Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem elég szeretni egymást – ezt előbb-utóbb minden kapcsolatban élő ember megtapasztalja. A kommunikáció az egyik terület, ahol nagyot bukhat a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” terv.
Senki sem úgy tervezi, hogy miután belaktuk a kapcsolatot, és már igazán otthonosan érezhetnénk magunkat egymás társaságában, miután közös életet élünk, amire úgy vágytunk a kapcsolat kezdetibb, forróbb időszakában, megjelenik a megszokás és az elvágyódás. Nehezebben frissít fel és tesz szabaddá az, aki része monoton mindennapjainknak. Ennek azonban nem kell feltétlenül így lennie. Néhány dologra érdemes tudatosan figyelnünk, hogy a csalódás érzése helyett a szeretet és a szeretve levés legyen uralkodó. A kommunikáció egyik legfontosabb eszközünk ebben, ezért összegyűjtöttünk három olyan helyzetet, ami mentén hajlamosak vagyunk elbeszélni egymás mellett.
Más szeretetnyelvet beszélünk
Az öt szeretetnyelv elméletét Dr. Gary Chapman amerikai párterapeuta alkotta meg.
Az elmélet szerint mindannyian más módon érezzük leginkább, hogy szeretnek bennünket, illetve ezeken a módokon fejezzük ki a másik iránti pozitív érzéseinket. (Chapman szerint valamennyien „beszéljük” az összes nyelvet, csak más sorrendben fontosak a számunkra.) Az öt szeretetnyelv pedig a következő:
- elismerő szavak
- minőségi idő
- ajándékozás
- szívességek
- testi érintés
Probléma akkor van, ha például te mondatokkal fejezed ki a szereteted, a párod viszont tettekkel várja – így hiába minden, nem „halljátok” a másikat.
Mindketten csak várunk az empátiára
Ki ne érezte volna már, hogy nem érti meg a párja, és az elvárásaink miatt ez még fájóbb lehet, mint ha bárki mással kapcsolatban lenne ilyen tapasztalatunk. De vajon mi magunk mennyire ismerjük fel szerepünket a másik oldalon, vagyis mennyire tudunk empatikusan figyelni, viselkedni, amikor szerettünknek volna erre szüksége?
Ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy mit ad, mindenki kapna is, értelemszerűen.
Mégis hajlamosak vagyunk reaktív üzemmódba kapcsolni, és a másiktól várni a megértést, mindhiába. Az empátia nem alku tárgya, nem azért érdemes adni, mert dekára visszakapod, hanem mert ez a kapcsolat alapja. Aki először lép, nem veszít – csak esélyt ad a valódi kapcsolódásnak.
Belefáradtunk, kiégtünk – és már nem jó szándékkal hallgatjuk a másikat
Ha valaki krónikusan fáradt, stresszes, vagy érzelmileg kiégett, az is előfordulhat, hogy már nem azt hallja, amit a másik valójában mond, csak a támadást, a teendőt, a feladatot, vagy épp a másik oldalról, már szinte csak ezeket a dolgokat kommunikálja a másik felé.
Ilyenkor hangunk, mondandónk gyakran ingerült, vádaskodó vagy védekező lehet, és
egyre gyakrabban fordulhat elő az is, hogy még az ártatlan mondatok is félrecsúsznak.
Ez nem a szeretet hiányát, hanem az érzelmi kimerülést jelzi. A megoldás: kevesebb elvárás, több pihenés és újrakapcsolódás.
Sokszor nem azért nem értjük egymást, mert nem szeretjük a másikat – hanem mert nem jól figyelünk, nem jó nyelven beszélünk, vagy egyszerűen már nincs energiánk. Ám ezek azok a dolgok, amelyeken lehet változtatni – míg ha nincs köztünk szeretet, hiába beszélünk egymással kommunikációs szakemberekként, a kapcsolat üres marad.
Ha kíváncsi vagy, többek között milyen jellemzői vannak az erős kapcsolatoknak, ezt a cikket ajánljuk.
