Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pszichiátriai visszaélések sajnos nem csak politikai indíttatásúak lehetnek, és nem csak a Kádár-korszakra voltak jellemzőek. A motiváció és az esetek ugyan mások, de a kényszerítés és a korlátozás napjaink pszichiátriájának ugyanúgy a részei, mint korábban. A jó hír, hogy mára a jogorvoslati lehetőségek száma is nőtt. Dobos Jánossal, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökével beszélgettünk.
Miért jött létre az alapítvány, és mióta működik?
Az alapítvány egy nemzetközi emberi jogi szervezet hazai csoportjaként 1994-ben jött létre Magyarországon azzal a céllal, hogy feltárja és kivizsgálja a pszichiátriákon történő emberjogi sérelmeket, illetve segítséget nyújtson az ilyen visszaélést elszenvedetteknek. Az azóta eltelt huszonhét év alatt az alapítványt több ezren keresték fel segítségért, és nagyon sok esetben sikerült igazságszolgáltatást kieszközölni a sértettek számára.
Korábban a Dívány is írt a Kádár-korszak pszichiátriai visszaéléseivel foglalkozó dokumentumfilm-sorozatról. Mennyire jellemzőek a visszaélések napjainkban is? Mit érthetünk ma pszichiátriai visszaélés alatt?
A Kádár-korszakra jellemző politikai pszichiátria ma már nyilvánvalóan a múlté. Ugyanakkor a pszichiátriának ma nem kevésbé jellemzője a kényszerítés és a korlátozás, amelynek manapság is sokan esnek áldozatul nap mint nap. Sajnos azok a kezelések, amelyeket annak idején emberek megtörésére használtak, többnyire ma is használatban vannak „orvosi” indokokkal. Jó példa a visszaélésekre a pszichiátriai kényszerbeszállítás, a szinte automatikus szedálás, azaz öntudatlanra gyógyszerezés, a lekötözés, a méltatlan bánásmód – nemegyszer találkoztunk szexuális erőszak eseteivel is, és sajnos jó néhány érthetetlen haláleset felderítésén is dolgoztunk már.
Milyen esetekkel keresik fel az alapítványt leggyakrabban?
Leggyakrabban indokolatlan kényszerítések sérelmével keresnek fel minket. Ebbe beletartozik a kényszerbeszállítás egy pszichiátriai osztályra vagy intézetbe, ahol az illető ezt jogtalannak érzi, és idevehetjük azt is, amikor a pácienst – és ez gyakran idős emberekkel is előfordul – megalázó módon az ágyához, a székhez vagy a radiátorhoz kötözik. Nem kevésszer számolnak be a sértettek túlzott gyógyszerezésről, amelytől csupán zombiszerű tompultság lesz úrrá rajtuk, miközben az állapotuk javulásához nem jutnak közelebb.
Hogyan tud az alapítvány segíteni ezekben az esetekben?
Alapvető tevékenységünk, hogy ingyenes jogsegélyszolgálatot tartunk fenn a sértettek számára. A befutó eseteket alaposan megvizsgáljuk, és ha úgy látjuk, hogy valóban visszaélés történt, az ügyet dokumentáljuk, és hivatalos panasszal fordulunk az illetékes hatósághoz, majd igyekszünk hozzájárulni, hogy a vizsgálat vagy a nyomozás sikerrel – a felelősök elmarasztalásával vagy kártérítéssel – záruljon. Ezen túl alapítványunk feladatai közé tartozik a széles körű felvilágosítás is, hiszen ha valódi változást szeretnénk elérni ezen a területen, fontos, hogy a társadalom és a döntéshozók tudjanak a feltárt visszásságokról. Ebben segítségünkre van a média is, de tartunk előadásokat, rendezvényeket is ezzel a céllal, már amikor van erre lehetőség.
Melyek az eddigi legnagyobb eredményeik?
Mostanra jó néhány igazán komoly ügyet sikerült felgöngyölítenünk, és végigvinnünk a sikeres lezárásig. Jó példa erre a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban tíz éve kirobbant botrány, amelyet akkor országos sajtónyilvánosság övezett, és amely azzal zárult, hogy egy ápoló felfüggesztett börtönbüntetést kapott egy ápoltja súlyos bántalmazásáért, egy másikat pedig hat és fél év fegyházbüntetésre ítéltek egy férfi ápolton elkövetett többszörös nemi erőszakért. Ezen túl fontos sikernek éljük meg azt is, hogy látjuk, hogyan változnak a dolgok a pszichiátria, illetve az ott történő visszaélések kapcsán. Huszonöt évvel ezelőtt még nem volt divat ezeket a visszaéléseket felfedni, és a hatóságokhoz fordulni velük. Ma már szokványos, hogy a pszichiátriákon történő bűncselekményeket, visszaéléseket rendszeresen kivizsgálják, és eljárnak velük kapcsolatban. Látjuk azt is, hogyan nő a társadalmi tudatosság ezen a területen, amely végső soron egy széles körű igényt hozhat létre a változásra.
Milyen terveik vannak a jövőre?
Rövid távon szeretnénk több médiaszereplővel felvenni a kapcsolatot, hogy társadalmunk még szélesebb rétegeinek tudjuk felhívni a figyelmét a pszichiátriai kezelések árnyoldalaira. Ezenkívül célunk, hogy idővel egy olyan jogszabályi környezet jöjjön létre, amelyben többé elképzelhetetlen bármiféle hasonló visszaélés. Hosszú távon pedig azon dolgozunk, hogy olyan mentális egészségügye legyen az országnak, amelyben magától értetődik az emberi jogok betűjének és szellemének maradéktalan betartása, ami végső soron együtt jár egy olyan, valódi eredményeket nyújtani tudó elmeegészségügy létrejöttével, amelyet a társadalom közvetlenül vagy közvetve érintett tagjai joggal elvárhatnak.
