1943-ban a Színházi Élet magazin az olvasóknak is feltette a kérdést, amelyre rengeteg válasz érkezett. Dédanyáink korában a szempontok között volt többek között az, hogy „legyen gyengéd, finomlelkű és udvarias”, ezenkívül „vidám, kedves, türelmes”, „legyen valamivel okosabb, mint a felesége”, és „ne feledje, hogy a nőnek nemcsak teste, hanem lelke is van”. Természetesen akadtak olyanok is, akik nemcsak a belső tulajdonságokat tartották fontosnak: „A férfi ne legyen sokkal magasabb a nőnél, nehogy csókolódzáskor nyakcsigolyatörést kapjon”, de azért „legyen magas, karcsu, kisportolt”, és „tudjon kényelmes, nyugodt otthont nyujtani”.
„Ne járjon mamuszban, baboskendővel a fején”
Hasonló szempontok jelentek meg negyven évvel később is, 1985-ben, amikor a Szabad Föld faggatta olvasóit a férfiideáljukról. „Fekete hajú, sötétbarna szemű, sötét bőrű, magas – partnerétől egy-másfél fejjel magasabb –, széles vállú, izmos, nem kövér és nem sovány, bajuszos, öltözzön csinosan, inge és nyakkendője ne legyen soha elhanyagolt. Szeresse feleségét és gyermekeit. Legyen intelligens, udvarias, figyelmes, de olykor lemondó, elnéző, türelmes és megértő. Felesége nélkül ne menjen szórakozni” – olvashatjuk. Mások kevésbé konkrétak a külső megjelenést illetően: „legyen komoly, de ha arról van szó, humoros”, „legyen társ, barát, testvér, szerető – és mindenekelőtt őszinte ember, a bajban, az örömben egyaránt”. Válaszoltak olyanok is, akik minden bizonnyal már túl voltak egy-két balul sikerült randevún, talán abból szűrhették le a következőket: „Ne legyen vörös hajú, és a festett frizura is visszataszító. Fontos a kiegyensúlyozottság, határozottság, megbízhatóság és gyöngédség. A férfiideál ne járjon mamuszban, baboskendővel a fején és felmosóronggyal a kezében.”
Mindezek után, napjainkban, amikor egy jobbra vagy balra húzással eldönthetjük, „ideálisnak” tartjuk-e a jelentkezőt a társkereső applikáción, talán nem érdektelen megismerni, mit mondanak a tudósok arról, hogy mire figyeljünk egy-egy potenciális partner vagy bimbózó kapcsolat esetében. Tehát az ideális férfi…
1. Okos
Az intelligencia részben öröklött, részben környezeti hatásoknak tulajdonítható. Egy 2018-as finn tanulmány szerint az intelligens férfiakat vonzóbbnak látják a nők, emellett kevésbé valószínű, hogy ők a kapcsolat folyamán hűtlenek lesznek. Az intelligens férfiak nagyobb eséllyel házasodnak meg; különösen azok, akiknek verbális képességeik is erősek. (Mindez, figyelembe véve, hogy egy hosszú távú kapcsolatban kulcsfontosságú a kommunikáció, tulajdonképpen nem is olyan meglepő.)
2. Jó a humorérzéke
A közös nevetések, a jó humor szintén elengedhetetlen egy jól működő párkapcsolathoz. Egy 2006-os tanulmány szerint intelligencia és humor szorosan összefüggnek:
az intelligencia különösen akkor vonzó szexuálisan, ha verbális humoron keresztül nyilvánul meg.
A kutatásban részt vevő férfiak jobb humorérzékkel rendelkeztek, mint a nők, így a kutatók azon feltételezése is bebizonyosodott, hogy az emberi humorérzék kifejlődése evolúciós okokra is visszavezethető: minél jobb a humorérzéke valakinek, annál valószínűbb, hogy párra talál.
