Így ismerheti fel, hogy függ az internettől

Nehéz belőni, hogy mikortól számít kórosnak az internethesználat. Addiktológus szerzőnk most ebben segít.

Némi túlzással azt mondhatjuk, ha ön ezt a cikket olvassa, egy függőség rizikójának van kitéve. Igen, jól sejti, hogy az internetfüggőségről lesz szó, és igen, jócskán túlzó az előbbi megállapítás, ugyanakkor talán mégiscsak rávilágít egy fontos dologra. Leginkább arra, hogy legáldásosabb és leggyümölcsözőbb tevékenységeink is pusztító függőségbe torkollhatnak, ha elveszítjük az adott cselekvés képzeletbeli használati útmutatóját. Így történhet meg az, hogy hibás funkciókkal ruházzuk fel ezeket a tevékenységeket, miközben elveszítjük a kontrollt a tevékenység gyakorlásának mennyisége és minősége felett. Ez megtörténhet a sportolás, a munka és egyebek mellett az internethasználat során is.

Egy klikk, két klikk, sok klikk...

Habár a DSM-V diagnosztikus rendszere nem tesz említést internetfüggőségről, addiktológiai vonatkozásban mégis megkerülhetetlen a problémás internethasználat kérdése. Egyrészt azért, mert az egyik legalattomosabban lappangó függőségről van szó, hiszen okostelefonjainkkal a zsebünkben, számítógépeinkkel az asztalunkon gyakorlatilag állandó kapcsolatban vagyunk egy lehetséges függőség tárgyával. Másrészt akár a játékfüggőséghez közel álló online játék zavar, akár a szexuális függőségek kapcsán az online pornóhoz való túlzott mértékű hozzáférés az internethasználat révén alakít ki függőséget. De említhetnénk a vásárlásfüggőség kapcsán felmerülő online vásárlás feletti kontrollvesztést vagy a közösségi oldalak egyén felett elhatalmasodó szerepét is.

Az internet egyfajta „erősítő berendezésként”  határtalan felületet ad játéknak, szexnek, vásárlásnak és gyakorlatilg minden olyan tevékenységnek, mely függőség kialakítására képes. Tulajdonképpen közvetítő csatornaként funkcionál az egyén és függősége között, az említett példák okán szexuális addikciók, vásárlási függőség, vagy játékfüggőség esetén is. Nehéz tehát meghúzni a határt, hogy mikor beszélhetünk internetfüggőségről és mikor áll fenn egy másik viselkedési függőség, amit az internet kiszolgál.

Honnan tudhatom, hogy függő vagyok?

Mint a legnyilvánvalóbb szerfüggőségeknél és az alig nevesített viselkedési függőségeknél, úgy a problémás internethasználat során is a funkcióromlás a legárulkodóbb jel. Vagyis az egyén nem tud saját szociális kapcsolatainak aktív részese lenni, romlik a munkahelyi vagy tanulmányi teljesítmény, az egészség is kárát látja a függősbe hajló viselkedésnek. Jellemző lehet továbbá a tevékenységre szánt idő (és anyagi ráfordítás) növekedése, a csökkentés vagy abbahagyás kísérleteinek sikertelensége, a tevékenység kivitelezésének hiányában szorongással és feszültséggel járó diszkomfort érzet, sóvárgás és olyan megvonásos tünetek, melyek újbóli internethasználatra ösztönzik a függőt.

Mindezzel együtt nehezen megállapítható diagnózissal állunk szemben, hiszen a DSM-V nem tartja számon a zavart, emellett számos pszichiátriai kórkép (például hangulatzavarok, szorongásos zavarok) „leágazásaként” is értelmet nyerhet a tünetek fennállása. Fontos tehát mérlegelni, hogy van-e olyan állapot, aminek részét képezi a túlzott mértékű és gyakoriságú internethasználat, vagy önálló addikcióként is megállja-e a helyét a viselkedés sajátossága. Például egy autizmussal élő, problémás internethasználattal jellemezhető fiatal esetében a speciális érdeklődés rögzülése talán kézenfekvőbb magyarázat lehet, mint az addikció. Vagy egy bipoláris zavarral küzdő személy esetében is számba kell venni egyéb eshetőséget a függőségen kívül, például a mániás vagy kevert epizód velejárójaként felmerülő túlzó viselkedést, ami történetesen az internethasználat. Ugyanakkor, attól, hogy felismerjük az internetfüggőség önálló jelenlétét és nem egy másik pszichiátriai kórkép alá rendelhetőek a tünetek, még nem zárható ki az, hogy társuló zavarok fennállhatnak.

Internet: a lappangó függőség

Mégis mitől olyan alattomos ez a függőség? Hiszen egy mindenki számára hozzáférhető dolog áll a középpontjában. Hát éppen ezért. Ahogy a munkafüggőség kapcsán is egy elvárt tevékenység alakítja ki az addikciót, úgy az internetfüggőség kapcsán sem magában, a függőséget kialakító jelenség meglétében keresendő a hiba. Ugyanakkor ritkán kerül felismerésre az összefüggés az elsivárodó szociális kapcsolatok, a beszűkülés, a romló teljesítmény, az elhanyagolt életterületek és a problémás internethasználat között. Míg a munkafüggő esetében a „karrierista” jelző esetlegesen elfedheti  a problémás jelleget, addig az internetfüggő esetében az egyre gyakrabban használt „geek” megnevezés vagy a „kockulásként” jelzett életforma adhat olyan magyarázatot, mely elfogadottá teszi ezt a típusú függőséget. Kétségtelen, hogy a jelenség megítélésében nagy szerepet kap az, hogy az internethasználó szűkebb-tágabb közössége milyen jelentőséget és szerepet tulajdonít magának az internethasználatnak.

Viszlát internet?

Amennyi kérdőjel fennáll a mai napig az internetfüggőség diagnosztikájának terén, legalább ennyire bizonytalan a kezelés protokollja. Pont emiatt érdemes alaposan megfigyelni a tüneteket és feltenni a kérdést, hogy milyen kontextusba ágyazódik a problémás internethasználat. Milyen érzelmi állapotok köré rendeződik a netezés? Milyen tevékenységi körrel és szociális kapcsolatokkal rendelkezik a vélt függő? Mi okoz szubjektíven megélt nehézséget az illető életében? Milyen oldalakat részesít előnyben? Van-e, volt-e egyéb függőségre, szerhasználatra utaló jel? Ennek tükrében felvethető-e a szerváltás lehetősége, vagyis az, hogy a függő a függőségének tárgyát kicseréli az internethasználatra, ezzel kialakítva egy másik addikciót?

Megelőzésként akár érdemes lehet szabályozni, korlátozni, hogy az internet világából mikor, mit és mennyit engedünk be az életterünbe. Mit engedünk meg magunknak a mindig kéznél levő okostelefonunk által és mikor kell megtervezett idő alapján leülnünk a számítógép elé. Elképzelhető, hogy a problémás internethasználatot felülíró domináns pszichiátriai kórkép (például bipoláris zavar) kezelése tud eredményes lenni, de az addiktológiai szempontú megközelítések sem elvetendőek. A nyilvánvalóan fennálló problémás internethasználaton túl a tágabb kontextusra tekint rá a kognitív viselkedésterápia, valamint a múlt és jelen viszonyának feltárásával a pszichodinamikus terápia is. Habár az absztinencia, vagyis az internethasználat teljes elhagyása nem elvárható, reális cél lehet a színes, funkciógazdag és örömteli lehetőségeket is magába foglaló tevékenységrepertoár kialakítása. Avagy frissíteni a szoftert, akár internet nélkül is.