Régebbi kutatások kimutatták, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (röviden LMBT) emberek speciális egészségügyi kockázatokkal szembesülnek életük során: körükben magasabb a szív- és érrendszeri megbetegedések, a függőségek, a szorongás vagy éppen a depresszió veszélyének való kitettség. A lista sajnos folytatódni látszik: egy nemrég megjelenő kutatás újabb nehézséget tárt fel, amely érintheti a közösség tagjait.

A Harvard Medical School frissen kiadott közleménye a Nemzetközi Alzheimer Egyesület 2019. évi konferenciáján prezentált adatokat mutatja be. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a különböző memóriaproblémák is nagyobb arányban fordulhatnak elő a szexuális és nemi kisebbségek esetében. Mi lehet ennek az oka? És mit lehet tenni a rendszer és az egyén szintjén az LMBT emberek testi-lelki jóllétének növeléséért? 

Kik azok az LMBT emberek?

Meleg, leszbikus: egy férfit, aki férfiak iránt érez romantikus vagy szexuális vonzalmat, melegnek nevezzük. A nőkhöz vonzódó nőkre leggyakrabban a leszbikus szót használjuk, bár vannak olyan nők, akik szintén a meleg kifejezést preferálják a saját identitásuk leírására.

Biszexuális: olyan ember, aki mind férfiakhoz, mind nőkhöz vonzódik. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy férfiakkal és nőkkel is létesítene szexuális vagy érzelmi kapcsolatot, vagy hogy ezt párhuzamosan tenné.

Transznemű: gyűjtőfogalom azokra, akiknek a nemi identitása és/vagy nemi önkifejezése eltér a születéskor számukra kijelölt nemtől. Ha például Kati egy transznemű nő, ez azt jelenti, hogy születésekor férfiként anyakönyvezték, de a neméhez kapcsolódó mélyen átélt belső érzése szerint nő. Kati szexuális irányultságáról semmit nem tudunk. Lehet leszbikus, biszexuális vagy heteroszexuális. Léteznek olyan transz emberek is, akik például egyik nemmel sem azonosulnak, esetleg egyszerre több nemmel is azonosulni képesek.

Cisznemű: akinek megegyezik a nemi identitása azzal a nemmel, ahogyan anyakönyvezték őket. Például Pétert férfiként anyakönyvezték, és később is a férfinemmel azonosul.

További hasznos fogalmakról olvashatsz a Magyar LMBT Szövetség kiadványában.

Romló memória, növekvő zavartság

Az idézett amerikai felmérésben 44 ezer 45 év feletti felnőttel vettek fel telefonos kérdőíveket. A megkeresett személyek kb. 3 százaléka (1320 fő) határozta meg magát LMBT emberként. Közülük 14 százalék nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt években kognitív állapotromlást tapasztalt magán. Ez az érték a heteroszexuális és cisznemű többségi válaszadók esetében 10 százalék volt. A két csoport közötti különbség akkor is fennmaradt, amikor a kutatók számításba vették az életkor, a rassz, az etnikai hovatartozás és a jövedelem hatását. A vizsgálatból az is kiderült, hogy az LMBT emberek gyakrabban adtak fel az elmúlt időszakban olyan napi tevékenységeket, amelyeket már nem tudtak elvégezni. Többen számoltak be közülük arról is, hogy a háztartási feladatok ellátásában segítségre van szükségük. 

Szükség van jövőbeni kutatásokra

A fenti vizsgálat az alkalmazott módszertanból adódóan azt tudta megnézni, hogy az emberek miként értékelik a saját kognitív állapotukat és annak változásait, illetve milyen panaszokkal rendelkeznek. Bár ezek az adatok értékes információkat szolgáltatnak, érdemes a jövőben olyan kutatásokat is végezni, amely a demencia orvosi diagnózisának előfordulásával dolgozik vagy teljesítménytesztekkel méri fel a résztvevők valós képességeit. Annyi azonban már most is látszik, hogy elengedhetetlen volna proaktívan olyan egészségügyi ellátást nyújtani LMBT embereknek (és más kisebbségeknek is), amely reagálni tud az őket érintő speciális kockázati tényezőkre. 

Speciális kockázatokkal kell megküzdeniük, hogy még sokáig ilyen egészségesek maradhassanak
Speciális kockázatokkal kell megküzdeniük, hogy még sokáig ilyen egészségesek maradhassanakFotó: Compassionate Eye Foundation/Dav / Getty Images Hungary

Miért betegednek meg könnyebben az LMBT emberek?

