„Hallottam az osztálytársaimat áradozni a karácsonyról, akkor éreztem először igazán, hogy nálunk valami nincs rendben” – emlékszik vissza Bajcsi Norbert, aki bőven túl a harmincon, falak közé zárva tudta meg, milyen az igazi ünnep. A hajléktalanként és a börtönben megélt karácsonyok jelentették számára az igazi mélypontot: ezek az alkalmak ugyanis számára nem csupán piros betűs napok voltak a naptárban, hanem a hiány, a számvetés és a belső küzdelmek időszaka is.
Fahéj illatú, gyerekkori karácsonyi emlékek nem adattak meg Norbertnek: családja kuporgatott és görcsösen „próbálta megoldani” az ünnepet, de ahogyan ő fogalmaz, valahogy sosem jött össze. A szülei eleinte kölcsönkértek az ajándékokra, az azt követő években azonban már csak az ígéretek maradtak: „most nem tudjuk megvenni, majd máskor megkapod”. Az átütemezett meglepetésekből aztán nem lett semmi, a sosem kapott villanyvasúttal és biciklivel pedig lassanként eltűnt Norbert szívéből a remény.
Otthonról a hajléktalanságba, majd karácsony a börtönben
Az igazán nehéz karácsonyok azonban csak ezután következtek. Norbert diszfunkcionálisan működő családja miatt – jobb híján – az utcán talált társakra, ugyanolyan kallódó fiatalokra, mint amilyen ő is volt. Innen pedig egyenes út vezetett a kábítószerfüggőségéhez, majd pedig a hajléktalanságba.
„Két karácsonyom is volt fedél nélkül, az első volt a legfájdalmasabb. December 24-én délután hamar sötét lett, mindenki eltűnt az utcákról, egyedül kószáltam a belvárosban meg a lakótelepeken, miközben láttam az ablakokon át az ünneplő családokat. Gyötrelmes érzés volt, hogy nem volt hova hazamennem. Még egy ilyen ünnepet nem bírtam volna ki az utcán” – mondta Norbert, majd a börtönben töltött karácsonyát is felidézte.
„A rácsok mögött a szeretet- és a család hiánya meg a bezártság a legkeményebbeket is próbára teszi. Ott még a legerősebbeket is láttam sírni”
– emlékezett vissza a börtönben töltött karácsonyára, majd sietve azt is hozzátette, hogy bár ilyenkor a börtönszemélyzet igyekszik ünnepibbé tenni a napokat – például kicsivel jobb ételekkel, szaloncukorral vagy akár hosszabb tévézési lehetőséggel –, a kilátástalanság érzését mindez nemigen tudja ellensúlyozni.
Sajátos próbatétel az ünnep a rácsok mögött
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) szerint is sajátos próbatételt jelent a fogvatartottak számára a karácsonyi időszak. A szabadságtól való megfosztottság és az elszigeteltség mindennapos terhe az ünnepek közeledtével még hangsúlyosabbá válik, hiszen ilyenkor a család, az otthon melege és a megszokott ünnepi légkör hiánya fokozott lelki megterhelést okozhat.
A falak között felerősödhet a magány és a szomorúság érzése, valamint az önvád, amelyekkel a fogvatartottaknak különösen nehéz megküzdeniük ebben az időszakban. Karácsony közeledtével sokan vágyódnak a családjukhoz, és szükségük van az elcsendesedésre, az önreflexióra, hogy feldolgozhassák helyzetüket, és megőrizhessék a reményüket.
Így segítenek a fogvatartottaknak
Ebben a lelki szempontból érzékeny időszakban a börtönlelkészek, pszichológusok és reintegrációs tisztek kiemelt figyelmet fordítanak az elítéltek mentális állapotára, valamint az intézetek országszerte programokat és eseményeket is szerveznek.
„Minden büntetés-végrehajtási intézetben szentmisét tartanak, hogy azok a hívő elítéltek, akik keresztény vallásukhoz hűen szeretnének ünnepelni, közösen imádkozhassanak. Az egyházi szervezetek, a missziós munkatársak fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban, segítségükkel a karácsonyi áldás eljut mindazokhoz, akik az ünnepek alatt távol vannak családjuktól.”
A BVOP-tól azt is megtudtuk, hogy az ünnepi programok között mindemellett szerepelnek színdarabok, közösségi énekek, adventi rendezvények is, amelyek célja, hogy eltereljék a figyelmet a börtön monotonitásáról és szomorúságáról, miközben a fogvatartottak egy közösség részeként élhetik meg az ünnepi pillanatokat.
Díszeket készítenek az elítéltek
A büntetés-végrehajtási parancsnokság azt is elárulta, hogy a karácsonyi hangulat a börtönökben kézzelfogható formában is megjelenik. Kézműves foglalkozásokon az elítéltek maguk is készíthetnek karácsonyi díszeket vagy ajándékokat családtagjaik számára, sok intézményben pedig fenyőfát is állítanak.
„Az ünnepi időszak különösen fontos a családi kapcsolatok ápolása szempontjából is. Az intézmények nemcsak személyes látogatást, hanem Teams-hívásokat is biztosítanak, amelyek segítenek enyhíteni a távolság és az elszigeteltség érzését” – tették hozzá.
Ha szeretnéd megismerni Bajcsi Norbert történetét, ajánljuk figyelmedbe a vele készült, korábbi interjúnkat is.
