Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse a Zabhegyező írója, Jerome David Salinger.
Újév napján lenne 102 éves Jerome David Salinger, az egyik legrejtélyesebb amerikai író, aki a Zabhegyezővel vált világhírűvé, de elmenekült a népszerűség elől és remeteként zárkózott el a nyilvánosságtól. Még Steven Spielbergnek sem engedte meg, hogy művéből filmet forgasson.
1919. január 1-jén született New Yorkban, litván zsidó származású apa és ír felmenőkkel bíró katolikus anya második gyermekeként (egy hét évvel idősebb nővére, Doris volt). A család jó anyagi helyzetének köszönhetően magán-középiskolába járhatott, de a tanulás helyett inkább a vívás, a színjátszás és a diákújságírás érdekelte, később egy pennsylvaniai katonai iskola diákja lett. Az érettségit követően beiratkozott a New York-i Egyetem gyógypedagógia szakára, de azt alig egy év után otthagyta. Kóser sajttal és hússal kereskedő édesapja nagyon szerette volna, ha a fiú továbbviszi a hivatását, ezért Bécsbe és Lengyelországba küldte, hogy első kézből láthassa a húsfeldolgozás és szállítás mikéntjét – az utazás azonban pont az ellenkező hatást gyakorolta rá, mint apja remélte: Salinger annyira megundorodott a vágóhidak látványától, hogy egész életére mániákusan vegetáriánus lett, és úgy döntött, más foglalkozást keres.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Számos egyetemre iratkozott be különböző szakokra, de mindegyiket otthagyta idő előtt – a Columbia Egyetem irodalom szaka mégis nagy hatással volt rá: tanára, Whit Burnett író meglátta a szabadidejében novellákat írogató fiatalember tehetségét, és közölte az egyik művét lapjában, a Story Magazine-ban. Időközben hősünk beleszeretett Eugene O’Neill drámaíró tizennyolc éves lányába, Oonába, aki nem kisebb híresség, mint az akkor már bőven középkorú Charlie Chaplin kedvéért hagyta őt el. A második világháború idején besorozták, az európai hadszíntéren katonáskodott, részt vett a normandiai partraszállásban és a koncentrációs táborok felszabadításában, és bár ezeket az élményeket traumaként élte meg, mégsem vetette őket papírra soha, csupán néhány karakterének háttértörténetében szerepel, hogy harcoltak a nagy világégés idején. Németországban megismerkedett egy Sylvia Welter nevű nővel, akit feleségül vett és magával vitt az Egyesült Államokba, de a kapcsolat nem bizonyult tartósnak: két év után elváltak, és az asszony hazatért Európába.
Salinger a ’40-es évek végére már harmincöt művet publikált különböző lapokban (Story, Saturday Evening Post, Colliers), de ő magasabb babérokra tört: a rangos New Yorker Magazine szerkesztőinek ajtaján kopogtatott, akik sokáig nem voltak hajlandók közölni az írásait, de végül egy évig tartó küzdelem után beleegyeztek, hogy lehozzák Ilyenkor harap a banánhal című elbeszélését. Ez a mű igazi áttörést jelentett Salingernek, akit ettől kezdve az amerikai irodalom egyik nagy tehetségeként tartottak számon. A zárkózott, a hírnévvel járó felhajtást kerülő szerző azonban inkább távol tartotta magát a nyilvánosságtól: úgy vélte, minél kevesebbet tud a közönség egy íróról, annál jobban érdeklődik a művei iránt.
1951-ben megjelent első és egyetlen regénye, a Catcher in the Rye, mely az első magyar kiadásban, 1964-ben a Zabhegyező címet kapta, majd ötven évvel később új fordításban, Rozsban a fogó címmel jelent meg. A történet egy kamasz fiú, Holden Caulfield egy hetét meséli el, aki egyes szám első személyű elbeszélőként számol be csellengéseiről New Yorkban, az amerikai középosztály világában, ahol sehogy sem találja a helyét. Nincs jövőképe, és reménytelenül keresi a harmóniát az értelmetlen, érzelmileg kiüresedett világban. A magányos, szelíd lázadó Holden figurájában egy egész generáció ismert magára (és később megannyi új és új generáció), a regény által felvetett problémák és Salinger közvetlen, szlenges stílusa azonnal megragadta a közönséget. Nem csoda, hogy a Zabhegyező máig mintegy 65 millió példányszámban kelt el világszerte, igazi kultuszregény lett, máig a 20. századi amerikai irodalom egyik csúcsteljesítményeként tekint rá a kritika.
