Kis híján csődbe ment a kis családi cég, aztán valami lélegzetelállító történt

Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Zsolnay Vilmos bátyjától vette át az akkor még kis kőedényüzemként működő vállalkozást. Évtizedek kitartó munkájával tett azután naggyá a gyárat, és világhíressé a Zsolnay-kerámiákat.

1828. április 19-én született Pécsett Zsolnay Vilmos iparművész és nagyiparos, a Zsolnay-porcelángyár leghíresebb vezérigazgatója és felvirágoztatója. Édesapja, Zsolnay Miklós jó nevű kereskedő, édesanyja, Ballay Teréz a helyi gimnázium igazgatójának lánya volt, Vilmos hét testvér közül másodikként született. A szülei őt is kereskedői pályára szánták, Vilmos azonban inkább festőművész szeretett volna lenni. A bécsi politechnikum elvégzése után apja üzletében dolgozott, 1848-ban nemzetőrnek állt. Édesapja 1853-ban megvásárolta a lukafai kőedénygyárat, melyet Pécsre költöztetett, és legidősebb fiát, Ignácot bízta meg a vezetésével. A csapongó természetű Ignác nem volt képes megfelelően igazgatni a gyárat, ezért a vállalkozás a csőd szélére került. Végül Vilmos kölcsöne mentette meg az ekkor még kis terrakottaüzemként működő vállalkozást. A kisebbik fiú hamarosan átvette a gyár igazgatását is. Szintén kereskedőként dolgozó Imre öccsét maga mellé véve Vilmos elhatározta, hogy felvirágoztatja apja üzemét.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

Habár sohasem lehetett belőle festőművész, Zsolnay képes volt alkotótehetségét a kerámiagyártásban kamatoztatni, emellett remek szervező és kiváló üzletember volt. Kémiai ismereteket szerzett, igyekezett a legmodernebb technológiát alkalmazni, ő volt az első, aki Magyarországon meghonosította a sorozatgyártást. Számos újítást vezetett be a porcelán- és épületkerámia-gyártásban. Feltalálta az ún. porcelánfajanszot, egy új, elefántcsontszínű terméket – újításának köszönhetően 1873-ban elnyerte a bécsi világkiállítás Ferenc József-érdemrendjét, öt évvel később pedig a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét és a Francia Becsületrendet. Később feltalálta a fagyálló pirogránitot, egy újfajta, az épületek díszítéséhez használt cserépfajtát, illetve ő volt az első a világon, aki a Wartha Vince által feltalált eozint, egy titkos összetételű anyagot használt porcelángyártásra. Az eozin különlegessége, hogy zöldes-kékes, irizáló színét nem a festék adja, hanem a különleges fénytörés – ennek köszönhetően a pécsi porcelánmanufaktúra termékei az egész világon egyedülállónak számítottak. A korábban mindössze húsz munkást foglalkoztató Zsolnay-gyár ázsiója jelentősen megnőtt, termékei az egész világon kelendő portékának bizonyultak. Az 1880-as években a pécsi üzem már négyszázhúsz dolgozóval működött.

Az eozinnak különleges fénye van
Az eozinnak különleges fénye vanFotó: benedek / Getty Images Hungary

Zsolnay termékei világszerte, Chicagótól Melbourne-ig láthatók voltak különböző vásárokon és versenyeken. Üzleti zsenije, törhetetlen vállalkozókedve mellett Zsolnay az ígéretes tehetségek felkarolásáról is közismert volt. Porcelánjainak tervezéséhez elsőrangú képzőművészeket foglalkoztatott, köztük a korán elhunyt Klein Ármint. A korszak nagy építészei szívesen használták a Zsolnay-féle díszítőkerámiát, ami így megtalálható többek között a pécsi Postapalota címerében, a kecskeméti Cifrapalota, a budapesti állatkert elefántháza, a földtani intézet és az Iparművészeti Múzeum díszítésében. Kaposváron áll az eozinnal bevont Zsolnay-kút, melyet a rejtélyes anyag alkalmazójának tiszteletére neveztek el.

A Zsolnay-manufaktúra ízig-vérig családi vállalkozás volt: Vilmost lányai, Teréz és Júlia segítették a munkában, a kereskedelmet pedig fia, Miklós irányította. Zsolnayra 1897-ben makacs betegség tört, hörghuruttal küzdött, orvosai pihenést ajánlottak neki. Ezért Miklós átvette a cég vezetését, de édesapja továbbra is kivette a részét a tervezésből, különösen mivel a gyár a közelgő párizsi világkiállításra készült. Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án tüdőgyulladásban hunyt el. Hamvai ma a Zsolnay-gyár szomszédságában lévő mauzóleumban nyugszanak. A vállalat vezetését továbbra is Miklós irányította, a két világháború azonban megtörte a vállalat sikereit, 1945-ben pedig a gyárat államosították. A pécsi üzem 1974 óta viselheti újra a Zsolnay nevet, és azóta is hazánk egyik nemzetközi piacon legsikeresebb, legismertebb termékét gyártja. Zsolnay életéről Pozsgai Zsolt rendezésében, Őze Áron főszereplésével készült film A Föld szeretője címmel, mely Dénes Gizella 1965-ben megjelent regényén (Csodálatos fazekas) alapul.

Ha olvasnál még kultbaitet, kattints ide:

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.