Itt valami nagyon nem stimmel: hihetetlen dolog várta első munkanapján a férfit

Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Stanisław Lem lengyel író, címünkben leghíresebb regényében, a Solarisban járunk, ahol földi tudósok próbálnak kapcsolatba lépni egy földön kívüli intelligenciával. Lem mindig is rossz szemmel nézte az idegen civilizációk antropomorf ábrázolását, így a földön kívüli lény ebben az esetben sem emberalakú: a kutatók csapata – Kris Kelvin pszichológussal kiegészülve – egy intelligens óceánnal próbál kontaktálni, ami azonban furcsán reagál korábbi agresszív megnyilvánulásaikra, és saját emlékképeikkel árasztja el őket.

Stanisław Herman Lem 1921. szeptember 12-én született az akkor Lengyelországhoz, napjainkban Ukrajnához tartozó Lwów-ban (ma Lviv). Zsidó családból származott, de katolikusnak nevelték, felnőttként ateistának tartotta magát. Apja, Samuel Lem az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének volt katonaorvosa, később jó nevű fül-orr-gégész szakember lett belőle. Azt szerette volna, ha fia követi őt hivatásában, ezért Stanisław – hosszú noszogatásra – beiratkozott a Lwówi Egyetem orvosi karára, tanulmányait azonban a második világháború miatt félbe kellett szakítania. A német megszállás idején autószerelőként és hegesztőként dolgozott, részt vett az ellenállási mozgalomban. A háború végén a Vörös Hadsereg a Szovjetunióhoz csatolta Lwów városát, az ott élő lengyel családok többségét pedig kitelepítették. Lem és családja Krakkóba költözött, ahol – ismét apja hosszas nógatása után – hősünk a Jagelló Egyetemen folytatta orvosi tanulmányait.

Doktori diplomával a zsebében Lem egy krakkói tudományos intézetben vállalt munkát kutatóasszisztensként. Szabadidejében verseket írt, később áttért a prózára. 1946-ban, a Kalandok új világa című lapban jelent meg első tudományos-fantasztikus regénye, az Ember a Marsról. A kommunista cenzúrán azonban nehezen tudta átverekedni magát, és 1948-ban írt, önéletrajzi elemeket tartalmazó elbeszélése, az Átváltozás kórháza fenn is akadt a szűrőn. Csak hét évvel később, 1955-ben jelenhetett meg nyomtatásban, olyan kiegészítésekkel, amelyek megfeleltek a szocialista realizmus eszméjének. 1951-ben jelent meg Asztronauták című ifjúsági sci-fi regénye, mely az elvárásoknak megfelelően egy kommunista utópia képét rajzolta meg. Habár ezt a művét később primitívnek minősítette, ekkor döntött úgy, hogy a kutatói pályát otthagyva teljes időben az írással kezd foglalkozni.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

Sztálin halála után enyhült valamelyest a cenzúra, szabadabban lehetett írni és gondolkodni Lengyelországban. Az ’50-es évek második felében indult Lem egy évtizedig tartó nagy alkotói korszaka, melynek során tizenhét regénye született, és a tudományos-fantasztikus műfaj nemzetközileg elismert alkotójává vált. Jelentősebb kötetei közé tartozik a Magellán-felhő (1955), a Csillagnapló (1957), az Éden (1959), a Visszatérés (1961), a Solaris (szintén 1961), A Legyőzhetetlen (1964), a Kiberádia (1967), Az Úr hangja (1968) és a Pirx pilóta kalandjai (szintén 1968). Lem regényeinek leggyakoribb témája az ember és az idegen civilizációk közötti kapcsolatteremtés lehetetlensége. A Solaris hősei egy elszigetelt kutatóállomáson próbálnak kapcsolatot teremteni egy teljesen idegen létformával, egy bolygó méretű érző óceánnal. Az Úr hangjában az emberiség egy világűrből érkező titokzatos üzenetet próbál megfejteni és megérteni.

Szintén gyakran foglalkozott a technológiai fejlődés emberiségre gyakorolt hatásával. Az emberi létezés problémáját vizsgálja egy olyan világban, ahol a fejlett technológia az embert már feleslegessé teszi, és ahol már nincsenek többé kihívások. A Visszatérés hőse egy űrhajós, aki több száz év után tér vissza a Földre és képtelen beilleszkedni a megváltozott emberi társadalomba. Több regényének hősei is irracionális és labilis érzelmi kapcsolatba kerülnek géptársaikkal, akik hozzájuk hasonlóan tökéletlenek. Lem olykor a fekete humor eszköztárát is alkalmazza, emiatt többen Franz Kafkához és Kurt Vonneguthoz is hasonlították. A futurológiai kongresszus című regényben (1971) a címben szereplő összejövetel résztvevői – akik a túlnépesedés, az erőszak és a terrorizmus problémájára kívánnak megoldást találni – egymásnak esnek, miután valaki hallucinogén anyaggal szennyezi be az eseménynek otthont adó szálloda vízrendszerét.

