A becsületkassza kettős dolog: egyrészről milyen szerencsés, hogy mindenki maga döntheti el, éppen mennyit tud szánni egy adott termékre, hisz ha az átlagnál többet, akkor többet ad, de ha kicsit kevesebbet, akkor sincs gond. Másrészről vannak szabályok, amiket be kell tartani. Teljesen mindegy, hogy azokkal egyetért valaki vagy éppen utálja őket (és természetesen mindenki hágott már át szabályokat), de egy egész vállalkozást erre építeni nem Robin Hood-szerű szabadságharc, hanem pusztán a szabályok semmibe vétele.
Hetek óta foglalkoztat mindenkit a becsületkasszás palacsintázó kérdése. Ez az a hely, ahol semminek sincs ára, ahol mindenki annyit fizet, amennyit jónak lát, hiszen a tulajok egyetlen célja az örömszerzés – olyannyira, hogy még az ott dolgozók (oppardon, segítők!) is társadalmi munkában végeznek mindent. Mert ők is azt szeretnék, hogy mindenki örüljön és boldog legyen. Persze, a nemes szándékban eszünk ágában sincs kételkedni, egyszerűen csak elmentünk és megnéztük, milyen. És magunk se vártuk ezt, de sikerült egy nagyon kellemes és hangulatos helyen elképesztően kellemetlenül érezni magunkat attól, hogy beszálltunk egy olyan játékba, ami általános iskolás korunkban, a diszkó alatti málnaszörp-árusítás közben belefért, de érett felnőttként már nem.
A személyzet, bocsánat az önkéntesek az új barátok
A palacsintázó kezdetben még sima becsületkasszás palacsintázóként működött, mára ez egy baráti társaság, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy bemegy az ember és aláír egy szabályzatot, megadja a nevét és az e-mail címét, és azonnal öribarija lesz a többi idegennek, akik az asztaloknál ülnek. És persze egy barát miért ne láthatná vendégül a barátját, ugye. Ennél a barátnál szerencsére épp lehet rendelni palacsintát az étlapról (ami tehát nem is étlap mert olyan éttermekben van), hanem a lapról, amin az ételek és italok listája szerepel, majd azt a barátnők megsütik, valaki kihozza, távozáskor pedig, ha szeretnénk, dobunk pénzt a becsületkasszába, hiszen mégiscsak a barátainkról van szó. Tény, hogy senki egy szóval sem mondja végig, hogy ez elvárás lenne, na de ki az, aki élősködni szeretne a barátain?! Blokk ezek alapján természetesen nem jár, hiszen elméletileg a saját döntésünk, hogy hagyunk-e pénzt vagy sem, majd kisétálva újdonsült barátainktól, folytathatjuk tovább az életünket.
Nem akarok adót csalni
Csak éppen pont a furcsa becsületkasszától lesz az egésznek rossz a szájíze nem a palacsintától. Attól, hogy én úgy szeretnék palacsintázni menni, hogy közben nem akarok megúszni semmit. Tudomásul veszem azt, hogy egy helyet üzemeltetni kell, hogy a villany és a víz sincs ingyen, ahogy az alapanyagok sem. Tudom, hogy a tulaj és az ott dolgozók ebből akarnak megélni (még ha nem is feltétlenül meggazdagodni), mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy más palacsintázóba is mehettem volna, de ne az döntsön egy vendéglátóhelyről, hogy hol úszhatom meg az állampolgári kötelességemet, hanem hogy milyen finom a palacsintájuk, vagy a tisztességes árverseny. Nagyon sok vendéglátóhely van országszerte és sokan vannak, akik szintén pusztán örömet szeretnének szerezni a vendégeiknek azzal, hogy egy jót ehetnek ott. Csakhogy ők betartják a szabályokat és nem bújnak kiskapuk mögé, hanem befizetik az adókat, adnak blokkot és bejelentik az alkalmazottakat. Ezért természetes, hogy otthoni körülmények között olcsóbban ki lehet hozni egy palacsintát, de ahogy az élő koncert élményét sem pótolja egy DVD, úgy egy jó éttermi vacsorát sem vált ki az otthoni.
