Félálomban araszolsz a kocsiddal, vagy buszon zötykölödsz, metróba nyömöszölöd magad, és átkozod a korai munkaidőkezdést. Neked való ez a munkabeosztás?
Ezen nap mint nap elmélázol, de tudod, apelláta nincs, irodában dolgozol, és a munkaidőd 8-tól fél 5-ig vagy 5-ig tart. Szeded a lábad, hogy éppen beérj, még jó, ha nem kell blokkolni, de épp elég, ahogy rád tud nézni a hőn imádott főnököd. Belihegtél, és mostantól jelen vagy, ám használhatatlan állapotban.
A buzgómócsing
Letargikusan bámulod a szomszéd íróasztalnál ülő csajt, aki tele van energiával. Irigyled is meg utálod is azt a buzgómócsingót.
Te bekapcsolod a számítógéped, és imitálod, hogy a munka lázában égsz. Még jó, hogy a képernyő takarja az arcod, és öntheted magadba a kávét, ami engedélyezett – íróasztalnál fogyasztva.
Csigalassúsággal telnek a délelőtti órák, déltől már jobb, akkor kezdesz magadra találni, és a lelkedben lázongsz, hogy miért nem azokban az órákban dolgozol, amikor valóban tudsz dolgozni. És a többi – teljesítményt tekintve nulla hatásfokú – órát miért kell végigülnöd?
Lázas semmittevés
Mert a vállalatok többségénél nem a produktív órák száma számít, hanem a munkarend és munkaidő. Bár a vezetőségnek sem lehetnek kétségei afelől, hogy hullámzó a teljesítményed, de ez vagy nem érdekli őket, vagy bekalkulálják. Nyilvánvaló, hogy a teljes munkaidődben nem tudsz teljes intenzítással működni, bár nagyon tetszetős, ha ezt a szerepet el tudod játszani: akkor te vagy a lázas semmittevés megtestesítője.
De mennyivel jobb lenne, ha nem munkaidőhöz ragaszkodnának, hanem az elvégzett munkát díjaznák! Az egyik neves cég egy brit pszichológusnőt – Donna Dawsont – bízott meg, hogy végezzen felmérést a munkatársak között, és nyilván nem szórakozásból csináltatta meg ezt a felmérést.
A summázat olyan, amit sejtünk, csak nincs kimondva. Vagyis: felesleges és hatástalan az irodában ülnünk, ha csak ahhoz van erőnk, hogy nézzünk ki a fejünkből. Hiába tart 8–5-ig a munkaidő, ha termelékenységünk, akárcsak személyiségünk, különböző. Ezért a vállalat számára is az lenne az ideális, ha az alkalmazottak munkarendjét – a lehetőségekhez képest – habitusokhoz igazítanák.
A próféta szól belőle
De mikor lesz ebből valóság? Mert eszedbe jutnak a napjaid, s bizonyára te is, aki hasonló cipőben jársz, ezt éled meg. Ugye már mentél be úgy az irodába, hogy biztosra vetted, ha az íróasztalodhoz ragasztod magad, akkor sem leszel kész a megadott határidődre? És előre láttad, ahogy pofákat vág, vagy ne adj’ isten, üvölt veled a főnököd. Aztán azt is biztosra vetted, hogy a következő leépítésnél majd tőled válnak meg legelőször. Mielőtt az életből felmentettnek titulálnád magad, és a háziorvosod stressz okozta, kezdődő gyomorfekélyt állapítana meg nálad, olvasd el, hogy Donna Dawson hogyan tipizálta az irodai dolgozókat.
A szakember aszerint sorolta négy különböző csoportba az alkalmazottakat, hogy a nap mely szakaszában a legtermelékenyebbek.
Te melyik típusba tartozol?
• A déltáji mesterek
Jobb, ha megértetik a főnökeikkel, hogy reggeltájt velük csak sokan, nem pedig többen vannak. Hiszen időben telik számukra, amíg agyilag is felébrednek, és aktivizálják magukat. Ők azok, akik előnyben részesítik az esti programokat és a sokáig alvást. Általában ebbe a csoportba a 18–34 éves korosztály tartozik. Egy déltáji mester igazi nagy dumás, csak úgy ontja a poénokat. Kávéscsészével a kezében járkál egyik kollégájának az asztalától a másikig, és újraéli a tegnap esti kalandokat. Ja, és egyáltalán nincs tekintettel arra, hogy mások dolgozni szeretnének. Munka szempontjából ez a típus a délután közepére jön lendületbe, ám egészséges szemlélettől vezérelve úgy érzi, hogy a kinti élet legalább olyan fontos számára, mint a határidő.
