Itt a bizonyíték, hogy a magyaroknál nincs leleményesebb nép a Földön

Mai kattintásvadászat-paródiánkban a 108 éve született Örkény Istvánra emlékezünk, aki a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjaként sokáig eredeti szakmájában, vegyészként volt kénytelen dolgozni, sőt az orosz hadifogolytábort is megjárta. Utóbbi élményeiből született Lágerek népe című műve, amelyben a tőle megszokott groteszk humorral ecseteli a tapasztalatait. Ezek között a magyar hadifoglyok kivételes leleményességére is számos példát említ a cigarettaslukk-árusítástól a villanymotor-kereskedelmen át a tábori színház kelléktárának előállításáig.

A fekete humor mestere, az egyperces novella műfajának atyja, a groteszket művészi szintre emelő próza- és drámaíró 1912. április 5-én született Budapesten, jómódú polgári család gyermekeként. Örkény – eredetileg Ösztreicher – István a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd patikus apja kérésére vegyészmérnök szakra iratkozott be a műegyetemre. Miután azonban megbukott termodinamikából, inkább a gyógyszerészi diplomát választotta. Már ekkoriban érdekelte az irodalom, első írását József Attila közölte a Szép szó folyóiratban, majd barátaival saját irodalmi lapot szerkesztett Keresztmetszet címen. A ’30-as évek végén Nyugat-Európába utazott, Londonban egy orvosi lapot szerkesztett, Párizsban alkalmi munkákból élt. A francia fővárosban érte a világháború kitörésének híre, ekkor hazautazott (ennek hatására születik Párizs isten hozzád című egyperces novellája), és végül mégis megszerezte a vegyészmérnöki diplomát. 1941-ben magánkiadásban adta ki első novelláskötetét, a Tengertáncot, mely már magán hordozza az Örkényre jellemző groteszk humort.

Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?

Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.

Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.

Ígéretes pályája azonban évekre félbeszakadt, amikor behívót kapott. Örkény, aki tartalékos tiszt (zászlós) volt, nem sejtette, hogy zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be, ezért fehér díszegyenruhában jelentkezett a fronton. A szadizmusáról hírhedt Muray ezredes provokációnak találta ezt a megjelenést, egy fához kötöztette Örkényt, és egy bicskával sorban szaggatta le róla az egyenruhája gombjait. Az író négy és fél évet töltött el munkaszolgálatban a második magyar hadsereg kötelékében, megjárta a doni halálmenetet. Ezt követően szovjet hadifogságba esett – itt írta a Lágerek népe című hadifogoly-szociográfiát és a Voronyezs című darabot –, csak 1946 karácsonyán térhetett haza. Háborús élményei alapvetően meghatározták humanista, pacifista világképét és darabjainak fekete humorral bőségesen átitatott hangvételét.

Hazatértét követően bekapcsolódott az újjászülető irodalmi életbe, az Ifjúsági Színház, majd a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgjaként dolgozott. Kezdetben lelkes híve volt az épülő szocialista rendszernek, a Rákosi-évek terrorja azonban hamar kiábrándította. Ekkoriban jelent meg első és egyetlen „igazi” regénye, a Házastársak, mely a korszak jellegzetes termelési regénye volt, és film is készült belőle Becsület és dicsőség címen. Felterjesztették Kossuth-díjra, de Révai József, a korszak kultúrvezetője napokkal az átadás előtt kihúzta a nevét a díjazottak listájáról, majd a Szabad Nép hasábjain megsemmisítő cikkben bírálta Örkény legújabb novelláját, melyben szerinte az író a burzsoá osztályt kívánja mentegetni. Örkény vezeklésként leutazott az épülő Sztálinvárosba, hogy győzelmi hírekkel szolgálhasson a hazai ipar új fellegvárából. A helyi vasmű főmérnöke a szokásos betanult szöveggel dicsérte a vendégnek az épülő új nagykohó munkálatait, ami – habár egyetlen kapavágás nem történt még – „két hónap múlva átadásra kész lesz, folyni fog az acél, hála a szocialista munkatempónak” A mérnök ekkor hirtelen ráeszmélt valamire: – Jól hallottam? Örkénynek hívják az író elvtársat? A gyógyszerész fia? A Csillag Patika tulajdonosáé? Akkor elárulhatom, író úr, lófasz fog itt folyni, nem acél...

Az ’56-os forradalomban Örkény nyíltan a felkelők oldalára állt, ő írta a felszabadított rádió híres köszöntőjét: „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon!”, és megírta Fohász Budapestért című lírai vallomását. A forradalomban játszott szerepéért évekig eltiltották a publikálástól. Diplomáját kihasználva ebben az időben a Gyógyszer- és Tápszergyárban dolgozott mérnökként. Csak a ’60-as években térhetett vissza az írói pályára. Leghíresebb művei ebben az időben láttak napvilágot, köztük két legismertebb drámája, a Tóték (amit eredetileg filmforgatókönyvnek szánt) és a Macskajáték – mindkettő kisregény formájában is megjelent. 1968-ban jelent meg az Egyperces novellák első kiadása.

