A jóga is lehet veszélyes – mint bármely mozgásforma

Zanza!

Három éve jelent meg az a könyv, amelyben William J. Broad, a The New York Times munkatársa és tapasztalt jógázó nemcsak a mozgásforma jótékony hatásairól, de annak kockázatairól is írt. Egy újabb átfogó tanulmány szerint azonban semmi okunk az aggodalomra. Hazai szakértőt kérdeztünk arról, hogy mennyire kell tartaniuk esetleges sérülésektől azoknak, akik rendszeresen jógáznak, és hogy ez mi mindentől függ.

Board mestere Glenn Black, egy a szigoráról híres amerikai jógi, akivel a jóga káros hatásairól is nyíltan lehet beszélni. „A harmincas éveimben fordultam hozzá, egy jógabaleset után: a hátam alsó részén sérült egy csigolyalemez és tudtam, hogy bizonyos pózok (pl. nyújtott háromszögtartás) segítségével megelőzhető a fájdalom. Black mindig arra utasítja a tanítványokat, hogy figyeljenek a fájdalomküszöb értékekre és folyton egy régi indiai tanmesét emleget, miszerint egy jógi gerinccsavarás közben bordatörést szenvedett” – írta Board a The New York Times oldalán megjelent, nagy port kavart beszámolójában. „Black figyelmeztetett, hogy csak az egészséges, megfelelő fizikumú embereknek szabadna jógáznia, a gyenge szervezet ugyanis könnyen sérülést szenvedhet. Ezért is kerüli a saját foglalkozásain például a fejenállást vagy más olyan pózok tanítását, amelyek nyomást gyakorolnak a nyakcsigolyákra” – fűzte hozzá az újságíró.

Ki a felelős?

Black szerint a hagyományos értelemben vett jógik a nap nagy részében guggoltak, törökülésben vagy lótuszülésben meditáltak és ezekből a pózokból fejlődhettek ki az egyes ászanák. „A nyugati társadalom emberei egész nap a képernyők előtt görnyednek, és úgy járnak hetente egyszer jógázni, illetve próbálnak bonyolult gyakorlatokat minél hamarabb elsajátítani, hogy testük nem is elég rugalmas hozzá, vagy egyéb fizikai panaszaik vannak. Egójuk egyszerűen akadályozza őket abban, hogy a jógát életvitelszerűen csinálják, ezért sokak számára az csupán egy testgyakorlat. Csak Amerikában 2004 és 2011 között 4 millióról 20 millióra nőtt a jógát gyakorlók száma, aminek következménye, hogy a számtalan jógastúdió és a rengeteg oktató nem rendelkezik a megfelelő képesítéssel vagy mély tudással ahhoz, hogy felismerjék, ha egy tanítvány bármilyen apró mozdulattal veszélyezteti testi épségét. Ma, ha valakinek nehezére esik egy gyakorlat, a türelmetlen oktató odaugrik hozzá, húzza-tolja az illetőt és azt szajkózza, hogy ezt a pózt már tökéletesen kellene bemutatnia” – állítja a jógi.

Glenn Black jógi érvei

  • Azok a nagy indiai jógik, akik népszerűsítették a jóga jótékony hatásait a nyugati társadalmakban, mind hallgattak arról, hogy a jóga fájdalmat és kellemetlenségeket is tud okozni.
  • A térd rotációs helyzetbe kerülése megterheli az ínszalagokat.
  • Sok gyakorló számára a legelterjedtebb, ártalmatlannak tűnő ászanák is kockázatosak. Pl. a Vajrasana póznál (sarokülés) az orvosok idegválasz hiányát állapították meg egy fiatal gyakorlónál. Az ok: ebben a pózban a perifériás idegrendszer térd alatt futó ágának oxigén-ellátása nem megfelelő, és ez akadályozza az idegrostok megfelelő működését.
  • A nyak túlzott mértékű tekergetése, túl nagy szögben való csavarása is veszélyes. A gyakorlott jógázók a normálisnál majdnem kétszer akkora szögben (90 fokban) forgatják el a nyakukat és az ilyen extrém mozdulatok a csigolyák sérüléséhez, az artériák szűküléséhez vagy tágulásához, vérrögképződéshez és szélütéshez is vezethetnek.
  • 1973-ban egy 28 éves egészséges nőnél Horner-szindrómát okozott a kobrapóz és két év elteltével tudott csak újra járni.
  • Maga Glenn Black is átesett egy gerincműtéten, mivel a négy évtizeden át tartó túlzott háthajlításoknak és gerinccsavarásoknak köszönhetően gerinccsatorna szűkület
     alakult ki nála. Húsz évvel korábban kezdte érezni a tüneteket, amikor az ekepózt vagy a vállállást végezte és a fájdalmak öt éve váltak kibírhatatlanná.

98 százalékban biztonságos

Dr. Holger Cramer, a Duisburg-Esseni Egyetem jógakutató csoportjának igazgatója rávilágít arra, hogy az idézett cikk néhány kirívó esetről számolt be és nem általános érvényű következtetéseket von le. Mivel eddig nem történt meg a jógasérülésekkel kapcsolatos tanulmányok szisztematikus áttekintése, a szakértő elhatározta, hogy ő maga készít egy vizsgálatot. Elemzéséhez kizárólag randomizált, kontrollált és a legjobb minőségű klinikai vizsgálatokat vette alapul, végül 94 tanulmány és összesen 8430 érintett egészségi állapotát figyelembe véve mérlegelt: "A jógagyakorlatok során felmerülő sérülések kockázata éppen akkora, mint bármilyen más mozgásforma veszélyei" - jelentette a szakértő az American  Journal of Epidemology című folyóiratban megjelent tanulmányában.

