Amikor a szexuális életünket szeretnénk megítélni, elsősorban mennyiségi és minőségi kérdéseket vetünk fel. Milyen gyakran vagyok együtt a párommal, rendszeresen van-e orgazmusunk, mennyire változatos és kielégítő, ami az ágyban történik? Ezek némelyike valóban fontos szempont, de ezeket latolgatva elfelejtünk egy fontos megközelítést. Gondolkodtál már azon, hogy mennyire egészséges a szexuális életed?
Arról, hogy mit tehetnek a férfiak a női orgazmus érdekében, már sokat írtunk: foglalkoztunk különféle pózokkal, eszközökkel és a dolog lelki hátterével is. Egy másik fontos dologról viszont még alig esett szó: arról, hogy a nők hogyan segítenek maguknak a lehető legtöbbet kihozni az együttlétekből.
A nők általában nem néznek pornót – korábban legalábbis azt hittük, hogy ez elsősorban a férfiak szórakozása. Az utóbbi időben azonban több olyan kutatás is napvilágot látott – a PornHubhoz és az xHamsterhez hasonló pornómegosztókkal való együttműködésben –, amikből egészen más látszik. Adatok szerint mára a felnőttfilmfogyasztók mintegy harmada nő, arányuk ráadásul folyamatosan növekszik.
Egyre többet és egyre felszabadultabban beszélünk a szexről, és a szexbeszéd fókuszába egyre inkább a női öröm kerül. A nyugati kultúrában hosszú évszázadokig másodlagos kérdés volt, hogy egy nő élvezi-e a szexet (sőt kifejezetten illetlen feltételezésnek számított, hogy igen), mára azonban változni látszik a helyzet: sorra jelennek meg írások arról, hogyan lehet az ő számukra is kielégítőbb, több, jobb.
Nem kérdés, hogy a szex szuper jó dolog, de amennyire klassz, legalább annyira sokféleképpen el is tud romlani, pláne egy hosszabb kapcsolatban, ahol ezernyi veszély leselkedik rá. Unalom, idő- és energiahiány, csökkenő vonzalom, vagy akár a vágy teljes hiánya: azok vannak kisebbségben, akiknek több év vagy akár évtized után is rendben mennek az ágybéli dolgok.
Baráti beszélgetések során és a párterapeuták rendelőiben is rendszeresen felmerül a kérdés, hogy tudniillik mennyi szex az ideális? Mennyi kell ahhoz, hogy hosszú távon is jól működjön a párkapcsolat, hogy mindkét fél elégedett lehessen az otthon történtekkel, és az esetlegesen eltérő igények ne sodorják veszélybe a kapcsolat épségét? Bár a válaszok páronként, élethelyzetenként, sőt személyenként eltérőek lehetnek, van közös tanulsága az ezzel a témával kapcsolatos kutatásoknak.
Amikor az emberek listázzák azokat a tulajdonságokat, amiket fontosnak tartanak partnerválasztás esetén, az őszinteség általában előkelő helyen szerepel. Annak ellenére viszont, hogy a legtöbben maradéktalanul őszinte partnerre vágyunk, sok mindent mi sem osztunk meg magunkkal kapcsolatban – különösen, ha szexről van szó.
A szex – ha nem is lóverseny – erőnléti sport: ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhessük, fontos, hogy általános kondíciónk és egészségünk is rendben legyen. Mindez kifejezetten fontos lehet a férfiaknak, akik az esetek többségében aktív és kezdeményező szerepben vannak, és akik magukkal szemben sokszor komoly teljesítménybéli elvárásokat fogalmaznak meg.
Idősebb férfiak és szex: elsőre nehéz, sőt lelombozó témának tűnik, főleg, mert szinte mindig problémacentrikusan nyúlunk hozzá. Lássuk csak, mi megy tönkre 45, 50 vagy 60 után! Milyen zavarok, betegségek és nehézségek jelentkezhetnek, és hogyan vágja tönkre mindez a korábban jól funkcionáló szexuális életet? Hogy lehet gyógyszerekkel, terápiával, kuruzslással közbeavatkozni? És egyáltalán, meddig van még szükség erre a macerára? Ha innen közelítjük meg a középkorú vagy idősebb férfiak és a szex viszonyát, meglehetősen terhelt kapcsolat képe bontakozik ki, amiben valószínűleg a női partner sem jár túl jól.
Valljuk be, a kielégítő szexuális élet fenntartása idővel a kapcsolatok egyik nagy kihívásává válik. A tanácsok, miszerint próbáljunk ki új dolgokat, kommunikáljunk őszintén és priorizáljuk a szexet, mind-mind hasznosak, de néha kevésnek bizonyulnak.
A legtöbb embernek problémát jelent, hogy őszintén és nyíltan beszéljen a szexuális vágyairól. Kényelmetlenül érezzük magunkat, nehezünkre esik megfogalmazni, hogy mire vágyunk. Ismerős helyzet, ugye?
A szex tipikusan olyan téma, amivel kapcsolatban sokan úgy tesznek, mintha nem lennének kérdéseik. Pedig rengeteg a bizonytalanság, éppen csak kérdezni nem merünk.