Örkény István emléktáblája a Lukács fürdőben, Krajcsovics Károly alkotása
Örkény István emléktáblája a Lukács fürdőben, Krajcsovics Károly alkotása

Tóték a világháború alatt játszódik egy hegyvidéki faluban, ahol a helyi tűzoltóparancsnok és családja vendégül látja az orosz fronton harcoló fiuk parancsnokát, Varró őrnagyot. Az abszurd helyzetekkel teli darabban Örkény a hatalom és az alávetettek viszonyát vizsgálja. Azt boncolgatja, hogyan képesek az emberek saját túlélésük érdekében alávetni magukat a zsarnokok akaratának. Alkalmazkodnak az elnyomáshoz, sőt magyarázatokat keresnek, amihez hitegethetik magukat, és csak a legvégső esetben lázadnak fel. A darabot a Thália Színház mutatta be, 1968-ban pedig Fábri Zoltán rendezésében, Isten hozta, őrnagy úr! címmel készült el kultikussá vált filmváltozata. A címszerepben Latinovits Zoltán brillírozik (a színpadon is ő játszotta az őrnagyot), Tót Lajos tűzoltóparancsnok szerepében pedig Sinkovits Imre nyújt felejthetetlen alakítást.

A Macskajáték ezzel szemben az elmagányosodás, az emberi kapcsolatkeresés hiábavalóságának tragikomédiája. A darabból szintén legendás film készült, Makk Károly rendezésében, Dajka Margit és Bulla Elma főszereplésével, a legendás operatőr, Tóth János képeivel. Az alkotást 1973-ban Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, Fellini Amarcordja azonban elvitte előle az aranyszobrocskát. A 20. század traumáit, a kelet-európai ember tragédiákkal átszőtt létélményét összegezte Örkény Pisti a vérzivatarban című drámája, melyet bírálói „a 20. századi Ember tragédiájának” neveztek. Kortársai közül Örkény volt az, aki a legélesebben, legnyíltabban rátapintott a háború, a veszteségek, a kudarcok történelmi traumáira. A hatalom ezt csak egy bizonyos fokig tűrte – az 1969-ben írt Pisti csak egy évtizeddel később kerülhetett közönség elé, a Vígszínházban.

Örkény István
Örkény IstvánFotó: Fortepan/Hunyady József

Igazán legendássá Örkény a nevével összekapcsolt, már életében kultikusnak számító Egyperces novellákkal vált. Az általa teremtett kvázi műfaj lényege a tömörségben rejlik: a legminimálisabbra összehúzva a kispróza kereteit, fel-felvillant egy talányos helyzetet, abszurd szituációt. Mint az Arról, hogy mi a groteszk című novellában szó szerint megfogalmazza, az egypercesek lényege a fejenállás. A hétköznapi helyzeteket fordított helyzetből szemlélve az olvasó észreveszi azok abszurditását, mely általában rejtve marad a szeme elől. Az egypercesek többségében Örkény kíméletlenül hányja kardélre az élet, az emberi kapcsolatok és a berögzült szokások groteszkségét. Hősei az irodaházi portás, akinek feladata tizennégy éve ugyanannak a mondatnak az elismétlése, így végül, amikor sok ezredik alkalommal kérdezik tőle ugyanazt, így válaszol: „Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe”; a patkány, akit a falábú házmesterkislány cicának néz; vagy éppen dr. K. H. G., aki szerencsétlenségére a munkaszolgálatban a német őrnek műveltségi fölényét próbálja bizonyítani.

Örkény élete végéig folyamatosan dolgozott. A ’70-es években születtek többek között Vérrokonok és Kulcskeresők című drámái, illetve Rózsakiállítás című kisregénye. Hirtelen jött halálos kór végzett vele, 1979. június 24-én hunyt el Budapesten. Örökségét a mai napig özvegye, Radnóti Zsuzsa gondozza. Örkény szerint „a groteszk a 20. század válasza a 19. századra”. Műveinek erejét jelzi, hogy a 21. században még mindig maróan időszerűnek érezzük őket, éppen ezért máig nem veszítettek hatásukból és népszerűségükből. Novelláiért és színdarabjaiért ugyanúgy rajong a fiatal generáció, mint szüleik, nagyszüleik. Alakját idézte meg többek között Mácsai Pál és Bereményi Géza az Azt meséld el, Pista! című egyszemélyes színházi előadásban, melyben az író saját nyilatkozatait dolgozták át a színpadra. A darabot máig sikerrel játssza a szerzőről elnevezett Örkény Színház. Több egypercesből is készült filmfeldolgozás, a legismertebb talán Tóth Roland animációs kisfilmje, a Kecskemétfilm stúdióban készült Gondolatok a pincében. Két éve a Bookline készített rövid animációkat hét Örkény-novellából, melyekkel az olvasást kívánták népszerűsíteni.

Ugye ebből a kultbaitből is tanultál valamit? A tegnapit olvastad?

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.