Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt hitte, az érzelmek irracionálisak vagy csak úgy megtörténnek velünk és semmit nem tehetünk ellenük? Nagyon tévedett.
A nagy nyilvánosság előtt a legtöbben nem beszélünk érzelmeinkről, sokkal inkább a tettek és a gondolatok kerülnek előtérbe társalgás közben, amit jól tükröznek a gyakori mondatkezdő kifejezések is: "úgy gondolom", "szerintem", "az a véleményem" stb. Másrészt a legtöbb embert nem oktatják ki gyermekkorukban az érzelmekről és érzésekről, így közvetlen környezetünk megfigyelésével és utánzásával tanulunk meg reagálni azokra, ami nemcsak egyénenként, de kultúránként is eltérhet. Nem csoda hát, hogy akkora zavar van a fejünkben az érzelmek kapcsán. A Psychology Today összegyűjtötte a leggyakoribb tévhiteket, hogy átértékelhessük és tisztába tegyük az érzelmekről, működésükről és hatásaikról alkotott sajátos elképzelésünket. Hátha ezentúl ön is ügyesebben fog megbirkózni a feszült vagy fájdalmat okozó helyzetekkel. Íme:
1. Nem tehetünk róla, mit érzünk
Az érzelmek az ítélet formái. Egy személy érzelmi élményei általában valamilyen esemény szubjektív értelmezéséből (értékelés) adódnak, mintsem magából az eseményből, még akkor is, ha az értékelés (a hiedelmek) nem pontosak. Ráadásul mivel különbözőek vagyunk, ugyanazt az eseményt vagy helyzetet is más-más módon értelmezzük. Valakinek a halála miatti gyász is egyfajta ítélet: annak megítélése, hogy az elhunyt személy mennyire volt fontos számunkra. Ahhoz pedig, hogy egy vicc valóban poénos legyen, a befogadóknak is viccként kell tekinteniük arra. Értékelés nélkül tehát érzelmek sem léteznek, az értékelés pedig olyan, mint felfedezni egy repülőgép fekete dobozát és visszahallgatni a zuhanás és ütközés előtti eseményeket. Pszichológiai boncolgatás nélkül csak a sötétben tapogatózunk mások szubjektív értelmezéseivel kapcsolatban. Tudta, hogy a kognitív terápia is abból indul ki, hogy a rengeteg lelki fájdalom torzított (irracionális) gondolkodásból fakad?
2. Az érzelmeket nem lehet szavakba önteni
Igaz, hogy a nyelv és a beszéd nem elsősorban a belső tapasztalatok kifejezése céljából született, de ez nem jelenti azt, hogy az érzelmek szavakkal leírhatatlanok. Ahogy az első pontban is említettük, az érzelmek ítéletek – leírhatóak és meglehetősen részletesen elemezhetőek. A szülők és a pedagógusok gyakran kérik arra a gyerekeket, amikor idegesek vagy érzelmes hangulatban vannak, hogy használjanak szavakat, jelzőket arra, mit éreznek az adott pillanatban. Kutatások is bizonyítják, hogy a harag és a félelem leírása és kimondása segít az önkontrollunkon. Ennek egyszerű oka, hogy az érzések és érzelmek szavakba öntése, megfogalmazása aktiválja agyunk ellenőrző rendszerét (gátlás) és megszünteti vagy csökkenti az érzelmi reakciókat.
3. Az érzelmek érzések
Antonio Damasio neurológus érzelmekről szóló könyvében azt írja, hogy az érzések emocionális reakciók által kiváltott testi élmények. Az érzésekhez szükséges némi tudatosság, vagyis azok a tudatos elmében regisztrálódnak és nem teljes mértékben intellektuálisak, mint a gondolkodás. A szakértő szerint ha egy érzelemre egy egyszerű testi érzésként tekintenénk, akkor nem lenne semmilyen egyértelmű szerepe a reflexiónak. A testi érzéseket - mint a viszketést vagy a fejfájást - tudjuk tolerálni (esetleg alkoholfogyasztással elnyomni), de ezek az érzések a hatalmas kirakós játéknak csak egy-egy darabjai.
