Vannak olyan szituációk – legtöbbször veszélyhelyzetek –, amikor az emberen valamiféle megmagyázhatatlan erő lesz úrrá. Ez nem science-fiction, hanem a Third Man Syndrome, vagyis a harmadik ember szindróma nevű jelenség, amely túlélők saját beszámolói szerint akkor lép működésbe, amikor minden remény veszni látszik.
A harmadik ember szindrómáról több hegymászó, ejtőernyős és extrémsportoló is beszámolt már. Elmondásuk szerint ezt nem úgy kell elképzelni, mintha az ember hallucinálna magának egy társat, a láthatatlan “segítő” inkább mentálisan jelenik meg. Sok kutató szerint ez az elme túlélő mechanizmusa, bár van, aki inkább spirituális irányból közelíti meg a dolgot.
Mi az a harmadik ember szindróma?
A Third Man Syndrome jellemzően életveszélyes és/vagy extrém stresszel járó helyzetben lép fel. A jelenségre John Geiger, The Third Man Factor: Surviving the Impossible című könyve hívta fel a nagyközönség figyelmét 2009-ben, pedig az már több mint egy évszázada ismert. Az egyik leghíresebb eset Ernest Shackleton Antarktisz-kutatóhoz köthető, aki 1916-os, életveszélyes expedíciója során számolt be egy láthatatlan kísérő jelenlétéről, aki segítette őt és társait a túlélésben.
Kutatások szerint a jelenség leggyakrabban olyan helyzetekben fordul elő, amikor az ember testileg és lelkileg is elér teljesítőképességének határára. Hegymászók vagy katonák gyakran számolnak be hasonló élményekről.
Ilyenkor az extrém fizikai és/vagy pszichés terhelés hatására úgy érzik, mintha lenne velük valaki, aki bátorítja vagy vezeti őket.
Az élmény sokszor olyan környezetben jelentkezik, ahol minimálisak a külvilágból érkező ingerek, például amikor kimerültség hatására már nem érzékeljük rendesen a környezetünket alváshiány vagy elszigeteltség esetén.
Mi történik ilyenkor?
Bár pontos tudományos magyarázat még nincs, az egyik elmélet szerint ilyenkor gyakorlatilag eldől, hogy az ember feladja vagy folytatja. Így a túlélés érdekében az agy megteremthet magának egy láthatatlan segítőt, amely átlendíti a holtponton. Más megközelítések szerint ilyenkor az ember őrangyala válik “láthatóvá”, vagy inkább érzékelhetővé.
Terápiás segítség is lehet
A Third Man Syndrome egyben arra is rámutat, hogy mennyire erős az ember túlélési ösztöne. Ezt kihasználva a pszichológusok a traumaterápiás gyakorlatba is igyekeznek beépíteni a jelenséget, amolyan „belső segítőként” alkalmazva a harmadik embert, amelyből a páciensek erőt meríthetnek.
A jelenségről Varga Csaba hegymászó is beszámolt: „A legtöbbször nem az győz, aki a legerősebb, hanem aki a legkitartóbb”, mondta. A teljes interjút itt olvashatod.
