Az International OCD Foundation (magyarul Nemzetközi Obszesszív-Kompulzív Zavar Alapítvány) nevű szervezet ismertetője szerint a kényszeres személyiségszerkezetű embert a szabályokhoz való rigid alkalmazkodás, a rendre való erőteljes igény és a felelősség megosztásának képtelensége jellemzi. Az ilyen személy általában túlzott odaadással viseltetik a munkája iránt az emberi kapcsolatai rovására, az apró részletek kidolgozásának megszállottsága nehézzé teszi számára egy feladat befejezését, mereven követ erkölcsi iránymutatásokat, folyton takarékoskodik, és nehezen válik meg dolgoktól.
Ebbe a struktúrába illeszkedik a perfekcionizmus jelensége, amely önmagában nem feltétlenül jelent problémát: kellő körültekintéssel akár még hasznos is lehet, de könnyen diszfunkcionálissá válhat, ha elszabadul. Ahhoz, hogy egyáltalán tudást szerezz a létezéséről, érdemes megfigyelned a körülötted lévő emberek reakcióiban visszatérően megjelenő mintázatokat. Minél több pont igaz rád a Grant Hilary Brenner pszichiáter által összeállított listából, annál több dolgod van ezzel a tulajdonságoddal.
#1 Sok a lusta és inkompetens ember körülötted
Gyakran úgy érzed, ha nem emlékezteted folyton az embereket arra, hogy mit is kéne tenniük, a világon soha semmi nem történne. Te vagy az egyetlen, aki igazán fejben tartja a dolgokat. Nem is érted, hogy miért kell mindig zsémbelni másokkal, hogy elvégezzék azt, ami amúgy a feladatuk lenne. Néha ugyan jelzik neked, hogy nyomás alatt érzik magukat a jelenlétedben, de te ezzel nem értesz egyet. Mivel sosem tudnak megfelelni a mércédnek, a körülötted lévők egy idő után elkedvetlenednek, kevesebb erőbedobással dolgoznak, vagy kivonják magukat a közös tevékenységekből. Ezen a ponton megerősítve érzed magad a kezdeti feltételezésedben: micsoda lusta és inkompetens banda!
#2 Nem érzel szorongást, mégis feszültség árad belőled
Amikor kihívással találod szembe magad, nem érzel félelmet, hanem rögtön nagy elánnal veted bele magad a feladat elvégzésébe. A helyzettel kapcsolatos szorongásodat nem éled meg szorongásként, annak jó részét másokra vetíted ki. A kollégáid gyakran demoralizálódnak vagy visszahúzódnak, mert nem tudnak megfelelni az irreálisan magas elvárásaidnak. Azt érzik, hogy neked soha semmi nem elég jó. Ez különösen negatívan hathat az instabilabb énképű, kiforratlanabb, bizonyos tekintetben kiszolgáltatottabb személyekre. Ilyenek tipikusan a gyerekek, akiknek a tőled való függése és az életkori sajátosságaikból adódó énközpontú gondolkodása megágyaz annak, hogy mindig magukban keressék a hibát, és meg is találják. A veled való interakcióikból eredő alacsony önértékelésük még sokáig elkísérheti őket, mire helyre tudják tenni a dolgokat.
#3 Amikor szóvá teszel valamit, mindig félreértenek
Amikor valakinek visszajelzést adsz, egy magasabb sztenderd betartására ösztönzöd. Nem őt kritizálod, hanem azt próbálod elérni, hogy jó munkát végezzen, amitől részben a te teljesítményed is függ. Egyszerűen nem érted, hogy mások számára ez miért nem ennyire egyértelmű. Hogy lehet ezen megsértődni, támadásnak venni? Idegesít, hogy ellenségesnek tartanak. Igaz, hogy dicsérni nem nagyon szoktál, de minek vesztegessük arra az időt, ami jól megy. Neked sem szoktak pozitív dolgokat mondani, szerinted nem értékelnek eléggé.
#4 Az emberek szerint nem tűnsz boldognak
Számodra a precízen, gördülékenyen, sikeresen elvégzett munka maga a gyönyör. Ilyenkor tulajdonképpen egy jó nagy adag szorongástól szabadulsz meg, amelynek nem is feltétlenül tudsz a létezéséről. Nem jöttél még rá arra, hogy a dolgok általában akkor is rendben vannak, ha nincs minden egyes apró részlet tökélyre fejlesztve bennük. A folyamatos pörgésed és feladattudatod gyakran a depresszív érzéseidet maszkolja. Ha nincs időd lelassulni, megállni, gondolkodni, akkor nem is tudnak feljönni olyan negatív érzések, amelyekkel foglalkoznod kellene. Akkora hévvel veted bele magad minden tevékenységbe, hogy ez még azokat a dolgokat is kényszermunkává változtatja mások szemében, amiknek örömtelinek kellene lenniük.
#5 Ki kell érdemelni, hogy kedves legyél
Az emberek úgy érzik, hogy a szereteted mindig feltételekhez kötött. Mindenkiben találsz kivetnivalót, ritka madár a kertedben a dicséret. Mások nem tudnak belazulni melletted és élvezni a veled töltött időt, mert folyton monitorozniuk kell önmagukat, hogy a maximumot nyújtsák a társalgásban, az üzenetek írásában vagy a kommunikációban.
#6 Mások azt gondolják, mindent irányítani akarsz
Nem a folyamatban szereplő embereket akarod kontrollálni, csak arra törekszel, hogy a közös végeredmény minél jobb legyen. Arról nem te tehetsz, hogy a többiek lusták és inkompetensek (ld. #1 pont). Nagyon nehezen delegálsz feladatokat, az a legegyszerűbb, ha mindent megcsinálsz magad, a munka akkor lesz színvonalasan elvégezve. Nem számít, hogy roskadozol a megnövekedett munkamennyiség alatt. Egyre jobban elszigetelődsz, magányos harcos vagy, akit senki nem ért meg.
#7 Nehezen fogadod be, amit mások mondanak neked
Amikor az emberek arról próbálnak beszélni veled, hogy miként hat rájuk a viselkedésed, hajlamos vagy elhessegetni őket: most túl sok a teendőnk, nincs időnk ilyeneken vekengeni. Ha mégis létrejön egy beszélgetés, a visszajelzésre általában támadással reagálsz, hevesen vitatkozol, hogy hű maradj az elveidhez. Érdemes azonban megállnod egy pillanatra: ha több ember mondja neked ugyanazt, ráadásul olyanok is, akikben megbízol, fontos önvizsgálatot tartanod. A többiek támogatását kérheted abban is, hogy megszabadulj a perfekcionizmus negatív oldalától.