A számítások szerint a jógázóknak mindössze 2%-a tapasztalt kisebb-nagyobb kellemetlen élményt gyakorlás közben, ám sokuknak már eleve volt valamilyen súlyosabb betegsége. A tanulmány ugyan nem tért ki a sérülések fajtájára, de más adatok arra utalnak, hogy a mozgásszervi panaszok - például hátfájás - a leggyakoribbak. Az egyéb sérülések közé pedig a glaukómás betegek állapotának súlyosbodása - különösen a fejenállás vagy a vállállás hatására - tartozik. Az eredmények szerint tehát komoly jógasérülések igen ritkán fordulnak elő, az Egyesült Államokban jógázóknaj kevesebb mint egy százaléka hagyta abba tavaly ezt a testmozgást valamilyen testi panasz miatt.

Azért ne akarjon egyedül boldogulni!

„Annak van oka aggódni, aki autodidakta módon végzi a gyakorlatokat és/vagy nem kéri ki egy jógaoktató véleményét. Videókból vagy könyvekből nem lehet elsajátítani olyan összetett gyakorlatokat mint a figyelem egyidejű testre és légzésre irányítása. Ha az oktató mindezt jól átadja, akkor el lehet kerülni a sérüléseket. A jógik vagy jógaoktatók feladata, hogy a testi és mentális panaszokat ismerve segítsenek a gyakorlóknak megtapasztalni a jógának a testre és a szellemre tett pozitív hatásait. A jóga egy életmód, ezért természetesen arra ösztönözzük a jógázóinkat, hogy otthon is gyakoroljanak, ugyanakkor nagyon fontos a rendszeres kapcsolattartás egy szakértővel a tapasztalatok megbeszélése és az esetleges hibás mozdulatok kijavítása érdekében. Komoly sérülésekkel személyesen még nem találkoztam, csak hallottam ilyen történeteket. A kisebb izomhúzódásokat, túlnyújtásokat, izomgörcsöket a foglalkozáson a tanulók testbeszédén keresztül észleljük, amire ott rögtön tudunk reagálni. Az ilyen típusú sérülések a hibás és erőszakos gyakorlás során keletkezhetnek, amelyek a tanítványok kb. 50 százalékánál fordulnak elő, de türelemmel, odafigyeléssel és együttműködéssel teljes mértékben elkerülhetők” – mondta a Díványnak Keserű Aranka jógi, a Magyar Jógaoktatók Szövetségének elnöke.

Összhang

„A sérülések oka lehet az oktató és a tanítvány pillanatnyi figyelmetlensége is, de a jógaoktató az, akinek lehetősége van arra, hogy ezeket a hibalehetőségeket minimálisra csökkentse. A kérdés gyökere tehát abban rejlik, hogy kit nevezhetünk jógaoktatónak, milyen alapvető tudással és képességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az esetleges hibák elkerülhetők legyenek. A Magyar Jógaoktatók Szövetségének (MJSZ) alapítói meghatározták azt a minimális tudásszintet, ami alapján valaki jógaoktatónak nevezhető. Itt már nemcsak anatómiai ismeretekről vagy az egyes gyakorlatok pontos kivitelezéséről és megtanításáról van szó, hanem a jógafilozófiára épülő életvitelről is. Ez az, aminek a gyakorlása kialakítja a jógaoktatóban azt az érzékenységet, amellyel tanítványaira tud hangolódni, hogy tisztelettel és szolgálatkészséggel fordul feléjük és soha nem felejt el érdeklődni az új gyakorlók egészségi állapotáról és panaszairól. A tanítvány részéről pedig nagyon fontos az őszinteség és minden egyéni tapasztalat feltárása, majd ennek megfelelően szabad a gyakorlást megkezdeni” – magyarázza Keserű Aranka.

„Mindkét félnek folyamatosan szem előtt kell tartania a jóga első alapszabályát, az úgynevezett ahinszát, magyarul a nem ártás elvét. Ezenkívül fontos többször is emlékeztetni a tanítványokat, hogy a gyakorlatokat mindenki a saját határáig végezze. Ezek a határok a rendszeres és kitartó gyakorlással fognak kitolódni. A jó jógaoktató mindig koncentráltan van jelen a foglalkozásokon, észreveszi a helytelen kivitelezéseket és gyöngéden korrigálja azokat, illetve csoportban ugyan, mégis személyre szabottan tud figyelni a tanítványokra" - fűzte hozzá a szakértő. 

Kevésbé képzett vagy gyakorlatlan oktató hibái lehetnek:

  • nem kérdezi meg az új tanítványoktól, hogy van-e egészségügyi panaszuk
  • nemcsak annyira javítja a tanítványt, amennyire annak adottságai engedik, hanem erővel tolja, nyomja az ászanába
  • nem veszi észre a hibákat a gyakorlatok kivitelezésben
  • nem hangsúlyozza eléggé a figyelemszinkront
  • túl nehéz ászanákat oktat már az első órákon

Tanítványok hibái lehetnek:

  • ha nem árulják el egészségügyi problémáikat
  • ha nem követik az oktató utasításait
  • ha hirtelen mozdulatokat tesznek
  • vagy ha türelmetlenek és erőltetik a fejlődést
 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra