„Nézd a dolgok jó oldalát!” „Ne legyél már ilyen negatív!” Ilyen és ehhez hasonló mondatokat mindannyian hallottunk már, sőt talán annyira belénk ivódtak, hogy olykor gondolkodás nélkül mondjuk ki őket mi magunk is. Megmutatjuk, hogyan érdemes átfogalmaznunk ezeket, hogy ne ártsunk, hanem valódi együttérzést és megértést tanúsítsunk.
Bár sokan hihetik azt, hogy a nehézségek és a problémák leghatásosabb ellenszere, ha magunkra öltjük legszélesebb vigyorunkat és kényszeresen igyekszünk meglátni a legsötétebb helyzetek napos oldalát, de a valóságban ez a hozzáállás sokszor kifejezetten káros lehet.
Honnan ismerhetjük fel a toxikus pozitivitást?
Habár gyakran összekeverjük a két fogalmat, a toxikus pozitivitás semmiképpen sem egyenlő az egészséges optimizmussal! Az optimista emberek ugyanis ugyanúgy elfogadják és megélik a negatív érzéseiket, mint a pozitívokat. A nehéz helyzetekre is igyekeznek bizakodva tekinteni; a problémáikat inkább kihívásként, az esetleges hibáikat pedig fejlődési lehetőségként fogják fel.
Ezzel szemben az optimizmus irreális formája egészen másról szól. A toxikus pozitivitás lényegében a vidám, optimista beállítódás túlzó és kevésbé hatékony túláltalánosítása. Egy nehéz helyzetben kevés ártalmasabb dolog van, mint az őszinte érzelmek megtagadása, elbagatellizálása vagy érvénytelenítése. A toxikus pozitivitás pedig pont erről szól. Amikor valaki a mérgező pozitivizmust teszi magáévá, akkor ezzel megtagad mindenfajta negatív tapasztalatot. Vagyis pont azokat a tapasztalatokat, amelyek emberré tesznek minket.
Vajon rád is jellemző?
Nem nehéz kitalálni, hogy ha magunkra erőltetjük az optimista hozzáállást, az szép fokozatosan felemészt minket belülről. Nemcsak abban akadályoz meg minket, hogy saját érzéseinket megéljük, hanem annak is gátat szab, hogy másokhoz jól tudjunk kapcsolódni.
Így, ha azon kapod magad, hogy a toxikus pozitivitás csapdájába estél, érdemes minél előbb felhúznod a nyúlcipőt, és az egészséges mértékű optimizmus felé venned az irányt. De honnan tudhatod, hogy foglyul ejtett a mérgező pozitivizmus?
- Elnyomod és elfojtod a negatív érzéseidet.
- Azt gondolod, hogy ha rosszul érzed magad, az a gyengeség jele.
- Kényszeresen próbálsz vidám és derűs maradni, még a legnehezebb helyzetekben is.
- A negatív érzéseidért bűntudatot érzel, és igyekszed őket minél előbb elhessegetni.
- Ha mások fejezik ki a negatív érzéseiket, akkor könnyen frusztrált leszel, vagy próbálod elbagatellizálni azokat.
Melyek a tipikusan mérgező mondatok, és mit mondhatsz helyettük?
A következő mondatokat érdemes elkerülnöd, ha a környezetedben valaki (vagy épp te magad) nehéz helyzetbe került. Ezek a mondatok jellemzően a toxikus pozitivitáshoz köthetőek, hiszen nem a valódi megértésen és támogatáson alapulnak, sokkal inkább szólnak a másik érzéseinek érvénytelenítéséről, vagy éppen a saját belső feszültségünk csökkentéséről. Hogyan fejezheted ki tehát a valódi támogatásod?
Amit lehetőleg ne mondj:
- Lehetne rosszabb is!
- Végül úgyis minden jóra fordul, csak maradj pozitív!
- Ne rágódj már rajta, majd úgyis elmúlik!
- Ne sírj már! Nem áll jól.
- Csak semmi negativitás! Ez nem is olyan nagy dolog.
Mondd inkább ezt:
- Ez biztosan nagyon nehéz most neked, sajnálom, hogy ezen kell keresztülmenned.
- Itt vagyok neked, rám számíthatsz, akár jó, akár rossz fog történni.
- Van bármi, amiben tudok neked segíteni? Ha szükséged van rám, csak szólj, itt vagyok.
- Ha úgy érzed, segítene a sírás, sírj nyugodtan. Melletted vagyok.
- A megpróbáltatások és a kihívások az élet részei. Nem vagy egyedül.
Érdemes egy életre az eszünkbe vésnünk, hogy nem attól válunk pozitívvá és derűlátóvá, ha az irreális optimizmust szemellenzőként viselve minden helyzetben görcsösen a jót keressük. Hanem attól, ha képesek vagyunk megélni a negatív érzéseket és szembenézni a nehéz helyzetekkel. Hiszen a mélységek ugyanúgy az életünk szerves részei, mint a magasságok. És a legtöbbet sokszor pont a mélységekkel való szembenézésből profitálhatjuk.