  1. Mert előítéletes világban kell élniük. LMBT embernek lenni nem betegség: a társadalomban jelen lévő homofóbia, bifóbia és transzfóbia viszont nagyon is megbetegítő hatású lehet. Ezt a jelenséget igyekezett megvilágítani Ilan Meyer a kisebbségi stressz fogalmának bevezetésével. A heteroszexualitást és a cisznemű (nem transz) identitásokat normaként kijelölő, gyakran ellenséges társadalmi környezetben való létezés óriási extra stresszforrást jelent az LMBT emberek számára. Egy olyan közegben kell nap mint nap boldogulniuk, ahol folyamatosan ki vannak téve a verbális/fizikai agresszió, a diszkrimináció és a gyűlölet-bűncselekmények veszélyének. Ez a külső nyomás, illetve az előítéletek belsővé tételéből származó öngyűlölet és szégyen pedig testi-lelki tünetképzésre hajlamosítja őket. 
  2. Gyakoribbak az egészségkárosító viselkedések. A kisebbségi stresszből, az elfogadás hiányából, a rejtőzködésből és az elszigeteltségből eredő negatív pszichés hatásokat sok esetben szerhasználattal igyekeznek oldani az LMBT emberek. A szexuális és nemi kisebbségek tagjai különösen ki vannak téve az alkoholizmus és a szerhasználat veszélyének. Egy 2017-ben publikált vizsgálat például azt találta, hogy a transz fiatalok a szer típusától függően akár 4-szer gyakrabban nyúltak drogokhoz, mint a cisznemű társaik. Más kutatások arra figyelmeztetnek, hogy a dohányzás előfordulása riasztóan magas az LMBT emberek körében. Ezek a függőségek persze növelik a fizikai megbetegedések kockázatát is, illetve egy sor további pszichés, életvezetési és társas nehézséggel járhatnak. 
  3. Nehezebben férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Magyarországon nem léteznek olyan nemzeti klinikai irányelvek, amelyek útmutatóul szolgálnának például a transz emberek speciális egészségügyi ellátásához. Sok szakember tájékozatlan a témában, vagy kifejezetten ellenséges attitűdökkel rendelkezik. A Transvanilla Transznemű Egyesület 2014-es TransCare című kutatása szerint a transz emberek 26 százaléka érezte már magát diszkriminálva egészségügyi intézményben vagy valamilyen orvosi vizsgálat során. Mindössze 6 százalékuk jelentette az esetet, melyek közül egyetlenegyben sem marasztalták el az elkövetőt. 
  4. Sokan az orvosaik előtt is titkolózni kénytelenek. A Háttér Társaság 2010-es nagymintás vizsgálata 2000 leszbikus, meleg és biszexuális személyt kérdezett meg arról, hogy kiknek bújtak elő eddigi életük során. A válaszokból kiderül, mennyire alacsony az egészségügyi szakemberek iránti bizalom: a háziorvosa előtt mindössze 16 százalékuk fedte fel a szexuális irányultságát. A szakorvosok esetében ez az érték némileg magasabb volt, 23 százalék. Ez óriási probléma, hiszen előfordulhat olyan helyzet, amikor a gyógyulás érdekében is fontos közölni ezt az információt. A félelem természetesen nem alaptalan. Az orvosaiknak előbújó személyek 55 százaléka kapott olyan kérdéseket, amelyeket ő helytelennek ítélt meg. 34 százalék úgy nyilatkozott, hogy a doktor őt hibáztatta a betegség kialakulásáért, 34 százalék pedig arról számolt be, hogy a személyzet hirtelen korábban nem tapasztalható higiéniai óvintézkedéseket kezdett el bevezetni (mintha az illető fertőző volna). A fenti bekezdésben hivatkozott TransCare kutatásban olyan epizódok leírásait is olvashatjuk, amelyekben transz emberek vallanak az őket kórházakban érő megaláztatásokról. 
  5. Nagyobb a szegénység és a munkanélküliség aránya. Az LMBT fiatalokat érő iskolai diszkrimináció miatt már kamaszkorban megnövekszik a lemorzsolódás veszélye. A hátrányos megkülönböztetés a munkahelyeken is folytatódik, így nem csoda, hogy a 2010-ben megkérdezett LMBT emberek mindössze 17 százaléka bújt elő a kollégáinak. További aggasztó adat, hogy a transz emberek 46, az LMB emberek 27 százaléka tapasztalt meg munkanélküliséget az elmúlt 5 évben (2005–2010 között) a Háttér Társaság kutatása alapján. Mindezekből látszik, hogy a szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó személyek sok esetben nehezebben tesznek szert bevételre, ami ahhoz vezethet, hogy kevesebb pénzt tudnak áldozni az egészségükre. Kevésbé tudnak például minőségi ételeket vásárolni maguknak vagy megfizetni egy pszichológust.

Kevesebbszer mennek el emlő- és méhnyakrákszűrésre

A Harvard Medical School által idézett tanulmányok szerint a leszbikus nők kevesebbszer mennek el mammográfiára, mint heteroszexuális társaik. Pedig az ilyen vizsgálatok fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ráadásul azok a személyek, akik nem voltak várandósak – legyenek bármilyen szexuális irányultságú és/vagy nemi identitású emberek – még magasabb rizikónak vannak kitéve az emlődaganatok szempontjából.

