Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem pedig csak pedáns, rendmániás vagy a tökéletesség “megszállottja”. A kényszerbetegséget (obsessive compulsive disorder, OCD) gyakran összekeverik a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCPD), pedig teljesen más a mozgatórugója a két jelenségnek.
Van olyan ismerősöm, aki nem csak a könyveit, de még a fűszereit is ABC-sorrendben tartja, mégsem kényszerbeteg. Csak a rend kedvéért teszi. És olyan is van, aki már megtanulta, hogy fél órával hamarabb érdemes elindulnia otthonról, mert minden alkalommal legalább ötször vissza kell szaladnia, hogy ellenőrizze, elzárt-e, becsukott-e, kihúzott-e mindent a lakásban. Ő az, aki szorong és tényleg kényszerbeteg.
Amikor a személyiség rögeszmés
Az ún. rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCPD) jellemezhető emberek színek alapján csoportosíthatják a használati tárgyaikat és a ruháikat, az íróasztalukon mindennek megvan a szigorú és állandó helye, ha pedig belenézel a hűtőszekrényükbe, sanszos, hogy az ételeket felcímkézve, katonás rendben találhatod. Ha kedves az életed, ne próbálj belerondítani ebbe a rendszerbe, mert egy OCPD-s személy komoly aggodalmat érezhet, ha észreveszi a nem helyén való, vagy nem az ő szabályai szerint működő dolgokat. “Ez a rendezettség iránti beteges vágy ugyan hasonlít a kényszerbetegséghez, de míg utóbbinál a furcsa cselekedetek a szorongáscsökkentést szolgálják, az OCPD esetében az ember egyszerűen így tartja jónak, megfelelőnek, követendőnek a dolgok menetét” - nyilatkozta a PsyBlognak dr. Elizabeth McIngvale, a Baylor Orvostudományi Főiskola Menninger Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszékének kutatója.
Az OCPD-s személyek általában nem érzik szükségét rituális cselekedetek többszöri megismétlésének – ami gyakori tünete az OCD-nek -, azonban jellemző rájuk a tökéletességre törekvés, a teljes kontroll gyakorlása a környezet felett, a rendezettséget, szervezettséget központba állító gondolkodás és az értékek merev tisztelete.
A kényszerbetegség egy szorongásos zavar,
melynek tünetei az enyhétől a súlyosig terjednek. A kényszerbetegségben (OCD) szenvedő emberek állandóan ismétlődő mintázatokat követnek, melyeket nagyon nehéz felülírni. Ha a tünetek kezelés nélkül maradnak, rövid időn belül a személy életének irányítóivá válhatnak: súlyos esetben a probléma meggátolhatja a személyt abban, hogy ellássa munkáját, otthoni teendőit vagy eleget tegyen az iskolai követelményeknek.
"Az OCD-vel küzdőknél a kényszercselekvést a szorongás, az irracionális negatív gondolatok szülik, és maga a cselekvés ezeknek a kényszergondolatoknak az elűzését szolgálja" - fűzte hozzá a szakember.
A kényszergondolatok kínzó, kellemetlen, a személyiségtől idegen, a tudatba „kényszerűen" betolakodó, szorongást okozó gondolatok, melyektől az illető jellemzően meg akar szabadulni, mégsem képes rá. Előfordul az is, hogy a tudatba a kényszergondolatokhoz hasonló késztetések törnek be, például egy szeretett személy megölésére érzett késztetés. Ezek az impulzusok ugyancsak idegenek a személyiségtől: az illető semmiképpen nem akarja végrehajtani azokat, mégis állandóan retteg attól, hogy megteszi, illetve attól, hogy milyen következményei lesznek, ha megvalósulnak ezek a késztetések.
A kényszercselekedet tehát egy olyan sztereotip viselkedésforma, egyfajta rituálé, melyet az illető elviselhetetlen belső szorongásának elhárítására használ. Mivel ezek a szertartások a szorongás forrását nem szüntetik meg, jellemző, hogy rendszeressé válnak, szélsőséges esetekben akár a mindennapi életvitelt is akadályozzák.
A statisztikák szerint a hazai lakosság mintegy 2-3%-a érintett valamilyen kényszerbetegségben.
Íme, az OCD néhány gyakori típusa:
- Kontaminációval, szennyeződéssel kapcsolatos kényszergondolatok: aggodalom a piszoktól, kórokozóktól, betegségektől (pl. AIDS), undor a különböző testnedvektől (pl. nyál, vizelet), a ragacsos anyagoktól vagy ételmaradékoktól.
- Agresszív gondolatok (pl. szeretett személy irányába): félelem attól, hogy kárt tett vagy tenni fog magában vagy másokban, erőszakos, ijesztő fantáziák, félelem attól, hogy akarata ellenére sértő vagy obszcén dolgot kimond, vagy valami zavarba ejtőt tesz, valamit ellop, megtámad valakit, vagy félelem attól, hogy valamilyen rossz dologért (pl. tűz, betörés, árvíz) ő a felelős.
- Mágikus gondolatok, babonás obszessziók (pl. ha valaki bizonyos számoknak vagy színeknek fokozott jelentőséget tulajdonít)
- Vallásos kényszergondolatok: túlzott félelem valamilyen szentség megsértésétől.
- Szexuális kényszergondolatok: aggodalom a homoszexualitástól, tiltott, perverz gondolatok és fantáziák, agresszív szexuális késztetések másokkal szemben.
- Testképpel kapcsolatos kényszergondolatok.
- Ellenőrzéssel, kontrollálással kapcsolatos kényszergondolatok: zárak, konnektorok túlzott ellenőrzésében mutatkozik meg, de kiterjedhet a mosakodással, öltözködéssel kapcsolatos ellenőrzésekre is.
- Szimmetriával, pontossággal kapcsolatos kényszercselekvések.
- Számolási rituálék: tárgyak (pl. kövek, lámpák, lépcsőfokok) vagy szavak számolása.
- Kényszeres gyűjtögetés: használatra nem alkalmas vagy célszerűtlen tárgyak felhalmozása.
- Mosakodással, tisztasággal kapcsolatos kényszercselekvések: túlzott vagy rituális kézmosás, fürdés, fogmosás, testápolás, takarítás, mosás.
- Ismétlési rituálék, pl. újraolvasás, küszöbön át- és visszalépések, lépcsőn le- és feljárás, ismételt leülés és felállás stb.
Amikor tehát valaki azt állítja magáról, hogy “egy kicsit kényszerbeteg vagyok”, esélyes, hogy a rögeszmés személyiségére gondol. Azok ugyanis, akik valóban kényszerbetegek, többnyire szégyellik és titkolják állapotukat, furcsa szokásaikat igyekeznek megmagyarázni mások előtt, és csak súlyos esetben fordulnak orvoshoz.
A közhiedelemmel ellentétben a kényszerbetegség gyógyítható
A kényszerbetegség kialakulásának pontos okát még nem látják tisztán a szakemberek, de az biztos, hogy neurobiológiai és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak benne. A Cambridge- Egyetem új kutatása szerint a tanulási folyamatban történik valami hiba: a betegek azért nem tudnak túllépni a rituálékon, mert agyuk sokkal nehezebben tud elfelejteni egyes negatív asszociációkat.
Mivel a kényszernél meglehetősen erős a genetikai hajlam (az egypetéjű ikreknél 63%-os a betegség valószínűsége) is, az OCD kezelése lassú, jó hír viszont, hogy a szorongás csökkentésével, illetve megszüntetésével ma már jelentős mértékben enyhíthetők a tünetek.
