Nem vagy elégedett a partnereddel, és rendre felmerül a szakítás gondolata, miközben erre semmi okod nincsen? Lehet, hogy ROCD-ben szenvedsz.
Létezik kezelés, de ha nem ismerik fel időben a betegséget, az komoly problémát okozhat nemcsak neked, de a szeretteidnek is.
Amikor az élet maga zökken ki a „normalitásból”, az addig zavarként számontartott mentális állapotok is egészen új megvilágításba kerülhetnek. Míg pár héttel ezelőtt például a gyakori kézmosás, a hazatéréskor történő azonnali fertőtlenítés és ruhamosás inkább egy pszichés nehézség tünetének minősült, addig mára ezek a cselekvések a valóságos külső fenyegetés fényében nemhogy racionálissá, de egyenesen kívánatossá váltak. Hol húzódik a határ a vírus elleni adaptív védekezés és a destruktív kényszeresség között? Mit tehetnek azok, akiknek amúgy is vannak obszesszív-kompulzív tendenciáik?
Mi kell ahhoz, hogy téveszmék és kétségbeejtő üresség nélkül ússzuk meg az életet? Egyrészt meg kell értenünk, hogy a dolgoknak önmagunkban nincs semmi értelmük, nem függ minden mindennel össze. Másrészt hinnünk kell abban, hogy az előbbi állítás mégsem igaz. Hogyan oldjuk meg, hogy optimális mértékben tulajdonítsunk jelentést a világnak?
Sokan azt gondolják, hogy nincs semmi baj a perfekcionizmussal, hiszen alapvetően önmagunk tökéletesítéséről szól. Mégis amerre járnak, a perfekcionisták demoralizált kollégákat, megfelelni nem képes partnereket, alacsony önértékelésű családtagokat hagynak maguk mögött. Miért nem veszik észre, hogy az irreálisan magas elvárásaik mások életét is megkeserítik?
Nem pedig csak pedáns, rendmániás vagy a tökéletesség “megszállottja”. A kényszerbetegséget (obsessive compulsive disorder, OCD) gyakran összekeverik a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCPD), pedig teljesen más a mozgatórugója a két jelenségnek.
A kényszerbeteg tudja, hogy az agya becsapja, de semmit sem tud tenni ellene. Összeszedtük, amit a betegségről tudni érdemes.
A cég csúnyán benézte a karácsonyi pulóverre írt szójátékot. Ön mit gondol a megosztó feliratról? Szavazzon!
Attól félek, hogy valami besurranhat a hónom alján lévő kapun, ha nem szorítom össze egy gyors mozdulattal a karjaimat - meséli Zoltán, aki kényszerbeteg. Az ilyen beteget súlyos esetben szorongásai és rögeszmés gondolatai irányítják, amelyek irracionális viselkedésre késztetik. Bár a pszichológus szerint van gyógymód, a legtöbben szégyellnek orvoshoz fordulni.
