Az új év beköszöntével tele vagyunk elszántsággal, tervekkel. A legtöbben úgy érezzük, hogy megváltjuk a világot. Aztán néhány nap elteltével észleljük, hogy nehezebb felkelni, lassabban telnek a napok, és a motiváció is mintha kezdene eltűnni. Megnyugtatunk: ez így van rendjén!
A folyamat hátterében gyakran a hormonok állnak, hiszen az ünnepek utáni időszakban csökken a dopamin szintje, a szerotonin és a melatonin egyensúlyát pedig a kevés fény és a felborult napirend zavarja meg. Ráadásul a stresszhormonként ismert kortizol szintje is magasabb lehet, ami miatt az új év kezdete mentálisan és fizikailag is megterhelőbbnek érződik. A jelenséget számos pszichológiai kutatás vizsgálta, köztük a The New Statesman szakértői által összegzett elemzés is.
A hormonok miatt érezzük úgy, hogy nehezen indul az új év
A január picivel sem hosszabb, mint más 31 napos hónapok, mégis sokan úgy érzik, mintha sosem akarna véget érni. Ennek egyik oka az időérzékelésünk, amely szoros kapcsolatban áll az agy kémiai folyamataival. Az ünnepi időszak alatt a dopamin – amely a jutalom, az öröm és a motiváció hormonja – magasabb szinten működik. Az ajándékozás, a közös programok, a várakozás és az ünnepi készülődés mind olyan ingerek, amelyek jutalmazzák az agyat, így az idő múlását is gyorsabbnak érezzük.
Az új év beköszöntével azonban ezek az ingerek hirtelen megszűnnek. Visszatérünk a munkába, a megszokott rutinba, a decemberhez képest bizony jóval kevesebb az örömteli esemény. A dopaminszint csökkenése nemcsak a hangulatunkra hat, hanem az időérzékelésünkre is. Amikor kevesebb a jutalom és az élvezet, az idő múlása lelassulni látszik, a napok pedig hosszabbnak és egyhangúbbnak tűnnek.
A téli sötétség hatása is szerepet játszik
A kevés természetes fény miatt a melatonin – az alvást szabályozó hormon – termelése fokozódik, amitől napközben is fáradtabbnak, tompábbnak érezhetjük magunkat. Ezzel párhuzamosan csökkenhet a szerotonin szintje, amely a jó közérzetért és az érzelmi stabilitásért felel. Ez a hormonális eltolódás sokaknál levertséget, ingerlékenységet vagy szezonális hangulati mélypontot okoz.
Télen ráadásul jellemzően kevesebb időt töltünk a szabadban, kevesebbet mozgunk, és csökken a spontán társas programok száma is. Gyakran már kora délután olyan érzésünk van, mintha vége lenne a napnak, pedig még órákig tart, mire minden feladatot kipipálunk a teendőlistánkról. Ez az érzés tovább erősíti a fáradtságot és az idő lassú múlásának benyomását.
A januári fogadalmaknak is szerepük van a stresszben
Január a fogadalmak hónapja. Ilyenkor hirtelen szeretnénk átállni a rendszeres testmozogásra, egészségesebben étkeznénk, rendbe tennénk a pénzügyeinket és az időbeosztásunkat, jobban teljesítenénk a munkában és a háztartásban, türelmesebbek lennénk a gyerekeinkkel és a házastársunkkal is. Ezek a saját magunk felé támasztott elvárások gyakran egyszerre nehezednek ránk, miközben a hétköznapi teendők és problémák mit sem változnak az előző évhez képest.
Ez a belső nyomás könnyen megemeli a kortizolszintet, amitől feszültebbek, nyugtalanabbak leszünk, és nehezebben tudunk kikapcsolni. Amikor stresszesek vagyunk, hajlamosabbá válunk arra, hogy figyeljük az idő múlását, ezért is tűnhetnek a napok és hetek utólag hosszabbnak. Minél többet foglalkozunk azzal, mennyire lassan telik az idő, annál inkább megerősítjük ezt az érzést.
Az új év elején kevés a kapaszkodó
Ne felejtsük el: januárban nincsenek hosszú hétvégék, ünnepek vagy igazán várva várt események. Az agyunk ilyenkor kevesebb pozitív élményt tud elraktározni ebből az időszakból, ezért a napok könnyen összefolynak. Az sem segít, hogy január kollektíven nehéz hónapként él a köztudatban.
Minél többet halljuk és mondjuk, hogy ez az időszak végtelennek tűnik, annál inkább közös élménnyé válik ez az érzés, és annál erősebben rögzül bennünk.
Van megoldás
A hormonális és pszichológiai folyamatok tudatosan befolyásolhatók, különösen januárban, amikor a szervezetünknek extra támogatásra van szüksége. Sokat segíthet, ha a napjainkba apró, előre tervezett örömöket építünk be. A rendszeres, de nem túlterhelő mozgás – például séta, nyújtás vagy könnyű edzés – segíti a dopamin és a szerotonin termelődését, még akkor is, ha eleinte nincs hozzá kedvünk.
Az alvásra különösen érdemes odafigyelni ebben az időszakban. A következetes lefekvési és kelési idő segít helyreállítani a felborult bioritmust. Az étkezésben a rendszeresség és a meleg, tápláló ételek támogatják a stabil energiaszintet, ami szintén hatással van a hangulatra.
Sokaknál az is segít, ha januárban nem akarnak mindent egyszerre megváltoztatni, hanem kisebb, reális célokat tűznek ki, és fokozatosan alakítanak ki egy új, fenntartható rutint.
Van kedved csatlakozni januárban egy kihíváshoz? Akkor olvasd el a következő cikkünket is, amiben a vegán étrenddel töltött januárról írtunk.