• A hajnalkák
Ők a déltáji mesterek pontos ellentétjei. Ez a típus miután éjszaka jól kialudta magát, leginkább reggel termelékeny, ám ebéd után visszaesik a hatékonysága. Ők elsőként érkeznek az irodába. Nem az újságok és az e-mailek nézegetésével kezdik a napot, hanem rögtön nekilátnak az elvégezendő feladatnak. Kollégáik gyakran fordulnak hozzájuk tanácsért, ők pedig szívesen segítenek, de nem tűrik az ostobákat. Elvárják a többiektől, hogy legalább annyira tájékozottak legyenek, mint ők maguk. Lázadoznak a vállalat bizonyos munkamódszerei ellen, hiszen profik, tudják, hogyan kell intézni a dolgokat.
• Az ebédidős henyélők
Annak a csoportnak a neve, amelybe a minőségi életet, jó ételeket, finom borokat élvezők tartoznak. Egy henyélő a saját tempójában szeret dolgozni. Felháborodik, ha noszogatják, és mindennap hangosan elmondja, hogy ő ugyan nem fog a munkahelyén szívinfarktust kapni. Hosszú ebédszünetet tart, amelyben nem szereti, ha megzavarják. A kiadós étel általában lelassítja a munkatempóját. A kimaradt munkaidőt megnövelt munkateljesítménnyel a délután folyamán próbálja pótolni. Szigorúan ragaszkodik az alkalmazottakat megillető jogokhoz. Elsőnek írja be magát a szabadságos táblázatba. Néha rosszkedvű, és úgy érzi, kihasználják. Ám ha a vállalat jól bánik vele, és áldását adja késlekedésére, akkor maximálisan lojális.
• Az ebéd utáni szárnyalók
Mindig wellnessmenüt rendelnek, hiszen ők tudatosan ügyelnek az egészségükre. Jelmondatuk: azzá leszel, amit eszel! Az ételre energiaforrásként tekintenek. Valószínűleg testgyakorlatokat végeznek az ebédidő alatt, vagy ha van rá lehetőségük, leszaladnak a futópadra a közeli konditerembe, és a salátájukat csak ezt követően, a számítógép előtt rágcsálják el. Az ebéd utáni szárnyalók szeretik kézben tartani az irányítást, és nem engedik, hogy bárki is kihasználja őket a munkában. Mentális ösztönzésre és kihívásokra vágynak. Igazi karrieristák! Azonban nem képesek egész nap a maximumon égetni az energiát, így minél távolabb kerülnek az ebédidőtől, annál fáradtabbak lesznek.
Érvelj a főnöknél!
Ha megtalálod, hogy melyik típusba tartozol, akkor a munka oroszlánrészét a napnak arra a szakaszára irányítsd. Sőt, ha a főnöködet arra alkalmasnak véled, nyugodtan előállhatsz azzal a kéréssel, hogy munkaidődet a termelékenységi idődhöz szeretnéd igazítani. Érvelj azzal, hogy a személyiségednek megfelelő munkarend motiváló erőként hatna rád.
Ám, ha olyan munkakörben dolgozol, ahol sajna ez kivitelezhetetlen, akkor a felmérés tanúságai szerint vedd/vegyétek rá a T. Vezetőket, hogy minimum alakítsanak ki egy helyi edzőtermet, és engedélyezzék a zenehallgatást – mert ezek növelik a termelékenységet. Továbbá az is fontos, hogy kétórányi intenzív koncentráció után 10-15 percre felállhassatok a helyetekről, és alaposan átmozgassátok magatokat, vagy más módon relaxálhassatok.
Ha ez bejött, nézz rá ezekre is:
A házinyúlra nem lövünk íratlan, de kimondott szabály a legtöbb vállalatnál – de vajon miért zavarja a magánkapcsolat, az irodai szerelem a vezetőséget? – a kérdésre szakpszichológus ad választ. | Ha összejöttök, kirúgnak!
Aki beteg, ki van rúgva című cikkünkre sokan reagáltatok, többek között az is kiderült, hogy az államigazgatásban, vezető pozícióban kifejezetten ellenjavallt a betegség, adott esetben kirúgással honorálják. | Csalódott bennem, mert táppénzre mentem
