Hogyan tanuljunk meg sütni?

Miután már viszonylag magabiztosan mozgok a főzés terén, és természetesen miután beszereztem egy csinos, új sütőt, és miután nemsokára megszületik első gyermekem – és a gyerekek köztudottan imádják az édességet -, gondoltam az élet más területén is kihívásokat keresek magamnak, és megtanulok sütni. Mert jó dolog, ha az ember főztéjét dícsérik, de a fejemben a sütés mindig valami sokkal bonyolultabb, misztikus dologként élt, valami olyan összetett, ámde mégis könnyed cselekedetként, amit csak a beavatottak ismernek, és nagyon rég óta érzem, hogy szeretnék én is beavatódni. Mert könnyű úgy jót csinálni, ha az ember folyamatosan kóstolgathat, és pótolhatja a hiányzó hozzávalókat, de a sütésnél, ha egyszer már betoltuk a tepsit, nincsen visszaút.

Túl az első próbálkozásokon, azt kell modjam, nem vagyok túl sikeres ezen a téren. Hiába csinálok mindent úgy, mint a receptekben, a süteményeimnek nem rossz az íze, de nem túl szépek, az állaguk ragacsos, és mindig hatalmas a disznóól a konyhában, a padló lisztes, a csempéről úgy kell levakarni a tojásfehérjét, és az egész konyhában szerte szét hevernek a hozzávalók, egyszóval a főzés során szerzett magabiztosságom azonnal elillan. Ez azonban még hagyján, a legjobban azok a kérdések idegesítenek, amiket semmilyen szinten nem tudok magamnak megválaszolni, hogy például mi a különbség a gázos és az elektromos sütő között, hogy mi történik, ha túl sok a sütőpor, hogy tejbe, vagy vízbe kell-e áztatni az élesztőt, és különben is meddig, hogy mért ég meg a süti kívül, ha belül még nyers, és mért tapad le, és mért nem jön fel szép magasra, és mért pirultabb az egyik oldala, mint a másik, és mért nem szabad sütés közben kinyitni a sütőt,  és mért ír ugyanahhoz a sütihez az egyik recept négy tojást, a másik meg kettőt? Nem tudja valaki, hogy kell ezt az egész süteményesdit elkezdeni, és meg lehet egyáltalán tanulni a nagymama kor előtt?