Nemrég kaptam kölcsön Paeli Suutari könyvét, amit azóta csak „Levelek” néven emlegetek magamban. Már a bevezetőben rám ijesztett az író. Azt javasolta, szánjak rá időt, mert esetleg a sietség csak zavarba hoz. Túl sok lesz a feldolgozatlan gondolat… Mi mást is gondolhattam volna – na ez tömény lesz!
Töménynek tömény volt, másra ne is számíts! Majd’ kétszáz oldal arról, hogy miért nem megy gördülékenyen a párválasztás. Mekkora felelősség ez az első pillanattól fogva, nemcsak két ember életében, hanem a gyerekeink, az unokáink és összes leszármazottunk felé. Mégis annyi más tanító hangulatú könyvvel ellentétben élveztem ezt a regényt. Elsőre tetszett a szerkezete, ahogy a nagymama és a nagypapa halála után a legfiatalabb unokához kerül a levelezésük. Ez máris hitelessé teszi a mondanivalót, hiszen sokkal könnyebb elfogadni egy hosszú élet perspektívájából jövő bölcsességet. Azoknak még inkább, akiknek volt lehetőségük ismerni, mekkora tartalékot jelent egy szerető nagyszülő gondoskodása. Az után is, miután már nincs velünk.
A mondanivaló? Az üzenet? Mindegy, hogyan hívjuk, alapos, szerintem mindenki talál a könyvben kedvére valót belőle. Nem világmegváltó újdonságok ezek, nem is a tíz tuti tipp a boldogsághoz. Egy gondolatsor, amelyen érdemes végigmenni, talán jobb lesz tőle az életünk… esetleg az unokáinké.
Utóirat:
Motoszkált bennem némi kíváncsiság, így végeztem egy kis privát kutatást Paeli Suutari után. Aki a könyve után szeretne róla/tőle többet tudni, keresse a blogján.
Paeli Suutari: A Suutari-levelek
Suutari-D Kft., 2005
Kíváncsi vagy a Dívány Kortalan könyvek sorozatára?
Az örökség
Más könyvajánló is érdekel?
Szendi Gábor: Pánik
Simone de Beauvoir: Amerikai szerelem