A fikciós művek mellett Lem több esszékötetet is megjelentetett. A leghíresebb az 1957-es Dialógusok és az 1964-es Summa Technologiae. Utóbbiban a szerző az emberiségre váró biológiai, szociális és technológiai fejlődés különböző kérdéseit boncolgatja filozófusi alapossággal. A több mint fél évszázada megjelent tanulmánykötet olyan témákkal foglalkozik, melyek napjainkban még aktuálisabbak, mint megírásakor. Olyan területeket érint, mint a nanotechnológia, a virtuális valóság, a mesterséges intelligencia és a technológiai szingularitás, vagyis az emberfeletti intelligencia által kiváltott, a mai kor embere számára felfoghatatlan társadalmi változás.

Lem műveit 41 nyelvre fordították le, és mintegy 27 millió példányban keltek el világszerte. A nagy siker ellenére azonban, a szocialista lengyel gazdasági modell miatt, sohasem tudott különösebben meggazdagodni műveiből. Szintén gyakran adaptálták regényeit filmre és televízióra. A leghíresebb filmváltozat a szovjet Andrej Tarkovszkij 1972-es Solaris-adaptációja. Habár Tarkovszkij lassú, filozofikus sci-fijét filmtörténeti remekműnek tartják, maga Lem nem kedvelte a filmet, „űrbéli Bűn és bűnhődésnek” nevezte, de általánosságban is elégtelen volt műveinek mozgóképes feldolgozásaival. 1973-ban Lem a külügyminisztérium kitüntetésében részesült a lengyel kultúra külföldi népszerűsítéséért, három évvel később irodalmi munkásságáért állami kitüntetést adományoztak neki, és több egyetemen, köztük saját alma materében is díszdoktori címmel tüntették ki. 2003-ban Krakkó díszpolgára lett.

Stanisław Lem egy felolvasóesten
Stanisław Lem egy felolvasóestenFotó: ullstein bild / Getty Images Hungary

Miután 1982-ben szükségállapotot hirdettek Lengyelországban, Lem elhagyta hazáját, és Nyugat-Berlinben, majd Bécsben élt (ahol osztrák állami kitüntetést kapott). 1988-ban tért vissza Krakkóba. A sci-fi irodalom történetét Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia című esszékötetében foglalta össze. Saját magával és írótársaival szemben is rendkívül kritikus volt. Az Amerikai Sci-fi Írók Szövetsége előbb tiszteletbeli tagjává választotta, majd a konfliktusok miatt kizárta soraiból. Lem idővel eltávolodott a tudományos-fantasztikus műfajtól, 1987-es regénye, a Béke a Földön kiadása után bejelentette, hogy többet nem foglalkozik fikciós művek írásával, ezentúl kizárólag esszéknek és tanulmányoknak szenteli az idejét. Továbbra is a korábban már említett társadalmi-technológiai változásokkal, lehetőségekkel foglalkozott tudományos írásaiban. Idősebb korában szkeptikusan, kritikusan fogadta az olyan új találmányokat, mint az internet.

Stanisław Lem Krakkóban hunyt el 2006. március 27-én, szívbetegség következtében. Munkássága írók egész nemzedékére volt hatással, alapvetően meghatározta a tudományos-fantasztikus műfaj irányát a 20. század második felében. A rengeteg filmadaptáció közül érdemes még megemlíteni az NDK–lengyel koprodukcióban készült A holtak bolygóját (1960), a csehszlovák Ikarie XB 1-et (1963) és a Pirx pilóta kalandjaiból készült lengyel–szovjet Robotokkal a Szaturnusz körült (1979). A Pirx-történetekből idehaza híres-hírhedt tévésorozat készült 1972-ben, Rajnai András rendezésében, mely inkább a kínosan vicces effektek, mintsem a cselekmény miatt maradt emlékezetes. Tarkovszkij után az amerikai Steven Soderbergh is filmre adaptálta a Solarist, az ő verzióját 2002-ben mutatták be, George Clooney főszereplésével. Az emberiség egy perce című Lem-műből a magyar Pater Sparrow rendezett játékfilmet 2009-ben, 1 címmel. Pálfi György magyar–kanadai koprodukcióban filmesítette meg Az Úr hangját 2018-ban. A futurológiai kongresszus nyomán, a regényt szabadon értelmezve készült az izraeli Ari Folman 2013-as azonos című animációs játékfilmje.

A cikk az ajánló után folytatódik

A KEVESEBB TÖBB. A MENTES JOBB. – MEGJELENT MENTES ANYU SZAKÁCSKÖNYVE

 

„Mentesen táplálkozó családnak főzni nagy kihívás. Ezt a lányaim mellett megtanultam. Ebbe a kötetbe olyan recepteket válogattam, amelyekből akár többhetes menü is összeállítható, gyorsan elkészíthető, így bőven jut idő a családra is. A könyvvel elsősorban a sorstárs mentes anyukák életét szeretném megkönnyíteni, de mindenki sok hasznos ötletet meríthet belőle."

Nemes Dóra újságíró, a Dívány szerzője, a Mentes Anyu megálmodója, de mindenekelőtt kétgyerekes anyuka. Mentes receptekkel először „csak” meggyőződésből kísérletezett, majd a családban felbukkanó inzulinrezisztencia és gluténérzékenység óta kötelezően és elszántan foglalkozik.

Mentes Anyu szakácskönyve ide kattintva már rendelhető!

Promóció

Tegnapi kultbaitünkben az angolszász irodalom vizeire eveztünk: D. H. Lawrence életéről és munkásságáról írtunk:

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.