Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bizony, a saját agyunkat fordítják ellenünk a vendéglátósok is, de sebaj, legközelebb talán jobban figyelsz, és többet tudsz majd spórolni. Ebben segítünk.
Teljesen érthető, ha az éttermek tulajdonosai szeretnének minél több profitot termelni, hiszen nem jótékonysági intézményekről van szó, és akárcsak szupermarketeknek, nekik is rengeteg módszerük, hogy rávegyék a betérőket arra, hogy mélyebben nyúljanak a pénztárcájukba. A hajtás után fel is soroljuk azokat, amiknek tudományos alapja is van.
Már a menünél kezdődik
Bizony, rengeteg akna van ám elhelyezve az étlapokon attól kezdve, hogy nem tüntetik fel a pénznemet egészen addig hogy kiszínezik a fogások neveit. De vannak még trükkök bőven a tarsolyukban, és persze nem vaktában lövöldöznek, a legtöbbnek tudományos alapja van, vagy legalábbis készült olyan felmérés, ami ezeket igazolja. Íme pár példa:
Egy koreai kutatás szerint az emberek egyharmada azt az ételt rendeli meg, ami először feltűnik neki a menüben. Vagyis érdemes a nagyobb árréssel rendelkező fogásokat a jobb felső sarokba pakolni, mert ide téved először a tekintetünk. A különböző kategóriák listavezetői sem véletlenül kerültek a többi elé, és persze a kiemelésekkel (szebb/nagyobb betűtípus, díszes keret, stb.) is lehet terelgetni a vendégek figyelmét. Igaz, ez utóbbi módszert a magukra valamit adó éttermek nem alkalmazzák, mert az egységes menü sokkal szebb látvány.
Az sem merő jó szándék, ha azt látjuk, hogy normál és zóna adag is kapható. A vendégek többsége nem tudja, utóbbi mennyivel kisebb, és úgy véli, biztosan ez jobb választás, hiszen olcsóbb. Közben pontosan ez az a mennyiség és ez az az összeg, amiért az étterem az adott étel árulni akarta, a normál adag csak azért van a lehetőségek között, hogy a "zóna" felé terelje a vendégeket.
A Bournemouth University annak járt utána, hogy a vendégek mikor érzik úgy, hogy nincs elég választási lehetőségük, és mikor jön el a bőség zavara. A gyorséttermekben az az ideális, ha kategóriánként hat étel szerepel a menün, a fine dining helyen hat előételből és desszertből, valamint a csoportonként 10 főételből áll a vendégbarát menü.
Az áraknál nemcsak azzal lehet trükközni, hogy nem tünetik fel a pénznemet, hanem azzal is, hogy minden összeg 99-re (vagy ha még jobb fejnek akarnak tűnni, 95-re) végződik. A neveknél pedig azzal, ha egy ismert márkát is tartalmaz, vagy valamilyen földrajzi vagy külföldi hangzású kifejezést.
Így játszhatod ki a rendszert
- Érdemes még otthon áttanulmányozni a menüt. A mai világban ez már nem okozhat problémát, hiszen (szinte) mindegyik étterem menüje elérhető online is, és ha nem érzed magad sürgetve, talán okosabban tudsz dönteni.
- Ami igaz a vásárlásra, az igaz az éttermi látogatásra is, vagyis nem szabad korgó gyomorral betérni, mert ilyenkor nehezebb ellenállni a kísértésnek.
- Mondjuk mi nem nagyon ismerünk olyan éttermet, ahova a vendég vihet italt, de a Huffington Post szerint azzal is sokat spórolhatsz, ha magad gondoskodsz az alkoholról.
- Kerüld a csúcsidőszakot, hátha a köztes időben több az akció, hogy becsábítsák a vendégeket. Hogy melyik helynél mikor van őrültekháza, abban már a Google is segít, vagy támaszkodj a különböző étteremkereső alkalmazásokra.
Ne higgy a szemednek!
A SciShow szintén a tudományos kutatásokra alapozva gyűjtötte össze, hogy mivel lehet még rávenni a kedves vendéget arra, hogy többet hagyjon az asztalon mint azt esetleg tervezte.
Ott van például az a jelenség, amit Joseph Remi Leopold Delboeuf belga professzor írt le. A lényeg: két teljesen azonos átmérőjű kör esetén ha az egyik köré egy nagyobb gyűrűt rajzolunk, akkor az ebben fekvő kör máris kisebbnek látszik, mint az egyébként teljesen ugyanakkora, kisebb gyűrűvel szegélyezett kör. És mi köze ennek az evéshez? Az étteremben a külső gyűrű nem más mint a tányér széle, a belső kör pedig az étel, vagyis a tányér nagysága befolyásolja, hogy mekkorának is látunk egy adag ételt. Egy tanulmány szerint, ami 2012-ben jelent meg a Journal of Consumer Research című folyóiratban, az emberek sokkal többet pakolnak a nagyobb méretű tányérokra mint a kisebbekre. És kutatások azt is igazolták, hogy hamarabb beköszönt a teltségérzet, ha apróbb tányérról eszünk. Ez a trükk jól jön annak, aki fogyókúrázni akar, meg persze az all you can eat éttermeknek is, mert így nem falják fel egymás elől a vendégek az ételkínálatot. Ahol persze az a fontos, hogy minél több fogást rendelj, ott a nagyobb tányérokon szolgálják fel az ételeket, hiszen így úgy érezzük, hogy van hely még annak a desszertnek is.
