Az összes nője szebb volt, mint én! Szerethet?

“Teljesen össze vagyok zavarodva. Tudom, hogy szeret és nincs harag a szívemben iránta, de ez az egész dolog beárnyékolja az iránta való érzelmeimet és a boldog perceket. Úgy érzem, mintha ezek a gyönyörű lányok folyton suttognának a fülembe, ha már éppen lépnék túl rajtuk, hogy: mi kellünk a te szerelmednek, mi tetszünk neki igazán, nem az olyan csúnya kislányok, mint amilyen te is vagy.”

Olvasónk – nevezzük Katinak – elkeseredett levelében olyan problémával keresett meg minket, ami a legtöbb párkapcsolatban nem ismeretlen jelenség. Kati ugyanis féltékeny. Nagyon. Ráadásul tudja, hogy ez nincs rendben, tudja, hogy ezzel veszélyezteti a boldog együttlétet, mégsem tud felülkerekedni az érzésein. 

Lassan kúszott be a képbe, de most mindent megmérgez

Fiatal levélírónk egy csalódással véget érő komoly kapcsolat és néhány felszínes kaland után 8 hónapja szerelmes lett egy férfiba: úgy érzete, megtalálta az igazit. A kapcsolat elején a férfi féltékeny volt múltjára, de ezen a problémán túllendültek, úgy tűnt elfogadták, hogy “múlt nélkül nincs jelen”. Az összeköltözés után azonban levélírónknál jött a probléma: féltékeny lett partnere volt barátnőire, de még a házban talált férfimagazinok címlaplányaira is. 

“Régóta küzdök önértékelési gondokkal, így ez is borzalmas volt, amikor megláttam, milyen szép lány "mosolyog rám onnan a földről". Nem tudtam miért, de nagyon fájt a dolog, rondának és senkinek éreztem magamat. A másik szekrényben egy szép kis kártyát találtam, ami ontotta magából a női parfüm mámorító illatát. Egy szerelmi vallomás volt benne, még az írás is messze szebb volt mint az enyém. Azok a finom kis betűk leírták, hogy az írója az én szerelmemet gondolta az igazinak, és vele szeretné leélni az életét. Borzalmasan fájt olvasni, úgy éreztem, ugyanolyan lány vagyok neki, mint a többi, akikkel valaha valamiért szakított, csak fiatalabb és kevésbé szép.”

Levélírónk ezután a Facebookon csekkolta a volt barátnőket, egyre mélyebb és mélyebb elkeseredésbe taszítva önmagát. 

“Valami összetört bennem… Hirtelen borzalmas fájdalmat éreztem, mintha ez az összes gyönyörű nő körbeállva nevetne rajtam, hogy milyen fiatal és ostoba vagyok, hogy azt hiszem, én kellek neki. Beszélgettünk erről a gondról és próbált meggyőzni, hogy ennyire még senkit sem szeretett és csak nálam érzi, hogy nem akar már senki mást az életében. Tudom, hogy őszinte, de képtelen vagyok elhinni teljesen amit mond, érthetetlenül.. Nem tudom, mi lehet a baj velem, szörnyen érzem magam hacsak rágondolok azokra a lányokra... Tudom, hogy én vagyok neki "Ő", de valamiért teljesen kizökkent ez az egész, képtelen vagyok elfogadni, megérteni.”

Kati féltékenysége a kapcsolaton belül is konfliktusokat szült, olyannyira, hogy már a kapcsolat létét is veszélyben érzi. A férfi tehetetlenül szemléli levélírónk vergődését, ő pedig képtelen megszabadulni a kínzó gondolataitól. 

A féltékenység inkább szól rólunk, mint partnerünkről 

A féltékenység, pontosabban a másik aktuális viselkedéstől független féltékenység sokkal inkább szól rólunk, mint a partnerünkről. Állhat a hátterében az alacsony önértékelésünk, az érzelmi labilitásunk, függés a másiktól és persze a korábbi rossz tapasztalataink is. 

A pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy az intenzív féltékenykedés gyakran alacsony önértékeléssel jár együtt. Ha nem szeretjük magunkat, ha nem hiszünk magunkban eléggé, ha kevésnek tartjuk magunkat, akkor azt sem hisszük el legbelül, hogy mások szerethetnek. Kati ezt pontosan látja, tudja, kimondja: régóta küzd önértékelési problémákkal. Azt, hogy ez miből fakad, hogy hol van ennek a gyökere, nehéz egy levél alapján megítélni, de az biztos, hogy ez olyan probléma, amivel levélírónknak érdemes foglalkoznia. Ahogy azzal is, ha érzelmileg labilis. 

Szeszélyesen, rosszkedvűen ugyanis hajlamosak vagyunk negatívan látni a világot, a jelenünket, a jövőnket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a legrosszabbat tételezzük fel, ami persze tovább növeli a bizonytalanságunkat, a rosszkedvünket, és ezzel ki is alakul a szorongás ördögi köre, amiből nehéz szabadulni. Kiút azonban van, a meditáció, a jelenre koncentrálás, az edzés mind hatékony szorongáscsökkentők, segítenek abban, hogy megtanuljuk másként értelmezni a világot. (Ha a szorongás régóta fennáll, ha súlyos, ha befolyásolja az ember életminőségét, a mindennapokat, feltétlenül érdemes szakemberhez fordulni.)