4. Az „érzelmi hidraulika” metafora
A pszichoanalitikus elméleten alapuló úgynevezett hidraulika elv szerint az emocionális elfojtás tovább fokozza az érzelmi állapot azon törekvését, hogy valamilyen alternatív megnyilvánulási formát találjon magának. Vagyis amikor elnyomjuk érzelmeinket, azok tudatalattinkba szivárognak és valamilyen más (akár drasztikusabb) módon jutnak a felszínre (vagyis kifejeződnek), amitől jobban érezzük magunkat. Amikor dühösek vagy idegesek vagyunk, gyakran úgy fogalmazunk, „felforr az agyvizem”, „szét tudnék robbanni dühömben”, „vérben forog a szemem”, „felpaprikázott hangulatban vagyok”, „pipa vagyok”. A metaforák azonban arra a passzivitásra utalnak, hogy az érzelmek megtörténnek velünk és mi csak elszenvedjük azokat – azzal az elképzeléssel szemben, hogy igenis el lehet sajátítani, tanulni, illetve kontrollálni az érzelmeket. Az érzelemszabályozásról szóló kutatások szerint pedig számos módja van annak, hogy a nem megfelelő, illetve kellemetlen érzelmi reakciókat és élményeket enyhítsük, hiszen az embernek megvan az a képessége, hogy figyelemeltereléssel, humorral vagy újrainterpretálással oldja a feszült helyzeteket és enyhítse a dühöt.
5. „Pontosan tudom, mit tettél, hogy kihozz a sodromból!”
Sokszor nem vagyunk tisztában saját érzelmeinkkel, félreértelmezzük, összekeverjük, illetve pontatlanul címkézzük meg azokat. Nem csoda, ha mások hangulatát vagy érzelmeit is félreértjük – különösen akkor, amikor az illető észleléseit nagy mértékben befolyásolják saját preferenciái és előítéletei. Vegyünk példának egy érzelmileg bonyolult szituációt, a válást: a szakértők szerint a férj reakcióit inkább a harag uralja, egy olyan érzelem, amely lehetővé teszi számukra, hogy fenntartsák erőfölényüket és magabiztosak maradjanak a számukra is ritka nehéz helyzetben. A terápiás cél ilyenkor az, hogy a férfiak felismerjék, a negatív megnyilvánulásaikat a szomorúság, a fájdalom vagy a félelem, azaz olyan érzelmek váltják ki, amelyek sokkal nehezebben elviselhetőek és ijesztőbbek - ezért is próbálják azokat elnyomni, illetve elkerülni. Legyen szó saját vagy mások hangulatának és reakcióinak félreértelmezéséről, ez a téves meggyőződés akkor szűnhet meg, ha tisztázzuk magunkban vagy az illetővel az aktuális lelkiállapot és viselkedés valódi forrását.
6. Az érzelmek haszontalan és ostoba "találmányok"
Az érzelem és az értelem nem versenytársak, hanem egymást kiegészítő erők, azaz kölcsönösen befolyásolják egymást. Számos bizonyíték van arra, hogy az érzelem az érvelési mechanizmus része, és annak hiánya káros hatással lehet a döntéshozatalokra. (Az autista gyerekeknél hiányzik az érzelmi kapacitás, hogy megértsék mások érzéseit és motivációit.) Bizonyos mértékig ugyanis az emberek saját érzéseikre és megérzéseikre hagyatkoznak a sikeres döntéshozatal érdekében. A különböző érzelmi reakciók korábbi tapasztalatokon alapulnak és az úgynevezett intuíciók megkönnyítik és hatékonyabbá tehetik a választási helyzeteket. Nem elég tehát, hogy tudjuk, mit és hogyan kellene tennünk, hanem éreznünk is kell azt - magyarázza a szakértő.
7. Az érzelmek irracionálisak
A racionalitás maximalizálja jól-létünket, érzelmeink pedig igenis racionálisak abban az értelemben, hogy szélesítik a kollektív, valamint a személyes boldogságot. Az irigység például egy irracionális érzelem, amelynek középpontjában egy sértődött összehasonlítás áll: "neki van valamije, ami nekem nincs". Ezzel szemben a szeretteink elvesztése miatti gyász racionális érzelem, a bűntudatot pedig az erkölcsi érzelmek közé sorolják, hiszen más személyek érdekei, a mások iránti aggodalom motiválja azt. Irracionális érzelem az irigységhez és féltékenységhez hasonlóan a szerelem is akkor, amikor valaki tudatosan megy egy olyan személy után, akit nem kaphat meg (házas emberrel találkozgat) és ebbe a reménytelen törekvésbe már-már beleőrül.
