A hét sok szempontból szerencsés, egyúttal szerencsétlen szám. A KOGART Ház így hetedik alkalommal megrendezett FRISS-kiállítása kapcsán kicsit újragondolta az eddigi célokat. A FRISS-sorozat idei változtatása például, hogy a korábban állandó szereplőként jelenlevő egyetemek – a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – végzősei mellett mostantól sokkal nagyobb teret kapnak a tanulmányaikat nem feltétlenül az adott évben befejezők, vagy éppen a más felsőoktatási intézményből érkezett, 30 alatti fiatal művészek.
Nyitni más fiatal művészek felé
A vérfrissítés pedig már csak amiatt is jó döntésnek bizonyul, mivel így az aktuális év végzőseinek munkáját összegző tárlat nem csak a legnagyobb művészeti iskolák, hanem más intézmények, városok alkotóira is vet némi reflektorfényt. Az így elénk táruló körkép pedig hál'istennek korántsem azt mutatja, hogy az igazán áttörő, izgalmas művészet bölcsője egyedül Budapest lenne.
A FRISS 2010-kiállítás alcíme a Hétköznapok valósága: az itt kiállító fiatalok ugyanis így vagy úgy, de döntően a mindennapokra, annak jelenségeire reflektálnak. Ahogy a két „frisskurátor”, Mészáros Zsolt és Szabó Noémi fogalmaz: mindenre, „ami közeli, átélhető, megélt és személyes”. Szerintük olyan kísérletező kedvű művészeknek van a FRISS-válogatásban helyük, akik „egyéni hangvétellel, ötletesen, humorral és/vagy mély gondolatisággal dolgoznak fel egy-egy témát”. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a festmények mellett erőteljesen jelen van a videó és az installáció is.
Schwarzenegger az oltárképen
Ahogy a KOGART Ház második emeletének kiállítóterébe lépünk, rögtön valami furcsa, fújkáló hangra leszünk figyelmesek. A hang forrásához közelítve rájövünk: egy monitoron a megnyitó kamerával rögzített képét látjuk, amint Philipp György karmester a Gruppo Tökmaggal közös performanszában sajátos alakzatot fúj a falra.
Nem messze tőle a Pécsett, szobrász szakon végzett Szalay Péter alkotása: a fekvőtámaszokat nyomó emberi testet idéző mechanikus szerkezet Arnold Schwarzenegger volt testépítő-színész, jelenlegi kormányzó fotója előtt, mint valami oltárkép előtt végzi a dolgát. „Just do it” – hangzik a cím, így téve tökéletessé a furcsa „szentélyt” formázó munka meglehetősen kritikus élét.
Kísérletezés és szembesítés
A kísérletező jelleg nem idegen az itt kiállítóktól: míg a Gruppo Tökmag (K. Budha Tamás és Tábori András) installációja léggömbökön függő festékszóró spray-k spontán működését rögzíti, addig Süveges Rita egészen egyedülálló, holografikus hatást ér el azzal, hogy három réteg üvegszálas hálóra fest buja, sötéten csillámló tájat.
Van itt akváriumba dobott káposzta, apró üvegházba zárt világ, az egyik legfigyelemreméltóbb mégis Basa Anikó alkotása. A művész ugyanis függőleges damilokra erősített apró cérnacsomók (közelebbről: masnik) segítségével döbbenetes alakzatokat gyárt: egy áttetsző dobozban élőben is megcsodálhatjuk az apró pontokból élő figurákká összeálló csomócskákat, egy videónak köszönhetően pedig mozgókép formájában is elénk tárulnak.
A frissdiplomás fiatalok leginkább a városi terekben és a természetben zajló folyamatokra reflektálnak: az embert, mint boldogulni akaró, de sokszor tehetetlen áldozatot láttatják, akiben azért megvan a lehetőség a változ(tat)ásra. Helyenként sajátos anyag- és színhasználattal, máshol a vászon kilyuggatásával, vagy éppen a pőre valóság arcunkba vágásával hívják fel magukra a figyelmet: szeptember 26-ig bizony megéri benézni a KOGART Házba.