Okos embereknek azt is sikerült kideríteni, hogy az emberek szívesebben szórják a pénzüket akkor is, ha a rendelt italt olyan pohárban szolgálják fel, amiben illik. Miért? Mert ha mondjuk a pezsgőt egy söröskrigliben tennék az asztalra, akkor bizony kognitív disszonancia lépne fel. Ez utóbbi nem más mint egy szorongást keltő belső feszültség, melyet egy olyan új információ vált ki, amely az eddigi tapasztalatainknak ellentmond. És igen, ezt akár egy ilyen banális szituáció is kiválthatja, és ugye senki nem hagyna ott forintezreket egy olyan helyen, ahol ilyen kellemetlen helyzetbe hozzák minthogy vizes pohárból kell innia a forrócsokit.
És ez nem minden! A pohár alakja másként is befolyásol minket. Négy évvel ezelőtt a PLoS One című folyóiratban jelent meg egy tanulmány, ami szerint gyorsabban döntjük magunkba a sört íves pohárból mint az egyenes falúakból. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az agyunk az alapján becsli meg, hogy mennyi folyadék van egy tárolóedényben, hogy az mennyire van tele, és az mintha nem számítana, hogy egyébként mekkora a pohár űrtartalma. Ja, és ha gyorsabban iszunk, akkor ugye gyorsabban jön el az utánpótlás ideje is.
Lehet trükközni egyébként azzal is, ha keskeny, magas pohár helyett alacsony és széles poharat adunk a vendégeknek, ha ilyet kapnak ugyanis 88 százalékkal több italt fogyasztanak. Igen, jól látod, 88 százalékkal! Az indok: a függőleges vonalak hosszabbnak tűnnek mint az ugyanakkora, de vízszintes vonalak. A pszichológusok még keresik a pontos választ, hogy mi lehet ennek az oka, talán az, hogy a látóterünk szélessége nagyobb mint a magassága.
Persze nemcsak a mennyiséggel tudnak ám becsapni, az ízérzékelésünkben sem bízhatunk meg, például azért mert a kerekdedebb dolgokat édesebbnek, a szögletes dolgokat pedig keserűbbnek érezzük. Erre a jelenségre is keresik még a magyarázatot, egyelőre azt tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az éleket és keserűséget is a veszélyhez társítjuk. Ezért érezzük édesebbnek a kerek csokigolyókat a tábladaraboknál, gyümölcsösebbnek az íves pohárban felszolgált sört az egyenes pohárba csapoltnál, és így tovább.
Meg persze ott van az ún. érzetátvitel, jelen esetben mondjuk az evőeszközöknek tulajdonított jellemzők átvitele az elfogyasztott ételre, tehát ha szeretnénk, hogy egy üdítőt frissítőnek érezzen a kedves fogyasztó, akkor a doboza legyen kék (helló, Pepsi!).
Tovább is van, mondjuk még? Mivel a súlyt a minőséggel kötjük össze, nem meglepő, hogy a fémkanállal fogyasztott joghurtot sokkal finomabbnak gondoljuk mint azt, amit műanyag kanállal lapátolunk be.
És hát persze, hogy az sem mindegy, mit hogyan tálalnak: egy felmérésben ugyanazt a salátát szolgálták fel 60 résztvevőnek, csak éppen három különböző módon: volt festményszerűen elrendezett étel, volt, hogy az összetevőket különválogatták, és a hagyományos tálalás sem maradt ki a repertoárból. A legelsőt már a kóstolás előtt is ízletesebbnek találták a tesztalanyok, végül 27 százalékkal jobb értékelést kapott mint a másik két versenyző.
Az éttermek védelmében
Mielőtt megfogadnád, hogy soha, de soha nem teszed be a lábad semmilyen vendéglátóipari egységbe, jöjjön pár gondolat, ami szinte minden leleplező cikkben szerepelt: bár nyilván mindenhol vannak törzsvendégek, azért az emberek többsége hébe-hóba tér be csak étterembe, főleg ugyanabba, és ha a tulajdonosok nem akarják lehúzni a rolót, akkor minden egyes látogatásból a legtöbbet kell kihozniuk, hiszen ők is pénzből élnek.
