Az elhízás az energiabevitel és az energiafelhasználás egyensúlyának megbomlása miatt következik be. A fogyáshoz tehát az kell, hogy csökkentsük a kalóriabevitelt és növeljük a fizikai aktivitás mértékét. Ezzel valószínűleg senkinek nem mondtunk újat. A gond az, hogy a fogyókúrázók többsége hosszú távon nem képes megtartani az elért súlyt, ennek pedig nem feltétlenül az akarathiány az oka, hanem elsősorban az úgynevezett metabolikus adaptáció, melyről itt írtunk részletesen.
Nem véletlen tehát, hogy a sokadik kudarcba fulladt fogyókúra és a csekély eredményekkel járó edzések után a túlsúlyos emberek már kevésbé bíznak az olyan nem invazív eljárásokban, mint a különböző étrendek és gyógyszerek, és hogy - bár sokkal drágább és kellemetlenebb beavatkozás -, egyre többen választják a fogyást elősegítő műtéteket (csőgyomor-műtét, gyomorgyűrű, gyomorballon).
Az Ecole Polytechnique Fédérale de Lausanne kutatói nemrég felfedezték, hogy az epesavak ennél többet is tudnak, ugyanis a zsírraktározó sejteket képesek zsírégető sejtekké alakítani. Ez a folyamat az úgynevezett termogenezis, aminek funkciója, hogy hideg környezetben is fenntartsa a normál testhőmérsékletet.
Az epesavak a máj által kiválasztott sötétzöldes-sárgás színű, sűrű folyadék, az epe összetevői. Feladatuk a táplálékban található zsírok és olajok apró cseppekre bontása (emulgeálása), hogy azok hozzáférhetővé váljanak az emésztőenzimek számára, illetve jobban felszívódjanak a bélből.
Ebben a cikkben írtunk először arról, hogy az energiaraktározó fehér zsírsejtek és az energiát felhasználó barna zsírsejtek mellett úgynevezett bézs színű zsírsejtek is találhatók az emberi szervezetben. Ezekről azt kell tudni, hogy bár a fehér zsírszövetben szétszórva vannak jelen, de a barna zsírsejtekhez hasonlóan tartalmazzák azt a fehérjét, ami kalóriaégetéssel hőt termel. A barna zsírral az a baj, hogy az emberi szervezetben csak elvétve (vagy egyáltalán nem) található meg és mennyiségét nem lehet befolyásolni, legfeljebb a működését tudjuk fokozni. A jó hír az, hogy ezzel szemben a bézs zsírsejteket nem csak aktiválni, de sokszorosítani is lehet. És ez az, amiben a tudósok szerint nagy terápiás lehetőségek rejlenek.
De mi az, ami egy fehér zsírsejtet képes bézs zsírrá alakítani? Erre a kérdésre találták most meg a kutatók a választ. A folyamatot másodlagos epesavak, vagyis olyan metabolitok irányítják, amelyeket a máj és a bélbaktériumaink állítanak elő. Hogy miről is van szó? A tanulmány szerint, ha az epesavakat utánzó molekulákkal, úgynevezett mimetikumokkal aktiváljuk a TGR5 névre hallgató epesavreceptort, azzal beindíthatjuk a fehér zsírsejtek bézs zsírrá alakulását.
Az epesavak a vérben halmozódnak fel és interakcióba lépnek a fehér zsírsejteken munkálkodó TGR5 receptorokkal, ezáltal pedig megváltoztatják a fehér zsír metabolikus funkcióját. Nem puszta színváltásról van szó, a laborvizsgálatok során ugyanis azt is kimutatták, hogy ezek az epesavak növelik a mitokondriumok számát az új zsírsejtekben, aminek köszönhetően nagyobb lesz az energiafelhasználás.
A mitokondrium eukarióta sejtekben található, az energia előállításában és annak elraktározásában szerepet játszó sejtszervecske. Az előállított energiát makromolekulák formájában tárolja.
Emellett az epesavszerű molekulák a zsírbontás folyamatát is beindítják - és ezzel lehetővé teszik a zsírsejtek számára, hogy első számú üzemanyagként a zsírsavakat hasznosítsák.
“Az eredmények azt sugallják, hogy az epesavak nem csupán emulgeátorként vesznek részt az emésztésben, hiszen amikor az epesavak koncentrációja elér egy bizonyos szintet a vérben, akkor beindul a zsírégetés és a hőtermelés. Az az izgalmas ebben a felfedezésben, hogy a TGR5-szelektív molekulák alacsony koncentrációja is elegendő a folyamat beindításához, vagyis nem kell hozzá mozgósítani teljes epesavkészletünket” - írják a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmány szerzői. A kutatók következő lépése az lesz, hogy megfigyeljék, a mitokondriumok hasadása - mint zsírégetést elősegítő mechanizmus - egyéb ingerek hatására is végbemegy-e.
Nincs kizárva tehát, hogy egy újabb terápiás lehetőség születik meg a közeljövőben, mely talán azoknak is hatékony segítséget nyújthat, akik nehezen fogynak le és túl könnyen híznak vissza.