Mikor a barátaim is hülyének néznek
Azt sem szeretem ha hülyének néznek, pedig a regisztráció pont ezt a célt szolgálja: megmagyarázzák, mi is történik éppen egészen pontosan. Az alapelv az, hogy egy papírfecni felülír bármilyen törvényt és jogszabályt, tehát – ha ebből indulunk ki –, ha bárki ír egy papírt arról, hogy ő az új angol trónörökös, akkor ez így is lesz. Ebből a papírból megtudjuk, hogy ez egy jogi személyiség nélküli, nonprofit jellegű baráti kör, ami rendben is lenne de a nonprofit vállalkozásoknak is megvannak a maga szabályai. Itt szerepel az a kitétel is, miszerint semminek sincs ára, a barátoknak nincs díjfizetési kötelezettségük, és kötelezően ellenszolgáltatást sem várnak el, kereskedelmi tevékenységet nem végeznek. A regisztráció ez után durvul be egy magyarázattal, miszerint a hely nem vendéglátóhely, nem üzlet, nincs bennük üzleti szándék, gazdasági tevékenységet nem folytatnak, ezért a kereskedelmi törvényben előírtak rájuk nem vonatkoznak, hiszen ők csak egy baráti kör, akik szeretik a palacsintát, és e szenvedélyükben vannak támogatóik. Ezek szerint van az országban egy mecénás kör, akiknek elkötelezett szándékuk, életcéljuk, hogy az emberek palacsintához jussanak, és ezért ők hajlandóak a zsebükbe nyúlni. De ezt a missziójukat nem egy szerencsétlen sorsú, nélkülöző gyerekeket vagy időseket, esetleg hajléktalanokat támogató alapítványon keresztül élik ki, hanem csak úgy, a barátaiknak sütik a palacsintákat, mely barátokat tulajdonképp ők maguk választanak ki. Rendszeres nyitvatartás sincs, csak hát értik, minden héten nagyjából ugyanazokon a napokon, ugyanazon időpontban sütnek palacsintát, amit a barátok kóstolhatnak.
Azért meg lehet nyugodni, hogy hiába hogy gyakorlatilag a haverokhoz megyünk át, azért az ÁNTSZ és a Nébih által ellenőrzött a hely, sőt a palacsintát gyártó önkéntesek is rendelkeznek egészségügyi kiskönyvvel, amit nyilván más is mindig elkér barátaitól, mikor felugrik hozzájuk vacsorázni. Ugyanakkor a barátaink semmilyen balesetért nem vállalnak felelőséget, és persze kártérítéssel sem lehet élni, ha mondjuk leesik valaki a lépcsőről, vagy éppen ráomlik a fal. És ugye, mivel vállalkozás nincs a háttérben, de még csak jogi személyiség sem, ezért ha esetlegesen bármilyen ételmérgezés történik, rejtély hogy kit vonnak majd felelőségre.
Bizonyára sokan örülnének egy megfizethető árú, jó hangulatú és finom palacsintákkal szolgáló palacsintázónak, ahol továbbra sem kell, hogy a nyereség legyen az elsődleges cél, hiszen senki sem tart vissza egyetlen vállalkozót sem attól, hogy önköltségen üzemeltessen vendéglátóhelyet. Ahogy az üzemeltető bízik abban, hogy az emberek lelkiismeretére lehet alapozni, úgy abban is lehet bízni, hogy az olcsó, de finom palacsinta és profi kiszolgálás tömegeket vonz majd oda. A vendégek pedig majd borravalóban jelzik, hogy nekik ez az étel akár többet is megért volna, ahogy ezt teszik rendszeresen a többi vendéglátóhelyen. Csak ők adnak számlát a fogyasztás után.
Mit mond a NAV?
