Ma már a híradásoknak köszönhetően az emberiség minden bajával szembesülünk – és ez nem múlik el nyomtalanul. Pszichénk védekezik, néha a saját kárunkra is, de nem vagyunk tehetetlenek.
Kimerítő minden gondolatot hatszor megrágni – extrém esetben meg is betegíthet a túlgondolás. Mégsem csupán hátránya van az ilyen természetnek.
Vannak veszélyeztetett szakmák, de bárki beleeshet a hibába, hogy miközben másokért él, magát végletekig elhanyagolja. Hogyan és hol húzzuk meg a határokat?
Nem elég szeretni egymást – ezt előbb-utóbb minden kapcsolatban élő ember megtapasztalja. A kommunikáció az egyik terület, ahol nagyot bukhat a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” terv.
A pszichopaták nagyon veszélyes figurák, az utóbbi időben pedig még veszélyesebbé tette őket a körülöttük lévő hype. Ugyanis egyre több ilyen karaktert romantizálnak a filmek és sorozatok. A való életben viszont jobb őket elkerülni, mutatjuk, milyen jelekből ismerheted fel, ha szembejön veled.
Egy friss kutatás bebizonyította, hogy az empátia három generáción át öröklődik, és olyan hosszú távú hatásai vannak, amelyek az édesanyától a saját gyermekén át az unokáig hatnak. Mindez nem véletlen, hiszen az is kiderült, hogy az empátia „átörökítésében” az édesanyáknak, az ő viselkedésüknek van igen jelentős szerepe.
Ha harminc ember áll ott, tudat alatt ennyifelé oszlik a felelősség. Tudatosan ezért gondoljuk úgy, hogy majd más akcióba lendül. Csak éppen, ha mindenki más is ezt hiszi, végül senki nem fog segíteni, és a fuldokló meghal.
Az empátia, mint egy ragasztó, összeköt minket. Ugyanakkor a beleérző képességünk kitesz minket annak a veszélynek is, hogy kirekesztők legyünk a csoportunkon kívül lévőkkel. De nem ez az egyedüli káros oldala az empátiának. Kevesen tudják, hogy szintén az empátiának köszönhető az egyik legveszélyesebb személyiségzavarban szenvedők, a sötét empaták sikere.
A mások érzéseihez való kapcsolódás lételeme kapcsolatainknak, amit gyakran az empátia és az együttérzés útján fejezünk ki. Fogós kérdés lehet, ha elgondolkozunk azon, mit is jelent pontosan ez a két kifejezés. Mindkettőt használjuk a mindennapi szóhasználatunkban, gyakran egymás szinonimájaként is. A két érzés nehezen elkülöníthető, ám mégis van közöttük különbség. A szavak teremtőerővel bírnak, így érdemes tisztázni önmagunkban valódi jelentésüket!
Hányszor mondjuk ki a „bocsánat” vagy „sajnálom” szavakat akkor, amikor valójában nem követtünk el hibát, és nem is sértettünk meg senkit? Valószínűleg többször, mint kellene, főleg, hogyha a munkahelyünkről van szó. Mit mondhatunk a bocsánatok helyett, amik ráadásul segítik is a probléma megoldását?
A jó kapcsolatokat egy nagyszerű dolog köti össze: az empátiára való készség. Sajnos tipikusan a könnyebb mondani, mint csinálni kategóriájába esik, éppen ezért a híres pszichológus 5 lépéses módszert talált ki arra, hogy könnyebben bevezethessük vitás eseteinkben a szeretetre felhívó együttérzést.
A hosszú és jó kapcsolat titka egyszerű – elméletileg, a valóságban azonban az egyik legnehezebb dolgot követeli meg tőlünk: az empátia a kapcsolatok szuperhősévé válhat, ha képesek vagyunk kicsit kilépni az egótornyunkból, és a másik szemszögéből vizsgálni konfliktusainkat.