3. Támogatja a partnere karrierjét
A régi beidegződések, miszerint a nőnek elsősorban a család összetartása, a házimunka elvégzése és a gyerekek nevelése a fő feladata, még ma is erősen tartja magát – holott a szoptatáson kívül gyakorlatilag bármilyen feladat megosztható a pár tagjai között. A nők (például e szerint a 2016-ban készült tanulmány szerint is) gyakran őrlődnek amiatt, hogy úgy érzik: nem tudnak sem munkaerőként, sem szülőként megfelelően teljesíteni, miközben a férjük nem igazán akar változtatni sem a munkabeosztásán, sem a háztartásban ellátott feladatokat illetően.
4. Érdeklődik a családod és a barátaid iránt
A nők hajlamosabbak arra, hogy baráti kapcsolataikat feladják, ha úgy érzik, megtalálták az igazit. A férfiak barátsága viszont ritkán sínyli meg, ha párra találnak. Egy 2017-es tanulmány szerint a férfiaknak legalább annyira fontos a barátaikkal töltött idő, mint a szerelmükkel kettesben lenni, sőt, intenzívebb érzelmi kapcsolatot és kitárulkozást élhetnek meg velük, mint a barátnőjükkel. Meglepő állítás, de kétségtelen: a baráti kapcsolatok szerepe nem elhanyagolható egyik fél szempontjából sem. A bántalmazó kapcsolatok gyakran első jele pedig az, ha a férfi igyekszik a nőt „leválasztani” annak családi és baráti köréről.
5. Érzelmileg intelligens
Noha köztudott, hogy a nők hajlamosabbak a „lelkizésre”, jó, ha tudjuk, hogy egy érzelmileg intelligens férfi igenis érdeklődik partnere érzelmei iránt, hiszen tiszteli és szereti őt. Meghallgatja, megérti a szükségleteit, empatizál vele. Egy alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező férfi ezzel szemben hajlamos a partnerét okolni a problémái miatt, kilépni az érzelmileg fűtött helyzetekből.
6. Tiszteletben tartja a véleményedet, és odafigyel arra, amit mondasz
Ha valaki meg van arról győződve, hogy mindig neki van igaza, és nem veszi figyelembe a másik ember nézőpontját, semmiképpen nem jó jel – nemcsak partnerkapcsolati szempontból, hanem általában véve a társas kapcsolatokat tekintve sem. Aki mindenáron uralni akarja a másikat, valójában a hatalom elvesztésétől fél – így változtatva a párkapcsolatot hatalmi játszmává, ami egy jól működő kapcsolat szöges ellentéte.
7. Hajlandó tenni a kapcsolatért
Ezt aligha kell túlmagyarázni: egyszerre árulkodik az érzelmi intelligenciáról, az elkötelezettségről és a közös célokról.
8. Veled együtt örül a sikereidnek
Akár szanszkritül tanulsz, akár a régóta áhított fogyás sikerült, fontos, hogy a partner átérezze, miért olyan lényeges számodra ez a mérföldkő. Természetes, hogy vágyunk arra, hogy megosszuk örömeinket is a partnerünkkel, és – nem meglepő módon – azok a párok, akik együtt örülnek egymás sikereinek, elégedettebbek, mint azok, akik közömbösen vagy ne adj´ isten negatívan reagálnak a másik sikereire.
9. Közös az értékrendetek
Egy 2016-os tanulmány szerint a hasonlóságnak a párválasztásban sokkal nagyobb szerepe van, mint eddig gondoltuk. Természetesen senki nem úgy indítja az első randevút, hogy a másik gyereknevelési elveiről vagy a pénzhez való viszonyáról érdeklődik, de hosszú távon mindenképpen előnyös, ha az alapvető értékrendünk egyezik. Ha ugyanazok a prioritásaink, könnyebb megadni a másiknak a tiszteletet, és kisebb az esélye, hogy vitatkozzunk a számunkra nagyon is fontos kérdéseken.
Végül (de nem utolsósorban) mindezek esszenciájaként mégiscsak egyet kell értenünk az egyik 1985-ös olvasó megfogalmazásával: „A lényeg, hogy a férfi egyéniség legyen – a belőle kisugárzó értelem és gazdag lelkivilág lesz úgyis a döntő.”