Van, hogy az intimitás hiánya egy korábbi, megoldatlan konfliktusra vezethető vissza, máskor egy új élethelyzet – vagy épp az unalom – állítja kihívás elé a párokat.
Amennyire örömteli tevékenység a szex, sajnos annyiféleképp tud problémás is lenni, és sokszor érezzük találónak a mondást: ami elromolhat, el is romlik. Ma a vágy alacsonyabb, holnap az orgazmus jön túl korán (vagy marad el teljesen), egy másik alkalommal pedig egyszerűen nem tudunk az együttlétre és partnerünkre figyelni. Mit lehet tenni, hogy ezeken a sokunkat érintő és igencsak bosszantó problémákon sikeresen átlendüljünk? Máris mutatjuk.
A poliamória, magyarul többszerelműség, kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, amiről minden résztvevőnek tudomása van, és amihez mindannyian hozzájárulnak.
Ha valaha néztek már rád úgy, hogy az simogatással is felért, ha volt már olyan, hogy az a másik épp csak hozzád ért, mégis olyan közel érezted, mintha egészen egymásba gabalyodtatok volna, vagy ha egyszerűen csak megesett, hogy a partnered úgy húzott magához, hogy nem volt apelláta, tudod, milyen fantasztikus érzés hatással lenni egy másik emberre. Hihetetlenül izgalmas érzés, ha az ember a vágy tárgya lehet, ha érzi, hogy a másik ember szexuálisan vonzónak tarja és szeretne a lehető legközelebb kerülni hozzá.
A pornófüggőséget sokan erős szenvedélybetegségként kezelik, mely a kábítószerhez hasonlóan hat az agyra, és rabjává tesz a művi erotikus tartalmaknak. Kutatók azonban cáfolják, hogy létezik ez az addikció.
Ha a szexről van szó, mindenki jó, sőt jobb akar lenni. Vérmérséklettől függ, ki milyen visszajelzést szeretne, vannak, akik arra vágynak, hogy partnerük közeli barátainak is áradozzon kvalitásairól, másnak elég egy kipirult arc és elégedett mosoly. Önbizalomnövelő és klassz dolog jónak lenni az ágyban, ez nem kérdés. De hogyan érhetjük el ezt az idilli állapotot? Mi szükséges hozzá? Testi adottságainkon (is) múlik? Vagy valami egészen másról van szó?
Egyre több beoltott ember, lazuló járványügyi szabályok, rövidülő szoknyák, mélyülő kivágások, újraépülő felsőtestek és meleg, meleg, meleg! Minden adja magát ahhoz, hogy az ember kalandba keveredjen, vagy otthon hódoljon az ágybéli élvezeteknek. Legalábbis addig, amíg nem megy 30 fok fölé a hőmérséklet. Hát kinek van kedve kánikulában a másikhoz tapadni? Hiszen annyira meleg van, hogy a ruhát is alig tudja magáról lecibálni az ember.
Ha a szex nyomással és elvárásokkal keveredik, abból nem sok jó lesz. Ha a szex során az orgazmus elérését tűzzük ki célul, az könnyen tönkreteszi az egész együttlétet.
Sokat beszélünk és írunk a narcizmusról, ami meg tudja keseríteni a narcisztikus ember környezezében élők mindennapjait, a szexuálisan narcisztikus személyekről azonban eddig kevés szó esett. Az ő esetükben a narcisztikus vonások csak szexuális kapcsolatokban jelentkeznek, az élet más területein jellemzően nem. De vajon hogyan leheht felismerni őket?
A hasizmot szinte a végletekig megdolgoztató gyakorlatsorok nem biztos, hogy csak az izomzatot fárasztják el, könnyen lehet, hogy gyakorlójuk egészen újszerű magasságokat fedez fel. Ám azok a nők és férfiak, akik képesek átélni az edzés közbeni orgazmust, nem biztos, hogy örülnek a rendkívüli képességnek.
Életünk különböző szakaszaiban libidónk is velünk változik. Nem ugyanakkora a szex iránti lelkesedésünk egy párkapcsolat elején, mint a sokadik évben vagy épp a gyermekágyas időszakban, és sokan megfigyelik kedvük csökkenését az életkor előrehaladtával is. Mindez teljesen rendben van, mint ahogy az is, hogy vannak, akik számára a szex soha nem is volt nagy eset. Az is igaz viszont, hogy akármelyik csoportba is tartozunk, a szexszel való leállás testi és lelki egészségünkre is erőteljes hatást gyakorol.
Majdnem 30 évvel ezelőtt Joycelyn Elders amerikai tiszti főorvost egyszerűen kirúgták, miután felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy az önkielégítés a szexualitás természetes része.
A női orgazmus, még ha az elmúlt évtizedekben egyre többet és többet foglalkoznak is vele, továbbra is sok szempontból misztérium: azt például, hogy megtörtént-e, csak és kizárólag az érintett nő tudja, partnere maximum következtethet rá. Nyílt és őszinte kommunikáció esetén az orgazmus elmaradásáról a partner is tudomást szerez, más esetben viszont színlelés vagy a figyelmetlenség okoz fals hiedelmeket.