Megkérdeztünk a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, hogy mi a módja becsületkasszás helyet üzemeltetni. Megkeresésünkre elmondták, hogy attól, hogy egy cég becsületkasszás formában működik, a rendszeres bevétel érdekében végzett tevékenység adóköteles, és egyéni vállalkozóként, adószámos magánszemélyként vagy társasági adó alanyaként kell az adófizetési kötelezettséget teljesíteni. Főleg, hogy az alapanyagok költségét is csak így tudják elszámolni, illetve a dolgozókat bejelenteni (amit itt azzal védtek ki, hogy a dolgozókat önkéntesnek hívják, és persze bevételt sem szeretnének elérni).
Amennyiben a palacsintázó üzemeltetőjének egyéni vállalkozói engedélye van, úgy az egyéni vállalkozókra vonatkozó rendelkezések alapján kell a jövedelmét megállapítania, míg az adószám birtokában folytatott tevékenység esetén a törvény önálló tevékenységre előírt szabályai szerint kell a jövedelmét meghatároznia. Így kell adóznia a magánszemélynek abban az esetben is, ha bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, s így adószám nélkül végzi a szóban forgó tevékenységet. Tehát nem mentesít az adókötelezettségtől, az ha jogi személyiséggel nem rendelkezik egy cég.
Rákérdeztünk arra is, hogy lehet-e például átalánydíjat fizetni, vagy van-e olyan összeg, ami alatt még meg lehet úszni az adózást, de ilyen rendelkezés nincs a törvényben.
A Nemzeti Adó - és Vámhivatal azt is elmondta, hogy a becsületkasszán alapuló vendéglátóhely adószámos magánszemélyként történő működtetése önálló tevékenységnek minősül, az e tevékenységből származó bevételből a költségek levonása után megállapított jövedelem teljes összege az összevont adóalap részeként adóköteles. A jövedelem után a magánszemélynek meg kell állapítania és meg kell fizetnie negyedévente a személyijövedelemadó-előleget, illetőleg ezen jövedelmét és a megfizetett adóelőleg összegét az éves személyijövedelemadó-bevallásában is fel kell tüntetnie. Ezen túlmenően a magánszemélyt 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség is terheli.
Attól még hogy nem kérték, a bevétel az bevétel, amiről blokk is járna
Az általános forgalmi adóról szóló törvény értelmében adóalanynak minősül az a személy vagy szervezet, aki saját neve alatt gazdasági tevékenységet, azaz üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel olyan tevékenységet folytat, amely ellenérték elérésére irányul, illetve ellenértéket eredményez. Ebben az esetben az "ellenértéket eredményez" rész teljesen megállja a helyét, hiszen bár nem hozzák a vacsora végén a számlát, senki sem tiltakozik, mikor a becsületkasszába pénzt dob valaki. A Nav álláspontja szerint az ilyen helyek is megfelelnek a jogszabálynak, még akkor is, ha nem határozza meg a vendéglátóhely a pontos árait, hanem a vendég belátására bízza, hogy mennyit fizet.
"A becsületkasszás vendéglátóhely üzemeltetője áfa alany, azaz levonhatja a vendéglátóhely üzemeltetésével kapcsolatban felmerült, előzetesen felszámított adót, és a kapott pénzösszeg, mint adót is tartalmazó ellenérték áfa hányadát fizetendő adóként kell bevallania. Emellett az ingyenes fogyasztás után is áfafizetési kötelezettsége van. Ha az adólevonási jog érvényesítésekor nem tudja megállapítani, hogy mely beszerzése és milyen mértékben fog ingyenes fogyasztást szolgálni, s ezért az adólevonási jog érvényesítésekor a beszerzésnek az ingyenes fogyasztás során történő, lehetséges hasznosulásával nem számolva, a teljes előzetesen felszámított adót levonja. Az ellenérték megállapításának módjára vonatkozó adózói döntés a számla- illetve nyugtaadási kötelezettséget nem befolyásolja. A számla- illetve nyugtaadási kötelezettség a becsületkasszás vendéglátóhely üzemeltetőjét is terheli" – mondta megkeresésünkre a NAV Sajtó osztálya.
