Megírni egy középiskolai felvételit. Elmenni arra az állásinterjúra, amivel tiéd lehet álmaid munkája. Jól szerepelni egy világbajnokság döntőjében. Mind olyan helyzetek, ahol a tét komolysága szorongást kelt, amely összezavarhatja a kognitív és érzelmi folyamatainkat. Kevésbé tudunk összpontosítani, félelmet élünk át, repetítív válaszokat adunk, vagy teljesen lefagyunk.
A legtöbb teljesítményfokozó technika azoknak a hatásoknak a kivédésére irányul, amelyek a magas jutalom elővételezéséből erednek: a figyelemelterelés, a relaxáció, a siker elképzelése mind olyan módszerek, amelyekkel csökkenthető a szorongás.
Egy újszerű megközelítés azonban magáról a téthelyzetről való gondolkodást keretezi át, így elsősorban nem a szorongás csökkentésére irányul, hanem igyekszik elejét venni a kialakulásának. Az új technika – amelyről a Research Digest is beszámolt – vélekedéseid átalakításával megváltozott aktivitást eredményez kulcsfontosságú agyi területeken, amelyek azért felelősek, hogy hatalmas nyomás mellett is pontosan tudd kivitelezni a legapróbb mozdulatokat is.
#1 Mi történik az agyunkban, amikor hibázunk?
Az amerikai John Hopkins Egyetem kutatói 2014-ben közzétett tanulmányukban azt vizsgálták, hogy különböző nyeremények mellett miként változik a résztvevők számítógépen végzett, motoros (mozgási) kontrollt és koordinációt igénylő teljesítménye. A vártnak megfelelően a tét növelésével egyre többet hibáztak az emberek, különösen azok, akikre a kudarckerülés volt jellemző. A kudarckerülő személyek köznapi kifejezéssel élve biztonsági játékosok, akiket elsősorban az motivál, hogy ne veszítsék el a pénzüket, mintsem hogy kockáztatnának a nagyobb jutalom elérése érdekében.
Amikor a téteket növelni kezdték, az agy egy körülhatárolt területe, az úgynevezett ventrális striátum mutatott először növekvő aktivitást. Ugyanakkor az erősen kudarckerülő emberek esetében azt figyelték meg, hogy amikor elkezdték a motoros feladatot a nagy nyeremény elnyerésének lehetősége mellett, a ventrális striátumban mért aktivitás drasztikusan lecsökkent, illetve kevesebb kommunikációt mértek a motoros irányításért felelős agyi régiók között. Mindez azt eredményezte, hogy az emberek keze egyre többször remegett meg, aminek a teljesítményük itta meg a levét.
Mi az a ventrális striátum?
A ventrális striátum a nucleus accumbensből és a szaglógumóból álló agyterület. A nucleus accumbens többek között a motiváció, az averzió és a jutalmazás kognitív feldolgozásában játszik szerepet, valamint – a bazális ganglionokkal való kapcsolata révén – a mozgásszabályozásban is. A szaglógumó működését összefüggésbe hozták a szenzoros válaszkészséggel, a figyelmi mechanizmusokkal, illetve a viselkedés rugalmasságával. Mivel számos más agyi régióval kapcsolatban áll, köztük az érzékszervi, izgalmi és jutalomközpontokkal, így potenciálisan köztes állomást képezhet a szenzoros információ feldolgozása és az azt követő viselkedéses válasz kialakulása között.
#2 Mikor teljesítenek jobban a kudarckerülő emberek?
A kutatók szerint azért szűnik meg drasztikusan az aktivitás a kudarckerülő emberek ventrális striátum nevű agyterületében, mert a nagy nyeremény megszerzésében nem a győzelem, hanem a vereség lehetőségét látják: egy olyan összeget, amit tulajdonképpen elveszítenek, ha megbuknak a feladatban. Amikor azonban a teszt tétje egy már birtokukban levő jelentős összeg megtartása, nem a további jutalmak elnyerése, a kudarckerülő emberek sok pénz mellett is magabiztosabban teljesítenek. Kevésbé csökken le a ventrális striátumbeli aktivitás a próba megkezdésekor, így a motoros kontrollt is meg tudják tartani.
#3 Képzeld el, hogy már elnyerted a jutalmat és „csak” meg kell tartanod
A kutatócsoport 2019-ben új vizsgálat eredményeit tette közzé a Social Cognitive and Affective Neuroscience (Szociális Kognitív és Érzelmi Idegtudomány) című szaklapban. A kísérlet résztvevői ugyanazt a számítógépes feladatot végezték el, mint a 2014-es kutatás során. Most azonban magas pénzjutalom mellett arra trenírozták az embereket, hogy
képzeljék el: már megnyerték ezt az összeget, és most azért hajtják végre a feladatot, hogy meg is tarthassák.
EREDMÉNY: Ez a mentális technika drámaian lecsökkentette a hibázást valamennyi vizsgált személy számára, tehát nem csak a kudarckerülő személyek esetén volt hatékony. Amikor a tétet bemutatták, kevésbé növekedett meg a ventrális striátumbeli aktivitás, kevésbé reagáltak érzékenyen az emberek a nyeremény nagyságára. Minél alacsonyabb volt a ventrális striátum aktivitásának növekedése a feladat feltételeinek ismertetésekor, annál kevesebbet hibáztak az emberek a későbbiekben. Ráadásul a hibázás során a bőrellenállással mért stressz-szintjük sem mutatott lényegi emelkedést.
Mit jelent mindez?
Képzeld el, hogy már bekerültél az áhított középiskolába és most azért írod a vizsgát, hogy megőrizd a helyedet. Már tiéd a győztes mérkőzésért járó 3 pont, és most azért hajtasz, hogy ezt megtarthasd. Már megkaptad az áhított állást, most azért beszélgetsz a leendő főnökeiddel, hogy biztosítsd a pozíciódat. A fenti kutatások azért újszerűek, mert neurológiai alapokon igyekeznek bizonyítani, hogy a téthelyzetről alkotott gondolkodásunk megváltoztatása növelheti a siker elérésének valószínűségét. Ráadásul ha elhiszed magadról, hogy győztes vagy, nagyobb önbizalommal is veszel majd részt a megmérettetésen.
