A szemfüles társasági ivók a genetikára foghatják, hogy képesek az első pohárnál abbahagyni az ivást. Az iszákosságért felelőssé tehető két gén beazonosítását követően bizonyítékot találtak arra is, hogy nem az önfegyelmen múlik ez a tulajdonság. Bárhogy is, a mértékletes ivás egészséges.
Kiderült, az irigylésreméltó ADH1B*3 az, ami megóvja tulajdonosát a túlzott alkoholfogyasztás kényszerétől.
Eddig két gént, az ALDH2-t és az ADH1B-t gyanúsítják azzal, hogy hajlamosítanak az alkoholizmusra. Most megvan a jófiú is, mégpedig az ADH1B*3 személyében, ugyanis az ilyen alléllal bíró emberek szervezete másként bontja le az alkoholt. Gyorsabban emelkedik a pulzus, és hamarabb jön az álmosság is. És ha elkezdünk alvásra vágyni, kevésbé valószínű, hogy újabb kört rendelünk.
De csak afrikai származás esetén
Minderre a University of Missouri kutatásán derült fény, ahol azt a már korábban is sejtett feltevést kívánták bizonyítani - most jön a feketeleves -, hogy ez az allél szinte kizárólag afrikai ősökkel rendelkező személyek DNS-ében található meg. A kutatásban részt vevő afroamerikai nők és férfiak mindegyike rendelkezett a ADH1B*3 alléllal, és mindannyian ugyanúgy reagáltak a (csekély mennyiségű) alkoholra: elálmosodtak tőle. Ezért a alkohol-dehidrogenáz (ADH) és az aldehid-dehidrogenáz (ALDH), azaz a májban található enzim felel, ami számukra megnehezíti az alkohol anyagcseréjét, így vágyat sem éreznek az alkoholfogyasztásra. Szerencséjük van.
Az ADH és az ALDH változatainak vizsgálata segít megérteni, hogy egyes emberek miért isznak túl sokat, míg mások miért képesek egy-két pohár után megállni. Most, hogy már kicsit jobban megismertük a ADH1B*3-at, összevetve a (kizárólag észak-kelet-ázsiai emberekben megtalálható), ivásra hajlamosító ALDH2*2 és a (ritkább esetben kaukázusiakban is fellelhető) ADH1B*2 allélok hatásaival, többet tudunk majd az alkoholizmus hatásmechanizmusáról is.
Egy pohár bor még gyógyszer
A mértékletes alkoholfogyasztás előnyeiről írtunk már a Díványon. Az alkohol kis mennyiségben a legtöbb embert felvidítja, oldja a gátlásokat, élénkíti az agyműködést. Étkezéssel vagy azt követően fogyasztva segíti az ételek emészthetőségét is.
Jó néhány tanulmány, kutatás foglalkozott az alkohol szív- és érrendszeri betegségekre kifejtett védő hatásáról. A francia paradoxon világított rá a téma fontosságára. A zsíros sajtokat, libamájat, és más nehéz ételeket is előnyben részesítő hagyományos francia konyha bővelkedik koleszterinben és telített zsiradékokban, amely - a franciáknál elterjedt dohányzás és mozgásszegény életmód mellett - a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából fokozott kockázatot jelent. Az ebből eredő halálozások száma azonban - más, hasonló kockázatú országokhoz viszonyítva - a franciáknál jóval kevesebbnek bizonyult. Ezt a felmérések a franciákra jellemző rendszeres, mértékletes vörösborfogyasztásnak tulajdonították, illetve az abban található antioxidánsoknak, többek között a kimondhatatlan nevű rezveratrolnak.
De csak ha nem dohányzunk
A kardiológusok tehát szívvédő hatása miatt ajánlják a mértékletes, rendszeres, napi 1-1,5 dl vörösbor, étkezéssel egybekötött fogyasztását betegség megelőzés céljából is. Egy friss arra is rávilágít, hogy a mértékletes ivás csökkenti a rögképződés miatt előálló szélütés kockázatát, de csak akkor, ha nem dohányzunk.
A Cambridge-i Egyetem kutatói több mint húszezer ember szokásait követték nyomon egy bő évtizeden át, és azt állapították meg, hogy azok, akik naponta egy-két pohár bornak megfelelő mennyiségű alkoholt fogyasztanak, és nem dohányoznak, 37 százalékkal kisebb a szélütés előfordulásának kockázata, mint az absztinenseknél. Akik dohányoznak, azoknál ez a védőhatás nem volt jellemző.
Emberkísérlet: egy hét drog, csoki, bor és kávé nélkülA nőknél egy deci bor még lehet gyógyszer
