Tátva marad a szád: bámulatos képeket fest az üvegekre ez a magyar férfi

Pesten született 1865. december 26-án, zsidó származású polgári családban. Már apja és nagyapja is üvegesmesterként dolgozott, nem csoda, hogy Miksa és öccse, Manó is hamar rákapott az üvegművészetre (harmadik testvérük, Kálmán idegenkedett a családi hivatástól és inkább színésznek állt). Miksa apja műhelyében tanulta a szakma alapjait, és alig tizennyolc évesen készítette első üvegfestményeit azoknak az épületeknek az ablakaira, melyeket apja üvegezett: az Andrássy úti Bobula-palotába és a városligeti Országos Kiállítás Iparcsarnokába (ez a második világháborúban elpusztult). Külföldi tanulmányutat tett, járt Németországban, Angliában, Franciaországban és Belgiumban – kezdetben még jobban érdekelte a hagyományos festészet, de a kétéves út meggyőzte róla, hogy az üvegfestésre kell koncentrálnia energiáit és tehetségét.

Hazatérve, mindössze húszévesen megalapította az „üvegfestő műintézetet” a Dohány utca 10. szám alatt, három évvel később pedig szabadalomként levédette technikáját. Első jelentős megrendeléseit tanárának, Steindl Imrének köszönhette, aki a Vas megyei Máriafalva (ma Ausztria Burgenland tartományának része) gótikus templomának restaurálásán dolgozott, ehhez rendelt a fiatal művésztől szenteket és apostolokat ábrázoló üvegfestményeket. Róth kezdetben reneszánsz hatású üvegeket festett, a máriafalvai megbízás után azonban inkább a késő középkor művészete, a gótika felé fordult, később a szecesszió, az art deco, illetve a stílusok ötvözete jellemezte művészetét.

Az 1890-es évekre már jelentős hírnévre tett szert, igazi divat lett Róth-féle üvegfestményeket és üvegmozaikokat rendelni. Évente több száz megbízása volt, 1894-ben a dúsgazdag milánói nemesember és mérnök, Giovanni Marsaglia épülő palotájába harminckét darab, ablakra készülő üvegfestményt rendelt tőle. Legnagyobb sikerét az 1895–96-os millenniumi ünnepségek során aratta, ahol több kiállítási csarnok mellett a Vajdahunyad várába, az ún. Jáki-kápolnába is rendeltek tőle ablakokat, melyeket maga Ferenc József császár is megcsodált. A történet szerint az uralkodó hosszú ideig szemlélte a róla és Erzsébet császárnéról készült üvegképeket, majd ennyit mondott: „Pompás dolgok”.

Hírnevének köszönhetően Róthot bízták meg az Országház üvegfestményeinek tervezésével és kivitelezésével, de pompás üvegműveket alkotott a Gresham-palotába, a budai várnegyedbe, a Szent István-bazilikába, a Zeneakadémia és a Magyar Nemzeti Bank épülete számára is, és rengeteg templomot és magánvillát is ékesítettek, illetve ékesítenek ma is alkotásai. Mozaikjai díszítik a Fiumei úti sírkert és a Kozma utcai temető több sírboltját és mauzóleumát és a Széchenyi fürdő kupoláját is. Körösfői-Kriesch Aladárral és Nagy Sándorral közösen készítette a(z azóta bezárt) Lipótmezei elmegyógyintézet kápolnájának hatalmas méretű szecessziós üvegablakait. A kor szinte minden jelentős építészével dolgozott együtt, Steindl mellett Lechner Ödönnel, Hauszmann Alajossal és Horti Pállal is, illetve az üvegablakokat tervező festőkkel, Székely Bertalannal és a gödöllői művésztelep vezetőivel.

Nem csak idehaza kapott megrendeléseket, hírneve egészen Mexikóig eljutott: az ő műhelyében készült a latin-amerikai ország Nemzeti Színházának üvegmennyezete és a színpadot a nézőtértől elválasztó kristályfüggöny. Munkái láthatók a hágai királynői palotában, Oslo legnagyobb templomában és a marosvásárhelyi Kultúrpalotában is. Sajnos az idők során számos műve elpusztult. A legnagyobb károkat a második világháború pusztítása okozta: ekkor veszett oda például a budai palotanegyed ékességének számító, Hauszmann Alajos tervezte Lovarda, mely a háborús sérülések ellenére megmenthető lett volna, 1950-ben mégis a földdel tették egyenlővé (az utóbbi években történt meg és idén fejeződött be az épület újraépítése). Elpusztultak az Üllői úti Örökimádás templomba és a Szent István-bazilikába készített üvegfestményei, utóbbiak közül csupán a mai Szent Jobb-kápolna néhány ablakának szegélydísze és pár kisebb mozaik maradt fenn. A Törley múzeum üvegképei és az Országház kupolájának üvegfestményei szintén elpusztultak, a Parlament delegációs folyosóinak és lépcsőházának Róth által festett üvegablakainak többsége azonban ma is látható.

A hírneves üvegfestő számos hazai és külföldi elismerésben részesült, neki ítélték oda első ízben az Iparművészeti Állami Aranyérmet, később a Ferenc József-rend lovagi fokozatát adományoztak számára, a mozaikkészítés technikájának megújításáért az olasz királytól Koronarendet kapott. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet szerzett mozaikjaival, a következő két eseményen, Torinóban és St. Louis-ban viszont már mindkétszer aranyéremmel jutalmazták kiállított munkáit. Számos művész- és művészellátó egyesületben, céhben tevékenykedett, hosszú ideig alelnöke, rövid időre pedig elnöke is volt a Magyar Iparművészeti Társulatnak.

Mindig a tökéletességre törekedett, irtózott a középszerűségtől. Állandóan kísérletezett, azon fáradozott, hogyan javíthatná, tökéletesíthetné az üvegfestészetet és a mozaikkészítést (mely utóbbit ő forradalmasította). Ő volt az első, aki felismerte a Tiffany-féle opálüvegben rejlő lehetőségeket, különleges szecessziós stílusú üvegfestményeket készített belőle, kísérletezett a Zsolnay-féle eozinmázas elemek és a Tiffany-féle áttetsző üveg mozaikként való felhasználásával, kidolgozta a fénytelenített üvegmozaik készítésének technikáját. „Nagy örömmel tölt el, hogy a közönséges kézművességig süllyedő üvegfestészet felemelkedik arra a színvonalra, amely megilleti” – nyilatkozta saját munkásságáról és hatásáról.

Egy terrazzo nevű különleges burkolóanyag készítésével foglalkozó törökbálinti cementgyáros lányát, Walla Jozefát vette feleségül, aki mellett hosszú élete során végig kitartott. A párnak három gyermeke született, de ma már nem élnek leszármazottaik. Az első világháború után Róth részben gazdasági okokból, részben a szecesszió divatjának lecsengése miatt más művészeti ágak felé fordult, ő tervezte például a budai Várban felépített levéltár bútorzatát és az épület díszítőfestését. Idős korában is töretlenül alkotott, hírneve sosem csorbult – 1926-ban életműve elismeréseként kormányfőtanácsosi címet kapott. 78 éves korában, 1944. június 14-én hunyt el Budapesten. Sírja a Walla család mauzóleumában, Törökbálinton található, a főváros VII. kerületében, a Nefelejcs utcában Róth Miksa-emlékház tiszteleg munkássága előtt. Életéről, művészetéről 2015-ben készített kétrészes ismeretterjesztő filmet Tóth Péter Pál Az üvegfestő címmel.

Tegnapi kultbaitünkben a legendás filmrendezőről, Michael Curtizről, alias Kertész Mihályról írtunk.