Életem

Ha az ember Bajnok Ildikó társaságában van, extra dózisban kapja a pozitív energiát, a humort és a mosolyt. Ilyen ő munka közben, a Pető Intézetben is, ahol konduktorként segít a kisgyerekeken. Habár e hivatás meglehetősen igénybe veszi az embert mind szellemileg, mind fizikailag, Ildikó egyáltalán nem panaszkodik – csillogó szemmel mesél azokról a babákról, akiknek életminőségén sikerült javítania pályafutása során.

Emlékszel az Amerikai pite 2. című filmből arra a jelenetre, amikor Victoria és Jessica egy ruhaüzletben beszélgetnek az ún. hármas szabályról? A törvényszerűség azt mondja ki, hogy a srácoknál 3-mal kell osztani, a csajoknál 3-mal szorozni a beismert szexuális partnerek számát. Tehát amikor Vicky azt válaszolja Kevinnek, hogy csak 1 fiúval feküdt le a nyáron, akkor igazából 3-mal. Amikor Kev azt kamuzza, hogy 3 lánnyal volt, akkor igazából csak 1-gyel. Mi a helyzet a való életben? Hogyan hat a korábbi szexuális partnereink száma az önértékelésünkre?

Ki ne szeretné a kedves emberek társaságát? A kedves ember odafigyel a környezetében élőkre, udvarias, előzékeny, nem hezitál, amikor a másiknak segítségre van szüksége, és jótéteményeit nem a viszonzás reményében osztogatja – egyszerűen így érzi helyénvalónak. Jó vele lenni, na.

Minek szenved, aki nem bírja címmel jelent meg Rubin Eszter írónő, a Barhesz és az Árnyékkert szerzőjének legújabb könyve. A transzgenerációs traumákról szóló, családi titkok, párkapcsolati nehézségek és anya-gyerek viszony finom árnyalatait megfestő munka nemcsak azoknak tanulságos, akik maguk is átéltek generációt érintő megrázkódtatást: a családtörténetben mindannyiunk számára lehetnek fájdalmasan ismerős helyzetek.

Fontosnak tartom, hogy beszéljünk a társadalmunkban tabunak számító témákról is, így elég sokat írok bántalmazásról. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy a bántalmazásnak nincs neme, kora vagy társadalmi osztálya, gyakorlatilag bárkiből válhat bántalmazott, és bárki lehet bántalmazó. De a fizikai erőszak elkövetői túlnyomó többségében férfiak.

Hiába szuperszexualizált a világunk, még mindig nem merjük elengedni magunkat az együttlétek közben. Különösen igaz ez a férfiakra, akik gyakran teljes némaságba burkolóznak. Mit árul ez el róluk?

Intelligensnek lenni persze inkább jó, mint rossz: ha valaki hamar és jól átlát különböző helyzeteket, ha tele van ötletekkel, ha rugalmasan tud gondolkodni, ha jó a problémamegoldó képessége, valószínűleg jóval messzebbre jut az életben, mint az, akinek mindez nem adatott meg. De a szuperintelligens emberek élete sem csak játék és mese. Néhány nehézség épp a kiemelkedő képességeik miatt sújtja őket.

Az emberi agy a világ legjobb szuperszámítógépe, melyben százmilliárd idegsejt munkálkodik, hogy feldolgozza az őt érő ingereket, benyomásokat, formálja és elraktározza az ember emlékeit. Egy súlyos megrázkódtatás azonban felrúghatja a rendszer normális működését, ami testi és lelki téren is komoly, akár évekig tartó károkat okozhat.

Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom eléggé büntetéspárti. Szeretjük igazságérzetünket azzal simogatni, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését. Közben előfordul, hogy a büntetés iránti vágy nincs tekintettel arra, hogy a törvények szerint milyen büntetés elfogadható. A törvények persze megváltoztathatók. De tényleg eljöhet az az idő, amikor törvényesen nemi erőszak lesz valakinek a büntetése? A társadalom büntetéspárti, én megelőzéspárti vagyok. Vesszőparipám, a bűnmegelőzés, jó nagy oldalrúgást kapott.

Vannak emberek, akik nem éreznek szexuális vonzalmat mások iránt. Az aszexualitás nem betegség, nem cölibátus, nem az intimitástól való félelem. Sokféle aszex ember van: lehet magas libidójuk, szerethetnek randizni vagy maszturbálni. Nem a sajnálatodra, hanem a megértésedre van szükségük. Sulyok Viktóriával, a Magyar Aszexuális Közösség egyik tagjával készítettünk interjút.

Már szerda reggel jelezte Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán, hogy bejelentésre készül. Egy demokratikusan működő országban azt hihetted volna, a Pegazus-botrányról lesz szó, amelytől napok óta hangos a világsajtó. De sajnos mára már megszokhattunk, hogy felelősségvállalás helyett csak figyelemelterelésre számíthatunk a kormány részéről. Gátlástalanul terelnek: bármilyen kisebbségi csoportot képesek szemrebbenés nélkül eszközként felhasználni és súlyosan veszélyeztetni, hogy az általuk gerjesztett gyűlölet hullámait meglovagolva fenntartsák a hatalmukat. Ez következik most is: népszavazást kezdeményez a kormány.

„És én még azt hittem, hogy a koronavírustól kell parázni. Pedig tudhattam volna, hogy nincs az a járvány vagy természeti katasztrófa, ami nagyobb veszélyt jelentene, mint az emberi rosszindulat” – mondja keserűen Hidvégi Anna annak a törvényjavaslatnak a kapcsán, amely elrendelné, hogy az anyakönyvi nyilvántartás a jövőben kizárólag a születési nemet tartalmazza, így a személyazonosító okmányokban sem lehetne megváltoztatni azt. Mi az óriási baj ezzel a tervezettel? Egy rövid összefoglaló után transz emberek mondják el, milyen káros hatásai lennének az ún. 33-as paragrafusnak.

A magyarok negyede sem tud róla, hogy személyesen ismer leszbikus, meleg és biszexuális embereket. Interjú Karlik Cintiával, a Pride sajtószóvivőjével