Sokat versenyzik? Fusson aszfalton!

Megoszalank a vélemények arról, hogy puha vagy kemény felületen jobb-e edzeni. Az biztos, hogy ha rendszeresen jár megméretettésekre, akkor a városi környezet megkerülhetetlen.

Ha valaki szívesen indul városi futóversenyeken, akkor nincs mit tennie, meg kell barátkoznia azzal, hogy a betonon és aszfalton kell rónia a kilométereket,a profi sportolók nagy része is ilyen felületeken fut. Az egy dolog, hogy a természetben sokkal nagyobb élmény futni, de a beton merevsége miatt az sem mindegy, hogy milyen cipőt választunk, hiszen így az edzés valamivel megterhelőbb lehet az ízületekre (legalábbis sokan ezt állítják). Persze a jó lábbeli sem nyújt teljes védelmet (sőt), a technika is számít.

Kemény vagy puha?

Egy szerint más terep máshogy veszi igénybe a lábszár izmait, és úgy tűnik, a füvön futás veszi ezeket a legkevésbé igénybe, az aszfalton futáshoz pedig merev bokaízületek szükségesek. A Competitor cikke szerint pedig érdemes váltogatni a különböző felületeket. "A puhább utakon futni nem olyan megterhelő, és így sokkal gyorsabban tudok regenerálódni. Ráadásul olyan stabilizáló izmokat is megmozgat, amikre nincs szükség, ha betonon vagy aszfalton fut valaki. A helyszínek is sokkal izgalmasabbak, így jobban át tudom adni magam a futásnak" – állítja Kevin Tilto, a Teva amerikai hegyi futócsapatának tagja.

Persze a szép földutakon, ösvényeken futáshoz sem szabad ragaszkodni, főleg, ha ha városi versenyeken méretteti meg magát, a lábait hozzá kell szoktatni a keményebb felületekhez. Az aszfalton egyrészt – az úthibákat leszámítva – nem kell aggódni az előre nem látható akadályok, például a földből előmeredező gyökerek miatt, és könnyebben tudja tartani a ritmust.

A New York Times cikke szerint egyébként nem egyértelmű, hogy melyik felület a megterhelőbb a test számára vagy melyik jár több sérüléssel, ennek pedig főként az az oka, hogy még nem készült olyan kutatás vagy tanulmány, ami biztos alapul szolgálna, hiszen nehéz lenne rávenni a megfelelő mennyiségű embert, hogy csak és kizárólag betonon vagy terepen fusson. Persze azt senki nem vitatja, hogy más erők hatnak a szervezetre ha kemény vagy puha felületen futunk, de a testünk alkalmazkodik. Stuart J. Warden, a Indiana Egyetem kutatója azt javasolja, hogy aki már régóta fut egy adott keménységű felületen, de kipróbálna valami újat, ügyeljen a fokozatosságra, biztos, ami biztos alapon. Dr. Willem van Mechelen, a holland Vrije Egyetem munkatársa szerint mindenki szerezzen be egy kényelmes cipőt, és fusson, ahol csak akar, ő például az aszfaltot preferálja. A NYT szerzőjének edzője sem javasolta soha a puha felületeket csak azért, hogy csökkentsük a sérülés veszélyét, sőt, ő is a betont és az aszfaltot ajánlja, hiszen a legtöbb versenyt kiépített utakon rendezik.

A Runner's World mindenesetre készített egy tízes listát a futófelületektől, és mindegyiket osztályozta az előnyök és hátrányok alapján. Nézzük mit mondanak az aszfaltról és a betonról: az előbbi előnye, hogy kíméli az Achilles-ínt, hogy nincsenek meglepetések, könnyű tartani a ritmust, könnyű mérni a megtett távolságot, hátrány a közlekedés és ők megemlítik a testre gyakorolt hatását, és a tízből hat pontot kapott. Utóbbi előnye, hogy betonfelületek mindenhol vannak, ellene szól, hogy az aszfaltnál állítólag 10-szer keményebb, és ha nagy a forgalom, sok mindenkit kell kerülgetni, akkor nagyobb a sérülés veszélye. Ez a felület tízből 2,5 pontot kapott. És mi lett az első helyezett? A fű, illetve egy fél ponttal lemaradva az erdei utak.

Erre vigyázzon!

Jó, ezek elég nagy evidenciák, de azért az ismétlés soha nem árt.

• Jó lenne, ha mindenhol babapopsi simaságú utak lennének, de nem élünk tökéletes világban, sok helyen repedések, kátyúk borítják ezeket, amikre fokozottan figyelni kell.
• Meg persze a forgalomra is, már ha olyan helyszínt választott, ahol sok az autó, biciklis vagy gyalogos.
• Apropó forgalom, egészségügyi kockázatként ugye ott van a légszennyezettség is, bár egyes kutatók szerint a rendszeres testmozgás előnyei túlsúlyban vannak, igaz, ők nem a futásra koncentráltak, hanem a városi biciklizésre.

Megfelelő cipő nélkül el se induljon!

Szűcs Csaba, Spuri Futóbolt szaktanácsadója szerint ha kemény felületen, azaz betonon és aszfalton fut az ember, akkor az a legfontosabb, hogy megfelelő csillapítás legyen a cipőben, hogy minél jobban elnyelje a rezgéseket, amikor akkor keletkeznek, amikor a talpunk érintkezik a talajjal. Terep alapján egyébként két csoportra oszthatóak a futócipők, azok, amelyeket városi környezetben, műanyagpályán és gépen is lehet használni, illetve vannak terepfutócipők, amelyeknek más a kiképzése, a cipőtalp bordázott, merevebb, nehezebb.

És hogy mikor érdemes lecserélni egy futócipót? Sok mindentől függ, például hogy milyen anyagból készült, hogy milyen súlyú illető használja és milyen a tulajdonos a futóstílusa, de általában 1200-1500 lefutott kilométer után kell beruházni egy újabb lábbelire. "A talajon kívül fontos kérdés, hogy milyen az ember lába, van-e lúdtalpa, bokaproblémája, vagy nincs. Túl magas-e a talpboltozata – ami egyébként ritka –, vagy normális, esetleg alacsony. Aki jót akar magának, annak a termék márkája, színe vagy ára helyett elsősorban ezeket a szempontokat kellene figyelembe vennie" – nyilatkozta a szakértő korábban.

„Vannak persze más tényezők is, de azokra már nem külön típust, hanem kifejezetten egy-egy megfelelő cipőt kell keresni, például ha valakinek széles a lábfeje, akkor olyan cipőt, ami szélesebb kaptafával készült. Ezenkívül minden márkának van úgynevezett támasztott cipője, ami azt jelenti, hogy a cipőnek és a talpbetétnek a lábfej belső oldalát tartó részét keményebbre gyártják, így az megfelelő tartást biztosít például bokasüllyedés esetén is. Természetesen egy felnőtt embernek nem lehet a mozgásszervi problémáját csak úgy hipp-hopp rendbe tenni, de abban lehet segíteni, hogy ez az állapot ne romoljon" – tette hozzá.