A kutatások szerint különösen hajlamos a féltékenységre az, aki függ a partnerétől, akár a ráutaltsága, akár a birtoklási vágya miatt. Csupán az, hogy meg vagyunk győződve arról, megtaláltuk az igazit, erősítheti a féltékenység érzetét: nemcsak őt nem akarjuk elveszíteni, nem akarjuk elveszíteni azt az embert sem, akivé a másik mellett lettünk, amilyennek az ő tükrében látjuk magunkat. Ez a hozzáállás egyébként a kapcsolat szempontjából nem túl biztató: ahhoz, hogy a szerelem és vágy fennmaradjon kell a távolság, kell a függetlenség. 

Végül: bizalmatlanabb és féltékenyebb az, akinek korábban már voltak rossz tapasztalatai, aki csalódott. Minél idősebbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy problémás kapcsolatból érkezünk, és ennek terheit aztán továbbvisszük, ezek befolyásolják új kapcsolataink alakulását is. Kati esetében – bár leveléből nem derül ki, miért volt olyan fájdalmas korábbi kapcsolata – ez a lehetőség is fennáll. Ahhoz, hogy korábbi csalódásainkon átlépjünk, hogy kialakuljon a bizalom, idő kell és ez az idő ritkán telik nyugalmasan. Az ember megküzd a múltjával, a régi érzéseivel, a félelmeivel: dühös, néha zárkózott, néha retteg, néha kétségbeesik, hogy elrontja az új viszonyát, máskor meg eljut oda, hogy nincs is szüksége erre az egészre, hogy ha nem vonódik bele, sérülni sem fog. Ezek azonban idővel, megértéssel, és közös energiabefektetéssel túlléphetőek. A bizalom meg tud születni, csak meg kell adni rá az esélyt. 

A féltékenység hátterében tehát levélírónk esetében is rengeteg dolog állhat, ezeken mind érdemes elgondolkozni, de mit lehet konkrétan tenni? 

A pszichológus válasza: újraértelmezésre van szükség

Kedves Kati!

Szívesen megmondanám a tökéletes megoldást a problémájára, de ilyen sajnos nem létezik. Csettintésre nem fog elmúlni a féltékenysége, nem fog megerősödni az önbizalma és nem nyeri vissza a bizalmát a kapcsolatban sem. Márpedig leveléből úgy tűnik, hogy ez a két terület az, melyekben a bizalma sérült, partnere személye mintha teljesen ki is maradna a történetből: ez az érzés nem róla szól. 

Az alacsony önértékelése olyan probléma, amivel mindenképpen érdemes foglalkoznia. Ha nem tud ezzel a kérdéssel szakemberhez eljutni, olvasson róla (például ezt), és próbáljon a mindennapjaiban az erősségeire koncentrálni. Mit szeret önmagában? Milyen jó tulajdonságai vannak? Mi az, amiben jó, amiben sikeres? Gondolja végig, írja le! Ha ezen túl van, lesz ön előtt egy lista arról, hogy melyek azok a dolgok, amiket a partnere szerethet önben. Lehet, hogy nem lesz ott a szépség, a tökéletes test, sem a gyöngybetűk írásának képessége, de lesz ott rengeteg más dolog. Azok a dolgok, amik miatt a partnere önt választotta. Nem a csodaszép alakú nővel él, nem azzal, aki szerelmeslevelet ír neki, és pláne nem azzal, aki a címlapról néz rá vissza. Ő önnel él. Önt választotta, mert önt szereti. Legyen erre büszke, és nevessen vissza azoknak a nőknek a képzeletbeli arcába: hiába vagytok csodaszépek, velem van, velem él, engem szeret.  

Amikor szerelmesek vagyunk valakibe, akkor a másikat csodálatosnak, gyakran hibátlannak látjuk, vagy ha nem, hát a hibáit is szeretjük. Nem tehetünk róla, ezt teszik velünk a hormonok. Gondolja át, hogy ön milyennek látja a partnerét: úgy érzi, megtalálta, akit keresett. Leveléből úgy tűnik, ő pontosan így érez ön iránt, tehát minden valószínűség szerint szerelmes. Ebben az esetben számára ön a legvonzóbb lény a világon még akkor is, ha esetleg voltak önnél szebb barátnői a múltban. Már, ha lehet egyáltalán ilyet állítani. A szépség ugyanis szubjektív dolog, és messze nem csak a látható, mérhető adottságoktól függ. 

Fontos lenne az is, hogy megtanulja a negatív gondolatokat megállítani, elterelni. Ahogy fent is írtam erre több jó megoldás is kínálkozik az edéstől, a meditáción át a bármilyen feladatban való elmélyedésig. Ha jön a szorongás, próbáljon valamire intenzíven koncentrálni, maradjon a jelenben. Ahhoz, hogy ezt meg tudja valósítani, mindenképpen érdemes lenne abbahagynia a barátja múltjában való vájkálást. Nem kell mindenről tudnia. Nem kell ismernie a volt barátnőket, nem kell hallania a barátja más nőkkel közös élményeit, nem kell tudnia, hogy a barátja mennyire volt szerelmes beléjük, és pláne nem kell azon agyalnia, hogy vajon ez ugyanaz az érzés-e, amit ön iránt érez. Ezek a dolgok nem számítanak. A jelen számít, a szeretet, a bizalom. Ha meg akarja tartani ezt a kapcsolatot, bízzon benne, bízzon az érzelmeikben. Amikor erre képes lesz, elmúlnak a félelmei is. 

Írjon nekünk!

Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire.

Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is. Révész Renáta Liliána családterapeuta és gyásztanácsadó, akihez bátran fordulhatnak családi, házassági, nevelési problémákkal, gyász, válás, trauma, stressz okozta nehézségekkel és pályaválasztási, munkahelyet érintő kérdésekkel is. A life coach csapat tagja továbbá Sákovics Diana pszichológus, aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, függőséggel, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!

Oszd meg másokkal is!
Mustra