Börtön, nevelőintézet, bentlakásos intézmények vagy a mesterséges bezártság modern
változata, a valóságshow-k színterei, mindig izoláltak a külvilágtól, ahol az ember szokatlan, korábban ismeretlen tüneteket is képes produkálni. Bezárva az ember szexuális énje is komoly próbatételnek van kitéve, amit a legkülönfélébb módokon próbál kielégíteni. A tévénézők örömére a villalakó Szandikán például társa, Anikó könnyített. A jelenség pszichológiai hátteréről Molnár Tamás szexuálpszichológust kérdeztük.
Hogyan hat a szexualitásra a bezártság?
A bezárt helyzetek, például a Villa, illetve a szigorú bentlakásos intézmények vagy a börtön nem nevezhető átlagos, természetes környezetnek, és mivel minden ember – férfi és nő - elemi tulajdonsága, hogy szexuális késztetése van, értelemszerű, hogy ez az igény valamilyen formában utat tör magának, sőt, ilyen körülmények között olyan késztetések is jelentkezhetnek, amik a hétköznapi helyzetek során nem.
Például?
Felerősödhetnek például a leszbikus vagy homoszexuális hajlamok. Olyan vágyak ezek, amik minden emberben megvannak, egyesekben azonban erősebben van jelen. Természetéből fakadóan ez az ösztönszerű, természetes késztetés tárgyat keres magának, és amíg a börtönök nemileg szeparáltak, a férfi férfira, a nő nőre vetíti ki vágyait, és egyfajta ideiglenes homoszexualitás fejlődik ki a rácsok mögött.
Ideiglenes?
Igen. A szabadulás után ritkán mutatkoznak homoszexuális jegyek, tehát ez határozottan a bezártság következménye. Természetesen mindez nem alakul ki, ha a fogvatartottaknak biztosítanak intimszobát, ahol a kint élő partnerükkel vagy társukkal szexuális életet tudnak élni. De a börtönökben ez legtöbb esetben nem megoldott, számtalan helyen a büntetés részének tartják a szexuális élet megvonását.
Egy valóságshow színpada azonban nem börtön.
Nem börtön, de egy bezárt hely, ahol vágyaikat csak szűkebb körben tudják kiélni. Mindig ugyanazok az arcok, ugyanaz a négy fal. Legkézenfekvőbb, hogy önkielégítéssel könnyítenek magukon, de volt arra is példa, hogy összebújtak a párok. Nem követem a villalakók életét, de ha jól tudom, előfordult az is, hogy felajánlották egymásnak a szereplők, hogy baráti alapon segítenek egymáson. Ez is egy módja a kielégülésnek.
Egy villában, ahol férfiak is vannak, egy nő miért választja azt, hogy egy másik nő elégítse ki?
A motiváció mindig más. Egy leszbikus érintés másfajta élményt nyújt, mint a heteroszexuális együttlét. Sokan megfejtették már, hogy a nő gyakran jobban tudja, hogy mi kell a nőnek.
Nő a nővel
Már a '70-es években készültek olyan kutatások, amik női börtönökben vizsgálták a börtönszex jelenségét. Letöltendő börtönbüntetésük során a nők több mint nyolcvan százaléka létesített szexuális kapcsolatot egy másik nővel, és szoros emocionális, familiáris viszonyt építettek ki, egymás pszichológiai, szociális és fiziológiás szükségleteit elégítették ki. Ezekben a kapcsolatokban jellemzően két szereptípust figyeltek meg: a domináns férfias nőt (butch) és a gyenge, nőies nőt (femme). Kis százalékban ugyan, de a kapcsolatok egy részét házassággal szentesítették.
Milyen jellemző tünetekkel jár ez a fajta szexabsztinencia?
A legjellemzőbb az idegesség és ingerlékenység, az indokolatlan szorongás, a szűnni nem akaró stressz, a depresszió, de az étvágytalanság és a migrén is ide tartozik - csak hogy néhány jellemző tünetet említsünk. A panaszok kapcsán azonban legtöbben egészen más, hétköznapi problémákra asszociálnak és csak ritkán gondolnak arra, hogy esetleg a szexuális énjük küldi a jeleket. Érdemes megfigyelni, hogy mely panaszok azok, amik az aktus után egyszerűen felszívódnak.
Milyen veszélyei vannak annak, ha a vágy csillapítása nem következik be?
Bezártság és szexualitás kérdésében az egyik legkritikusabb pont a szexuális agresszió kezelése, hiszen a börtönbe vagy önként az elzárt körülményekbe belépő ember nem szűnik meg szexuális lényként működni; amíg azonban a börtönszabályok és körülmények ezt nem veszik figyelembe, a nemi ösztön homoszexuális és erőszakos szexuális közösülés formájában tör utat magának, addig a kényelmesebb körülmények között élők - például a villalakók - esetében maradnak a fent említett kellemetlen tünetek.
