Amióta a nőket is bevonják a sportolók körében végzett vizsgálatokba, egyre több eredmény mutatja azt, hogy a „gyengébb nem” kliséjét lassan kidobhatjuk az ablakon.
A legtöbben úgy nevelkedtünk, hogy a férfiak engedjék előre a nőket, adják át a helyüket, és segítsenek, ha cipekedni kell. Azaz bármit is csinálunk, a férfiakat be kell vonni, támaszkodni kell rájuk, hiszen sokkal erősebbek. Hogy ez valóban így van-e, arról a Medium elmélkedett egy kicsit.
Társadalmi berögződés
Az mindenki számára teljesen természetes, hogy a nők szülnek, gyereket nevelnek, háztartást vezetnek, gondoskodnak a családjukról, de ha egy fizikai erőt igénylő, a társadalom szerint férfiasabb sportágban jeleskedik egy nő, azon sokszor felhúzzuk a szemöldökünket, sőt megkérdőjelezzük a nőiességét, mert előtérbe helyezte a férfias vonásait – hiszen ezeknek köszönhetően lett sikeres, ugyebár. Milyen jó lenne pedig, ha úgy lennénk elégedettek valakinek a teljesítményével, hogy közben nem címkézzük férfiasnak.
Az persze nem kérdés, hogy vannak olyan területek, ahol a férfiak fizikumukból adódóan jobban megfelelnek. Könnyebben emelnek fel például nehéz súlyokat, hiszen a felsőtestükben több izom található. Általánosságban elmondható az is, hogy nagyjából 10 százalékkal gyorsabbak, ha rövid távú futásról van szó, hiszen nagyobb a szívük, az izmaik pedig egészen más felépítésűek, mint a nőknek. Vannak azonban olyan szempontok, mint például a pontosság, a rugalmasság vagy a kitartás, amelyek mentén a nők rendszerint jobbak. Ahogy egyre több a női sportoló, egyre nagyobb a nők erejére vonatkozó kutatások mintája, ezáltal pedig az erő meghatározása is sokkal árnyaltabb kezd lenni.
Új résztvevők, újabb eredmények
Minden sportoló fejlődik, így állítanak fel újabb és újabb rekordokat, és mivel a nők lényegesen rövidebb ideje vesznek részt az élsportban, a fejlődés náluk jóval gyorsabb. Van olyan tanulmány, amelyik azt állítja, hogy ha a nők és a férfiak fejlődése az eddigiek szerint halad, a 2156-os olimpián rövidtávfutásban győzhetne akár női sprinter is. Igaz, más kutatások szerint a férfiaknak mindig lesz egy kis előnyük.
A nők versenyképességét vizsgálva az egyik legnagyobb kihívás a tudományos információk hiánya, hiszen a nők 1993-ig nem igazán vettek részt a kutatásokban. Bill Clinton elnökségéhez köthető az a törvényjavaslat – ami aztán életbe is lépett –, amely előírta, hogy az amerikai nemzeti egészségközpont kutatásaiban nők is vegyenek részt. Rohamos fejlődés egyelőre nem tapasztalható, hiszen a kutatások résztvevőinek még mindig csak a 20 százaléka nő, de már így is sokkal jobb a helyzet, mint korábban.
Hogy hol maradt a kutatásokban a nemek közti egyenlőség, arra olyan érveket hoztak a tudósok, hogy például „még a férfiakról sem tudunk eleget, akkor minek kezdjünk el nőket tanulmányozni?”, vagy hogy nincs elég kutatási pénz, esetleg hogy a nők „túlságosan mások”. Gyakran a nők menstruációs ciklusától riadnak vissza a kutatók, mondván, ettől túl komplikált az eredmények értékelése.
A hiányos kutatások ellenére mindaz, amit eddig a szakemberek megtudtak a nők erejéről, nemcsak meggyőző, de azt is megkérdőjelezi, hogy eddig jól definiáltuk-e az erőt.
Mi az erő?
Az erőre gyakran úgy gondolunk, mint egy képességre, amelynek segítségével ellen tudunk állni például a fájdalomnak. Míg a tudomány egyelőre nem ért egyet abban, hogy a férfiak vagy a nők fájdalomküszöbe van-e magasabban, egy friss kutatás eredménye szerint az embereknél és az egereknél is az a helyzet, hogy a nők, illetve a nőstények jobban tűrik a fájdalmat, mint a férfiak, illetve a hímek. A 2018-as bostoni maratonon, amikor esett az eső és hideg volt, a nők sokkal nagyobb valószínűséggel értek célba, mint a férfiak, sőt a futás közben lemorzsolódott férfiak majdnem 80 százalékkal többen voltak, mint az előző évben, míg ugyanez az arány a nők között csak 12 százalék volt.
Ha tehát az ember fizikai erejét a kitartásban mérjük, kétségkívül a nők az erősebbek. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy minél hosszabb távot foglal magában a verseny, annál nagyobb az esély arra, hogy egy nő fog győzni. Ennek valószínűleg a nagyobb kitartás, fájdalomtűrés és az alacsonyabb mértékű izomfáradtság az oka, de közrejátszhat benne az anyagcsere és a különböző hormonok is. Emellett a nők ízületei rugalmasabbak, mint a férfiaké, így csökken a sérülések kockázata, ami szintén hozzájárul a jobb teljesítményhez.
Még mindig hiányos a tudásunk
Ezek a kutatások a nemi különbségekkel kapcsolatban azonban annyira frissek és korlátozottak, hogy sok esetben az edzőknek még mindig azokra a korábbi, férfiakat vizsgáló eredményekre kell hagyatkozniuk, amelyek sok esetben nem nyújtanak elegendő és megfelelő információt. Ez az információhiány pedig nemcsak az edzők munkáját nehezíti, de a sportoló nők is sokszor alábecsülik miatta a saját teljesítményüket.
A valós verseny során azonban a sportolók a vártnál jobban teljesítenek: minél keményebb a versenyhelyzet, annál jobb eredményeket érnek el a férfiak és a nők is. Sőt, a nők teljesítménye abban az esetben is magasabb, ha férfiakkal versenyeznek. Erre jó példa a barcelonai fociutánpótlás: a 12 és a 14 év alatti csapatoknál is a lányok könnyedén legyőzték a korosztályuk fiúcsapatát, és amikor vegyes csapatokat alkottak, a lányok még a korábbinál is jobb eredményeket értek el. Gyerekkorban ezért legtöbbször nincs is ok arra, hogy nemek alapján válasszuk külön a gyerekeket, hiszen 12 éves koruk előtt nincs fizikai különbség a gyerekek között.
A közös sport pedig nemcsak a szocializálódást segíti, de egy ilyen helyzetben a lányok könnyebben meghatározzák a saját erejüket: ugyanúgy képesek focizni, futni, de nagy eséllyel az edzéshez szükséges eszközöket is el tudják pakolni. Valójában a kultúránk tesz különbséget a fiúk és a lányok között. Sok nőnek fogalma sincs arról, hogy valójában milyen erős. A tudomány szerint lehet, hogy pont annyira, mint a férfiak.
