bajcsi norbert - Dívány

„Hallottam az osztálytársaimat áradozni a karácsonyról, akkor éreztem először igazán, hogy nálunk valami nincs rendben” – emlékszik vissza Bajcsi Norbert, aki bőven túl a harmincon, falak közé zárva tudta meg, milyen az igazi ünnep. A hajléktalanként és a börtönben megélt karácsonyok jelentették számára az igazi mélypontot: ezek az alkalmak ugyanis számára nem csupán piros betűs napok voltak a naptárban, hanem a hiány, a számvetés és a belső küzdelmek időszaka is.

Decemberben lesz nyolc éve, hogy Bajcsi Norbert nemet mondott húsz évig tartó súlyos alkohol-, gyógyszer- és kábítószer-függőségére. Felépülése sok szenvedélybeteg számára lehet példaértékű, noha egy pillanatig sem tagadja, a gyógyulás tele van buktatókkal. A vele készült interjúnkban józanságról, a visszaeséstől elválasztó másodpercekről és helyzetekről, magányról, elfogadásról, a függők társadalomba való visszailleszkedésről, rehabról, és arról is beszélgettünk, hogy miért különösen veszélyes ez a világ a mai fiatalok számára.