Magyarázathalmaz ömlik jobbról és balról, de a tény ugyanaz marad. Egyik napról a másikra bizonytalan lesz a megélhetésünk. Mi, nők érzékenyebbek és labilisabbak vagyunk. A negatív változásokat tragikusan, mélyebben éljük meg. Kétségbeesünk, pánikolunk, talajt vesztünk. És jön a panaszözön, kínzó tünetek sorozata. Szorongunk, rosszul alszunk, fájdalom jelentkezik hasunkban, szívünkben, gyomrunkban. Az addig szabályos ciklus is felborul. Magatartásunk is megváltozhat. Irigyek, gyűlölködők, kíméletlenek, türelmetlenek leszünk. Titokban inni kezdünk. Régi ismerősök, barátok ellen fordulunk, kapkodunk és csapkodunk. Végül minden nőiességünket elveszítve betegnek tartjuk magunkat – betegségbe menekülünk.
Nem kötelező azonban az önsorsrontás. Helyesebb és ajánlottabb viselkedés ebben az időszakban az átmeneti visszavonulás, bezárkózás, mérlegelés. A kialakult helyzet nyugodt felmérése, előnyös képességeink, belső tartalmaink reális számbavétele, a kiút keresése legyen fontos.
Induljunk ki abból, hogy elsősorban csak magunkra számíthatunk. Ehhez pedig nyugalom, érzelmi kiegyensúlyozottság, a gondolkodás és az értékrend stabilitása kell.
A viharos érzelmek és a türelmetlenség rossz tanácsadó. Kerüljük azokat az embereket, eseményeket, akik/amelyek indulatokat gerjesztenek, mert fárasztóak. Kerüljük azokat a csábos ajánlatokat, amelyek apró betűi mögött az ajánlattevő jól titkolt, de busás haszna húzódik meg. Kerüljük a harsány ígérgetőket, mert azok csak saját bársonyszéküket párnázzák tovább. Legyünk óvatosak és bizalmatlanok a könnyűnek látszó, gyors megoldásokkal kapcsolatban.
Nem könnyű ezt elérni, amikor körülöttünk vihar dúl. De figyeljünk, mert az orkánban, amikor becsukódik egy ajtó, mindig kinyílik egy ablak. Az újrakezdés ablaka.
Addig is fordítsunk több időt cipőink és ruháink átrendezésére. Új frizurára és sminkre. Mi az, ami jól áll nekünk – és még divatos is. A szorongást így is le lehet vezetni. Mások közül kitűnő nőiességgel, rendezett és divatos külsővel, megnyerő önbizalommal pedig könnyebben eladhatjuk magunkat az élet minden területén. És ne felejtsük: támaszkodjunk még a jó barátokra, a család őszintén segíteni akaró részére.
Sokan a pánikgombot nyomják, és betegségbe menekülnek, elindítva az ördögi kört. Az orvoshoz járás és a gyógyszerszedés csak rövid ideig lehet indokolt. A mai körülmények között a táppénz vagy a leszázalékolás nem egy sikeres út, mi pedig azon szeretnénk járni. A feszültségoldó alkohol és drog a függőség olcsó csapdáját rejti, és csak átmeneti örömet, élményt nyújt. Cserébe a társadalom perifériáját kínálja.
Gazdasági és társadalmi válságok idején mindig megnő a betegségbe menekülők és a szenvedélybetegek száma. Ezt ne tartsuk ránk nézve kötelezőnek!