Az is előfordul, hogy az orvosok tévesen azt feltételezik: a leszbikus nőket nem érdemes méhnyakrákra szűrni. Egy 2013-as amerikai felmérés szerint a 18 év feletti leszbikus nők mindössze 44-57 százaléka vett részt ilyen vizsgálaton, míg ez a szám a heteroszexuális nők esetében 75-84 százalék. A leszbikus nők 17 százaléka azt mondta, hogy nincs orvosa, szintén 17 százaléka pedig azt, hogy az orvos sosem írt neki beutalót szűrésre.

Transz emberek esetében sokszor még nagyobb az információhiány az orvosok körében. Például azoknak a transz nőknek a körében, akik hormonokat szednek, alacsonyabb a prosztatarák veszélye. Ettől függetlenül a doktornak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen szűrésekre érdemes elküldenie a transznemű kliensét. Mivel ezek a vizsgálatok lelkileg különösen megterhelők lehetnek transz emberek számára, az egészségügyi személyzet feladata, hogy kellő odafigyeléssel a lehető legminimálisabbra csökkentse a potenciálisan traumatizáló hatásokat.

Mit tehetek LMBT emberként az egészségemért? 

Szerencsére egyre több olyan érdekvédelmi LMBTQIA szervezet működik szerte a világban és Magyarországon is, amely ajánlásokat fogalmaz meg az egyes nemzetek számára az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésére vonatkozóan, és ezt különböző fórumokon kommunikálják a döntéshozóknak. Mindennek persze fontos része egy olyan képzési struktúra megszervezése, amely kellő információkkal látja el a szakembereket és érzékenyíti őket az LMBT embereket érintő speciális problémákra. 

Figyelj oda az egészségedre!
Figyelj oda az egészségedre!Fotó: Zackary Drucker / The Gender Spectrum Collection

Ebben a cikkben most inkább arra szorítkozom, hogy LMBT emberek számára fogalmazzak meg leszbikus nőként 4 olyan rövid szempontot, amit érdemes lehet szem előtt tartani az egészségmegőrzés kapcsán. Látva a magyar egészségügy katasztrofális állapotát, talán minden eddiginél nélkülözhetetlenebb, hogy amennyire lehetséges, mi magunk is odafigyeljünk az egészségünkre. 

  1. Gyakorold az öngondoskodást. Ez most irtó közhelyesen fog hangozni, de tényleg muszáj odafigyelni arra, hogy egyél elég zöldséget-gyümölcsöt, illetve rendszeresen mozogj. Ezek olyan dolgok, amiket akkor is megérdemel a szervezeted, ha éppen nagyon sok a munkád. Rövid távon persze lehet ignorálni a tested jelzéseit, de ennek hosszú távon sosincs jó vége. 
  2. Mellőzd az egészségkárosító viselkedéseket. Nem akarok álszent módon úgy tenni, mintha a mai napig nem küzdenék időnként a dohányzás vagy a lerészegedés csábításával. Néha sikerül, néha nem, de törekszem arra, hogy minél kevésbé tegyem ki magam ezeknek a szereknek. Persze mindannyian máshol tartunk ebben a kérdésben, és a komolyabb függőségek leküzdése rengeteg erőfeszítést, illetve külső segítséget igényel. Ráadásul elég könnyű benne ragadni a partikultúrában, ha párkeresésben vagy. Ma már azonban – köszönhetően a különböző civil szervezetek munkájának – egyre több olyan program közül is választhatsz, ahol az együtt töltött idő nem az alkoholfogyasztás köré szerveződik. 
  3. Figyelj oda a mentális egészségedre. LMBT emberként egy alapvetően előítéletes világban élni sokszor nagyon nehéz. Ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy odafigyelj a testi-lelki jóllétedre. A felmerülő problémákkal nem kell egyedül megküzdened. Ha csak teheted, járj el pszichológushoz, legalább a nehezebb időszakokban. Ingyenes lehetőségeket is igénybe tudsz venni: például a Háttér Társaság Személyes Segítő Szolgálatát. A Transvanilla Transznemű Egyesület oldalát is érdemes figyelni, mert rendszeresen indulnak önsegítő csoportok transz emberek és hozzátartozóik számára.   
  4. Válassz LMBTQ-barát orvosokat! Noha elvileg minden segítő hivatásban alapvető szakmai minimum lenne az elfogadás, illetve a különböző kisebbségi csoportokat érintő speciális kérdések ismerete az adott területen, sajnos ez napjainkban koránt sincs így. Az LMBT közösségben azonban komoly tudás halmozódott fel arról, hogy milyen problémával kikhez érdemes fordulni, kik azok az orvosok, akik már „beváltak”. A leginkább naprakész információkkal sok esetben tehát azok az emberek fognak rendelkezni, akik hasonló helyzetben vannak, mint te. Ma már a közösségi médiában számos olyan csoport létezik, ahol felteheted a kérdéseidet. Kutasd fel őket!
Mustra