8. Megtörténnek velünk
A legtöbb érzelmet általában nem teljes mértékben mi magunk kontrolláljuk, hiszen azok egy választott és idővel begyakorolt viselkedésminta alapján születnek. Vannak, akik felfedezték, hogy a harag az emberek megfélemlítésének hatékony módja, ezért engedik meg maguknak, hogy még a legkisebb provokációra is dühbe guruljanak. Mások inkább szomorúságukat, fájdalmukat szeretik kifejezni, hogy elnyerjék környezetük szimpátiáját, vagy azért, mert az önsajnálat lehetővé teszi számukra, hogy egy kicsit felelőtlenek legyenek. A szeretet is egy szándékos eszkalációs (terjeszkedő) folyamat, amiért folyamatosan dolgozunk.
9. „Sosem fog változni, amit érzek.”
A tipikus, „hétköznapi” érzelmek lényegében átmenetiek: ahogy megjelennek, úgy el is tűnnek. Ahogy Szókratész is megjegyezte: „a legforróbb szeretetnek van a legfagyosabb vége”. Egy tipikus érzelmi reakció magában foglal egy gyors, néhány percig tartó emelkedést, amit egy viszonylag lassú bomlás/hanyatlás követ. A harag például általában jó néhány percig és nem órákon át tart. Hajlamosak vagyunk azonban tévesen megjósolni a hanyatló folyamat időtartamát, így például egy szakítás után az összetört szívű felek egy darabig kénytelenek elviselni a bomlás, a csalódottság folyamatát. Nem árt tudni, hogy a felnőttek körében elkövetett öngyilkosságok (illetve az arra való hajlam) egyik fő érzelmi oka az, hogy amikor elviselhetetlen fájdalmat éreznek, az élettapasztalat hiánya miatt nem tudják, hogy ez a helyzet csak átmeneti és lesz/lenne még jobb is. Idővel ugyanis a változás lesz a normális és stabil helyzet.
10. A hangulatunkat nehéz megváltoztatni
Számos egymástól független tanulmány igazolja, hogy a különböző érzelmeket közvetítő arckifejezések befogadása a közvetített érzelmeket váltja ki belőlünk vagy a környezetünkből, magyarul: tettesd, amíg el nem éred/át nem éled. A büszkeség kifejezése meghatározottságot teremt, ezért arra ösztönzi a környezetet, hogy próbálkozzanak keményebben a problémamegoldásban. Hasonló módon a görnyedt testtartás vagy a lassú és mély beszéd szomorúságot válthat ki belőlünk. A düh kezelésére a buddhizmusnak van egy jól bevált eszköze: kényszerítsük magunkat relaxálásra, arcizmainkat is lazítsuk el és beszéljünk lágy hangon. Ez az eleinte „felszínes”, kívülről induló változás eloszlatja a haragot, azaz belül is érezni fogjuk a különbséget, a megnyugvást és a békét. Próbálja ki, és meglátja, hogy a külsődleges dolgok felemelése tényleg segít a belső ellazulásban.
Alap- és magasabb szintű érzelmek
Az alapérzelmek egyetemesek és veleszületettek, gyorsan jelennek meg és csak néhány másodpercig tartanak. A szakemberek vitatkoznak azon, hogy hány alapérzelem létezik, ám az alábbi hatot a legtöbben ide sorolnák: öröm, bánat, harag, félelem, meglepetés, undor. Néhány kutató más néven emlegeti ezeket az emóciókat, gyakran például a „boldogságot” és a „szomorúságot” is az alapérzelmek között szerepeltetik. Úgy gondolom azonban, hogy ezeket helyesebb a hangulatok, mintsem az érzelmek közé sorolni – írja Dylan Evans pszichoterapeuta, az érzelmek evolúciójának kutatója Az érzelmek című könyvében.
Az alapérzelmekhez hasonlóan a magasabb szintű kognitív érzelmek is egyetemesek, ám ezekben már nagyobb mértékű kulturális változatosságot találunk. Lassabban alakulnak ki és tovább is maradnak fenn, mint az alapérzelmek. Ide tartozik a szeretet, a bűntudat, a szégyen, a zavar, a büszkeség, az irigység és a féltékenység. Néhány alapérzelem szintén hozzájárulhat azokhoz a társas funkciókhoz, amelyek a magasabb szintű kognitív érzelmekre jellemzők. Ha egy erkölcstelen tett láttán undort érzünk, akkor a fertőző vagy mérgező dolgok elkerülése érdekében kialakult érzelem hozzájárul ahhoz a társas funkcióhoz, hogy távol tartsuk magunkat a megbízhatatlan emberektől.