Többek között George H.W . Bush és Bill Gates is kedvenc regényei között említette, de sajnos nem csak pozitív értelemben hatott az emberekre: John Lennon gyilkosa, Mark David Chapman megszállottja volt Salinger művének, saját magát Holden Caulfielddal azonosította, és „az ő alakjában” gyilkolta meg a brit rockzenészt. Tettének elkövetése után Chapman békésen leült és a Zabhegyezőt olvasta, miközben a kiérkező rendőrökre várt. (Az összeesküvés-elméletek hívei még azt is felvetették, hogy valójában a CIA ölette meg Lennont és a regényen keresztül küldött tudatalatti üzeneteket a gyilkosnak.) Salinger regényét mondta kedvencének a Ronald Reagan elnökre rálövő John Hinckley Jr. is, és az is beszédes, hogy 1961 és 1982 között a Zabhegyezőt tiltották be a legtöbb (amerikai) iskolai könyvtárban.
Salinger nem kért a Zabhegyezővel járó sztárságból: a nagy érdeklődés csak még zárkózottabbá tette, teljesen elvonult a nyilvánosságtól, és New Hampshire-i házába zárkózva, a négy fal közé „bebunkerezve” magát írta újabb műveit (1953-ban egy novelláskötete jelent meg Kilenc történet címmel, majd Franny és Zooey, illetve Magasabbra a tetőt ácsok / Seymour: Bemutatás címmel fűzték egybe két-két, korábban kiadott elbeszélését). Második házasságát ez a visszavonult életmód tette tönkre: felesége, Alison Claire Douglas megunta, hogy két közös gyerekükkel egész nap otthon üljenek, miközben férje a szobájába zárkózva ír napestig. Válásuk után Salinger két házzal arrébb költözött, és továbbra is rendszeresen látogatta fiát és lányát. Ezt követően főként fiatal lányoknak csapta a szelet, alkalmi kapcsolatai között volt egy Joyce Maynard nevű 18 éves lány, aki később, felnőtt fejjel megírta kíméletlen visszaemlékezéseit kilenc hónapig tartó kapcsolatukról Otthon a világban címmel. 1988-ban harmadszorra is megnősült, Colleen O’Neill-lel élete végéig együtt maradt.
1965-ig Salinger főként a New Yorkerben publikált, ekkor azonban úgy döntött, leteszi a tollat, és soha többet nem jelentkezett újabb művel. Magánéletét kínosan őrizve elhárított mindennemű érdeklődést a sajtó és a publikum részéről, gyakran jogi úton igyekezett megakadályozni, hogy bárminemű írás jelenhessen meg személyével kapcsolatban. Miután még a ’40-es években Whit Burnett sikeresen eladta Salinger egyik írásának a jogait Hollywoodnak, az író pedig döbbenettel vegyes utálkozással konstatálta, mit tett az álomgyár a novellájával, megfogadta, hogy sohasem járul hozzá, hogy bármelyik művéből filmes adaptáció készülhessen. Hiába volt a Zabhegyező töretlenül népszerű, soha senki nem kapott felhatalmazást rá, hogy mozivászonra ültethesse a regényt, pedig többeknek megfordult a fejében az ötlet: az elutasítottak között volt a BBC és egy feltörekvő fiatal rendező, Steven Spielberg is, de Billy Wilder, Marlon Brando, Jack Nicholson, Leonardo DiCaprio és az azóta csúfos véget ért producer, Harvey Weinstein is.
Egy dokumentumfilm szerint Salinger tervezte, hogy megírja a regény folytatását, de a mű csak a halála után jelenhet meg. Konkrét bizonyítékot vagy kéziratot azonban nem találtak, ami arra utalt volna, az író dolgozott volna egy ilyen művön. Másoknak viszont eszébe jutott az ötlet: a svéd Fredrik Colting 2009-ben John David California álnéven adta ki a Zabhegyező folytatásának szánt 60 Years Later: Coming Through the Rye című regényt (a magyar keresztségben Rozshegyező, avagy a zabhegyezés vége címet kapta), melyben az immár hetvenes éveiben járó Holden megszökik az öregek otthonából. Salinger azonnal bíróság elé vitte az ügyet és megnyerte a pert: a döntés értelmében Colting műve nem kerülhetett nyomtatásba az Egyesült Államokban.
A nyilvánosságtól elzárkózó, rejtélyes író 91 éves korában, 2010. január 27-én hunyt el a New Hampshire-i Cornishban. Halála után posztumusz jelent meg a Három korai történet című kötet, illetve egy 2013-as dokumentumfilm és egy 2017-es életrajzi játékfilm is foglalkozott alakjával. Gus Van Sant 2000-es filmje, a Fedezd fel Forrestert! Sean Connery által alakított címszereplője, egy remeteként élő, idős író karakterét szintén Salinger inspirálta.
Tegnapi kultbaitünkben Picasso vetélytársáról, Henri Matisse-ról írtunk.
