Életem

Ha az ember Bajnok Ildikó társaságában van, extra dózisban kapja a pozitív energiát, a humort és a mosolyt. Ilyen ő munka közben, a Pető Intézetben is, ahol konduktorként segít a kisgyerekeken. Habár e hivatás meglehetősen igénybe veszi az embert mind szellemileg, mind fizikailag, Ildikó egyáltalán nem panaszkodik – csillogó szemmel mesél azokról a babákról, akiknek életminőségén sikerült javítania pályafutása során.

Emlékszel az Amerikai pite 2. című filmből arra a jelenetre, amikor Victoria és Jessica egy ruhaüzletben beszélgetnek az ún. hármas szabályról? A törvényszerűség azt mondja ki, hogy a srácoknál 3-mal kell osztani, a csajoknál 3-mal szorozni a beismert szexuális partnerek számát. Tehát amikor Vicky azt válaszolja Kevinnek, hogy csak 1 fiúval feküdt le a nyáron, akkor igazából 3-mal. Amikor Kev azt kamuzza, hogy 3 lánnyal volt, akkor igazából csak 1-gyel. Mi a helyzet a való életben? Hogyan hat a korábbi szexuális partnereink száma az önértékelésünkre?

Ki ne szeretné a kedves emberek társaságát? A kedves ember odafigyel a környezetében élőkre, udvarias, előzékeny, nem hezitál, amikor a másiknak segítségre van szüksége, és jótéteményeit nem a viszonzás reményében osztogatja – egyszerűen így érzi helyénvalónak. Jó vele lenni, na.

Minek szenved, aki nem bírja címmel jelent meg Rubin Eszter írónő, a Barhesz és az Árnyékkert szerzőjének legújabb könyve. A transzgenerációs traumákról szóló, családi titkok, párkapcsolati nehézségek és anya-gyerek viszony finom árnyalatait megfestő munka nemcsak azoknak tanulságos, akik maguk is átéltek generációt érintő megrázkódtatást: a családtörténetben mindannyiunk számára lehetnek fájdalmasan ismerős helyzetek.

Fontosnak tartom, hogy beszéljünk a társadalmunkban tabunak számító témákról is, így elég sokat írok bántalmazásról. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy a bántalmazásnak nincs neme, kora vagy társadalmi osztálya, gyakorlatilag bárkiből válhat bántalmazott, és bárki lehet bántalmazó. De a fizikai erőszak elkövetői túlnyomó többségében férfiak.

Sonali Beaven pszichológia és gender studies szakos hallgató az Egyesült Államokban. Mint mondja, amióta az eszét tudja, depressziós, így ez az állapot mélyen összefonódik az identitásával. Élete nagy részében ezért nemcsak a nehézségeit szégyellte, hanem végső soron azt is, aki ő valójában. Ez a mentális betegségek körüli stigmák egyik tragikus következménye. A megbélyegzés miatt azt hitte, egyedül van a problémáival, és el kell rejtenie a tüneteit, hogy másoknak jobb legyen. De ma már egészen máshogy vélekedik a kérdésről.

Hiába szuperszexualizált a világunk, még mindig nem merjük elengedni magunkat az együttlétek közben. Különösen igaz ez a férfiakra, akik gyakran teljes némaságba burkolóznak. Mit árul ez el róluk?

Az emberi agy a világ legjobb szuperszámítógépe, melyben százmilliárd idegsejt munkálkodik, hogy feldolgozza az őt érő ingereket, benyomásokat, formálja és elraktározza az ember emlékeit. Egy súlyos megrázkódtatás azonban felrúghatja a rendszer normális működését, ami testi és lelki téren is komoly, akár évekig tartó károkat okozhat.

Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom eléggé büntetéspárti. Szeretjük igazságérzetünket azzal simogatni, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését. Közben előfordul, hogy a büntetés iránti vágy nincs tekintettel arra, hogy a törvények szerint milyen büntetés elfogadható. A törvények persze megváltoztathatók. De tényleg eljöhet az az idő, amikor törvényesen nemi erőszak lesz valakinek a büntetése? A társadalom büntetéspárti, én megelőzéspárti vagyok. Vesszőparipám, a bűnmegelőzés, jó nagy oldalrúgást kapott.

Vannak emberek, akik nem éreznek szexuális vonzalmat mások iránt. Az aszexualitás nem betegség, nem cölibátus, nem az intimitástól való félelem. Sokféle aszex ember van: lehet magas libidójuk, szerethetnek randizni vagy maszturbálni. Nem a sajnálatodra, hanem a megértésedre van szükségük. Sulyok Viktóriával, a Magyar Aszexuális Közösség egyik tagjával készítettünk interjút.

Már szerda reggel jelezte Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán, hogy bejelentésre készül. Egy demokratikusan működő országban azt hihetted volna, a Pegazus-botrányról lesz szó, amelytől napok óta hangos a világsajtó. De sajnos mára már megszokhattunk, hogy felelősségvállalás helyett csak figyelemelterelésre számíthatunk a kormány részéről. Gátlástalanul terelnek: bármilyen kisebbségi csoportot képesek szemrebbenés nélkül eszközként felhasználni és súlyosan veszélyeztetni, hogy az általuk gerjesztett gyűlölet hullámait meglovagolva fenntartsák a hatalmukat. Ez következik most is: népszavazást kezdeményez a kormány.

„És én még azt hittem, hogy a koronavírustól kell parázni. Pedig tudhattam volna, hogy nincs az a járvány vagy természeti katasztrófa, ami nagyobb veszélyt jelentene, mint az emberi rosszindulat” – mondja keserűen Hidvégi Anna annak a törvényjavaslatnak a kapcsán, amely elrendelné, hogy az anyakönyvi nyilvántartás a jövőben kizárólag a születési nemet tartalmazza, így a személyazonosító okmányokban sem lehetne megváltoztatni azt. Mi az óriási baj ezzel a tervezettel? Egy rövid összefoglaló után transz emberek mondják el, milyen káros hatásai lennének az ún. 33-as paragrafusnak.

A magyarok negyede sem tud róla, hogy személyesen ismer leszbikus, meleg és biszexuális embereket. Interjú Karlik Cintiával, a Pride sajtószóvivőjével