Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miközben egyes technikai vívmányokkal életeket mentenek, addig az online világban való elmerülés, azaz a modern kütyük életvitelszerű, vagy inkább megszállott használata, és a képernyők előtt töltött hosszú órák miatt komoly veszélyben van az egészségünk.
SMS-nyak, Candy Crush-hüvelykujj, iPad-kéz - a gyakori képernyőhasználat okozta testi elváltozások és betegségek száma egyre csak nő, és ehhez még hozzájön egy rakás egészségügyi kockázat. Összeszedtük, miért nem éri meg annyit kockulni.
Az a bizonyos kérdőjeltartás
Egyesek napi 4-5 órát lógnak csak az okostelefonjukon vagy a tabletjükön, és a legtöbben ilyenkor lehajtott fejjel, görbe háttal ülnek, állnak vagy sétálnak - megterhelve ezzel a gerinc felső szakaszát.
Kenneth Hansraj New York-i gerincspecialista szerint amikor 60 fokos szögben lefelé döntjük a nyakat és az állat, az olyan, mintha a gerincet plusz 12 kg súllyal terhelnénk meg. Nem csoda, ha egy idő után beállnak a nyak- és vállizmaink, öregkorunkra pedig majd járhatunk a gyógytornászhoz meg a gyógyfürdőbe.
A hosszas pötyögés, swipe-olás és görgetés, de magának a tabletnek ebben a természetellenes pózban való tartása is árt a kézizületeknek és -inaknak. Ráadásul, amikor nagyon belemerülünk egy online játékba vagy a böngészésbe, kevésbé érzékeljük a fájdalmat is, így sokszor észre sem vesszük, mennyire káros az egészségünkre, amit éppen csinálunk. (Ahogy azt sem, hogy a görnyedt testtartás szomorúságot és stresszt is okoz.)
Az említett problémák nagy része szerencsére azonnal orvosolható: akik hajlamosak órákig ugyanabban a pózban maradni, azoknak egyszerűen jobban oda kellene figyelniük arra, hogy online tevékenység végzése közben sűrűbben tartsanak szünetet, amikor felállhatnak, nyújtózkodhatnak vagy sétálhatnak egyet.
Nem alszunk jól. Vagy egyáltalán nem alszunk.
De nemcsak a gerincet készítheti ki a megszállott kütyühasználat; akad még egy igen szembetűnő, mégis eléggé félvállról vett káros tényezője, ez pedig a kék fény: az elektronikai eszközök kijelzője annyi kék fényt bocsát ki, hogy az jelentősen csökkenti a szervezetünkben a melatonin, azaz az “alváshormon” termelődését, ami gondosan beállítja az alvást és ébrenlétet szabályozó cirkadián ritmust. Így amikor esténként az ágyban is a telefonnal vagy a tablettel babrálunk, azzal nemcsak egyetlen nyugodt alvást nehezítünk meg, de mivel kiesünk a cirkadián ritmusunkból, hosszú távon is kóros álmatlanságban, letargiában és depresszióban szenvedhetünk.
A Harvard Orvosi Egyetem kutatói egy vizsgálatban arra kérték az önkénteseket, hogy két héten át esténként négy órát töltsenek olvasással, és ehhez hol hagyományos könyvet, hol iPadet használjanak. Kiderült, hogy amikor az alanyok az iPadjükről olvastak, a melatonin kiválasztása másfél órás késésben volt, és másnap sokkal fáradtabbnak is érezték magukat, mint a hagyományos könyv olvasását követő napon. A tudósok mágneses rezonancia-vizsgálatokkal azt is kimutatták, hogy az alanyok sokkal kevesebb időt töltöttek az alvás REM szakaszában (ezalatt történik az emlékek konszolidálása), miután az iPadjükről olvastak. A legjobb megoldás az lenne, ha lefekvés előtt már nem a kütyükön lógnánk, vagy leglább e-bookot használnánk olvasáshoz, mivel azok nem bocsátanak ki kék fényt. De ha mindenképpen filmet néznél elalvás előtt, akkor legalább a képernyő fényerejét vedd lejjebb vagy tölts le egy szemkímélő programot vagy alkalmazást a gépedre.
Ellustulunk tőle
És hogy miért veszélyes még az állandó képernyőhasználat? Azért, mert általában hosszas fizikai inaktivitással, leginkább ücsörgéssel és heverészéssel jár, márpedig a mozgáshiánynak egy csomó egészségügyi kockázata van, ezt már jól tudjuk. Egy 4500 felnőtt bevonásával készült követéses vizsgálatból például az derül ki, hogy azoknál, akik naponta két óránál több időt töltenek a képernyő előtt, legalább kétszer akkora az esélye a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek - függetlenül más rizikófaktoroktól, mint a dohányzás, a túlsúly vagy a szociális háttér. Éppen ezért nem ajánlott kockulással eltölteni a szabadidőt, bőven elég, ha valaki órákon keresztül ücsörög a munkahelyén.
Van olyan, hogy internetfüggőség?
A DSM-V diagnosztikus rendszere internetfüggőségről ugyan nem tesz említés, addiktológiai vonatkozásban mégis megkerülhetetlen a problémás internethasználat kérdése. Az internet egyfajta „erősítő berendezésként” határtalan felületet ad játéknak, szexnek, vásárlásnak és gyakorlatilag minden olyan tevékenységnek, mely függőség kialakítására képes. Tulajdonképpen közvetítő csatornaként funkcionál az egyén és függősége között, az említett példák okán szexuális addikciók, vásárlási függőség, vagy játékfüggőség esetén is. Nehéz tehát meghúzni a határt, hogy mikor beszélhetünk internetfüggőségről és mikor áll fenn egy másik viselkedési függőség, amit az internet kiszolgál. Arról, hogy hogyan előzheted meg a bajt, vagy hogyan ismerheted fel, hogy már a túl soknál is többet lógsz a neten, itt tájékozódhatsz.
De hogy a lehangoló infók után egy-két jó hírt is közöljünk: Kathryn L. Mills kutató 134, az internet hatásáról szóló tanulmányt tekintett át az elmúlt évtizedekből, melyek elemzése alapján azt a következtetést vonta le, hogy az internethasználat nem gyakorol olyan hatást, amitől deformálódna a gyerekek agya, sőt jobb esetben még a problémamegoldásban is segít a napi nethasználat. Baj akkor van, ha a gyerek leragad.
A közhiedelemmel ellentétben az elektronikai cuccok kijelzője nem rontja a látást, legalábbis eddig nem találtak erre utaló bizonyítékot. Arra viszont igen, hogy a lövöldözős videojátékok javítják a kontrasztérzékenységet: Daphné Bavelier, a Genfi Egyetem idegtudósa azt találta, hogy heti 6 óra gyakorlással a gyors és pontos reakciókat igénylő akciójátékok - különösen a belső nézetű lövöldözős játékok használata - 43 százalékkal növelte a normális látású személyeknél a kontrasztérzékenységét - szemben azokkal, akik a The Simshez hasonló stratégiai játékkal játszottak. Ez a javulás valószínűleg az idegrendszeri feldolgozás megváltozását tükrözi, nem pedig a szem stuktúrájának módosulását. A kutatók most azon dolgoznak, hogy az akciójátékok hatását kiváltó, az idősek számára is könnyen használható számítógépes játékokat fejlesszenek ki a látásjavítás érdekében.
