Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy mérgező kapcsolatból nehéz a kiút, és még egy kicsivel nehezebb megbocsátani magunknak a választásunk miatt. Csupa-csupa nehéz érzés közepette a társadalom hajlamos büntetni minket a „minek ment oda” jellegű okfejtésekkel, miközben empátiára és elfogadásra lenne igazán szükség.
A mérgező, bántalmazó kapcsolatból kilépők számára gyakran nagyon küzdelmes a megbocsátás önmaguknak. Sokszor önmarcangolással, szégyenkezéssel és bűntudattal terhelik magukat, mert olyan kapcsolatot választottak, ahol nem tisztelték testi és/vagy lelki határaikat. A szégyen érzése pusztító erejű lehet, berágja magát az önbecsülésünkbe, és ezek a belső élmények messzebb lökhetnek minket önmagunktól. Felmerülhetnek olyan gondolatok, hogy miért is nem láttuk, hogy a másik hogyan viselkedik velünk, hogy ez nem elfogadható számunkra, miért nem léptünk ki hamarabb. Bármennyire is nehéz és sokszor kanyargós és kátyús, de van út önmagunkhoz. Az empátia és elfogadás nemcsak a külvilágból, de önmagunkból is érkezhet.
Önmarcangolás helyett…
Az önmarcangoló gondolatok sokszor fekete felhőként követhetik minden mozdulatunkat, aminek az a végeredménye, hogy nem látjuk tőle a mögötte lévő napsugarakat. Negatívan hat az önbecsülésünkre, és erős szorongást kelthet bennünk.
…bocsáss meg magadnak, mert boldog szeretnél lenni
Ami a múltban, akkor és ott azt jelentette, hogy olyannal vagy, aki nem a megfelelő számodra. Kapcsolatainkat a boldogság reményében választjuk, mert szeretnénk megosztani az életünket egy számunkra fontos valakivel. A „hogyan tehettem ezt magammal?” marcangoló gondolata előtt a boldogság reménye húzódott, amihez kapcsolódva empatizálhatunk önmagunkkal.
Önhibáztatás helyett…
Amikor elővesszük magunkat újból és újból ugyanazért az életünkre kedvezőtlenül ható döntésünkért vagy működésünkért, az olyan, mint amikor a saját fejünkben kerülünk börtönbe. A jó hír az, hogy a kulcs nálunk van!
…bocsáss meg magadnak, hogy nem léptél ki hamarabb
Amikor beragad az agyunkban az önvádló lemez, nehéz máshogy látni magunkat, mint amit a belső kritikus hangok mondanak nekünk. Az átkeretezés segíthet minket a nézőpontváltásban, abban, hogy arra fókuszáljunk, hogy végül kiléptünk ebből a kapcsolatból, és most van lehetőségünk máshogy dönteni.
Önvádlás helyett…
A „miért döntöttem vagy tettem így” helyett, fontos lehet körbejárni a hogyanokat. A saját történeted megismerése és az önismeret fejlesztése segíthet megérteni, mi vezetett a kapcsolathoz. Anélkül, hogy hibáztatnánk magunkat, fontos feltárni, mi vezetett el az adott személyhez minket.
…bocsáss meg magadnak, hogy háttérbe szorítottad a saját szükségleteidet
Az önvádlás mögé lesve ott kuporoghatnak kielégítésre szoruló érzelmi szükségleteink. Itt az idő előtérbe helyezni őket, és körbejárni, hogyan is esik jól számunkra ezeknek a szükségleteknek a kielégítése, hogyan vehetjük észre hamarabb, hogy mire is van szükségünk, ahelyett, hogy teljesen háttérbe szorítanánk.
Hosszú önismereti út vezethet az önazonos, egészséges kapcsolódásokhoz minket. Párválasztásunk hátterében gyakran mélyen megbújó mintázatok állnak. Ezek az automatikusan aktiválódó működések az ismerős irányába hajtanak minket,miközben sajnos az ismerős sok esetben az önfeláldozásban és a szükségleteink elnyomásában érhető tetten. Lehet ráhatásunk ezekre a működésekre, és már az is egy fontos lépés önmagunk felé, ha önvádlás helyett az öngondoskodást választjuk.
(A cikk a teljesség igénye nélkül tárgyalja a mérgező kapcsolatokból való gyógyulás egy aspektusát, és elsősorban nem a legmélyebb traumákra és súlyosan bántalmazó kapcsolatokra koncentrálva. Amennyiben úgy érzed, hogy támogatásra lenne szükséged, kérd szakember segítségét.)
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
