Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma már egyre többet tudni arról, mit is takar ez a személyiségzavar, azt azonban kevesen tudják, mit jelent egy ilyen beteggel együtt élni a családtagoknak.
Borderline személyiségzavar. Lehet, hogy korábban is volt már, csak nem így hívtuk, vagy valóban egyre gyakoribb manapság. De az is lehet, hogy csak maga a fogalom válik egyre divatosabbá. Mindenesetre ma már szinte mindenki tud róla valamit, vagy legalább a kifejezést hallotta valahol. Akár egy gyors Google-kereséssel, vagy a vonatkozó Wikipédia szócikk elolvasásával gyorsan képbe kerülhetünk a tünetekkel, a betegség természetével kapcsolatban, vagy akár a betegek fórumait, posztjait is olvasgathatjuk a szenvedéseikről.
Egy dolog viszont nagyon hiányzik: akár netes cikkeket, blogposztokat, vagy akár a vonatkozó szakirodalmat olvassuk, szinte egy szót sem fogunk találni a hozzátartozókról. Mit élhet át az, aki partnerként, vagy családtagként kell együtt élnie ezzel a betegséggel? Ez nekik is rossz? Ők min mennek keresztül? Ők mitől szenvednek, mivel kell megküzdeniük?
Hogy nekik is rossz-e? Röviden: igen. Nagyon. Biztosan minden mentális zavarral, betegséggel nehéz lehet partnerként együtt élni, hiszen ha mást nem, minden nap láthatjuk a szerettünk szenvedését, vergődését. De a borderline-nal való mindennapos találkozás sokszor még fárasztóbb, fájdalmasabb lehet. Ez egy személyiségzavar, így természeténél fogva a személyiség működésének sok rétegét érintheti, de valahogy az egész központjában mégis pont a kapcsolatok, a fontos másokhoz fűződő viszonyok és érzelmek állnak. Mindenre hatással van, ami csak fontos lehet egy párkapcsolatban: a kötődésre, az érzelmek kifejezésére, a partner önbecsülésére és biztonságérzetére…
Ráadásul egy borderline-os szinte kiismerhetetlenül változékony tud lenni. A partnereik sokszor úgy érzik, hogy két emberrel kell együtt élniük. Tud felhőtlenül boldog, örömteli, optimista, és tevékeny lenni, és egy pillanatra úgy tűnhet, hogy ez már így is marad. Ebben az állapotban nem csak a jelekben alaptalanul bizakodó partner, de maga a szenvedő is úgy érzi, hogy ez már mindig így lehet. Az öröm időtlennek tűnik, a kapcsolat boldog, és innen a jövő is szépnek látszik. Nos, ez tud egy perc alatt, egy hétköznapi, mások számára jelentéktelen apróság miatt az ellenkezőjére fordulni. Mindezt felváltja a szomorúság, a düh, a gyűlölet, a partner és a kapcsolat teljes elutasítása.
Lehetetlen egy ilyen emberrel kapcsolatban okos döntést hozni, és a „Kell ez nekem?” kérdéssel végtelenül sokat lehet eredménytelenül vergődni. Hogyan lehetne kimondani, hogy „köszönöm, ebből már nem kérek”, ha nagyon is jól emlékszünk rá, hogy milyen boldog, örömteli időt éltünk át együtt, egészen tegnapig? Vagy hogyan lehetne nyugodtan meghozni és felvállalni azt a döntést, hogy „oké, összekötöm veled az életem”, ha tudjuk, hogy bármikor lecsaphat a kapcsolatunkra és ránk a harag, a düh, a bántás, és elutasítás? Még akkor is, ha most épp minden okénak tűnik...
Egy borderline-ossal a „se veled, se nélküled” című párkapcsolati játszma végtelenül hosszú ideig játszható. Részben a fenti döntés nehézsége miatt, de ebben ráadásul ő is „partner” lesz. Amikor boldog, a kapcsolatot is erősnek és boldognak látja, a mélyponton viszont végtelenül közömbössé és elutasítóvá válhat, és maga sem érti, mit keres melletted. A „semmi közöm hozzád, mehetsz” és a „nem tudok nélküled élni” váltogatják egymást, és nincs közöttük átmenet sem színben, sem időben.
Én mit rontottam el?
Egy egészséges kapcsolatban, ha mégis konfliktus üti fel a fejét, sokszor azon kezdünk el gondolkodni, hogy mit ronthattunk el – és ez jól is van így. Ha látjuk a partnerünkön a csalódottságot, és megértjük, mivel bántottuk meg, akkor megpróbálhatjuk ezt elkerülni. Némi idővel és figyelemmel megtanulhatjuk, a párunknak mi a szeretetnyelve, mitől érzi magát biztonságban. De vajon mi lehet a jó válasz a „Miért nem vetted fel a pulóvert, amit tőlem kaptál?” kérdésre, hogy ne azt jelentse, hogy „már nem is szeretsz!”? „Elfelejtettem”, „melegem lett volna benne”, vagy az, hogy „igazából nem is tetszik”? Ezen hiába gondolkodunk, soha nem lesz meg a jó megfejtés…
A borderline személyiségzavar az identitástól az önkontrollon át a viselkedésig és a hangulatig mindenre hatással van, így nehéz egymondatos definíciót találni arra, mi is ez. De a legfontosabb jellemzője mégis az instabilitás, változékonyság, és kaotikusság. Erős érzelmek, a partner ellen forduló indulatok jönnek és mennek, egymásnak ellentmondó szándékok és viselkedések (bántás és elüldözés vs. elhagyatástól való félelem és ragaszkodás) váltogatják egymást. Érthető, kiismerhető rendszer nincs az egészben, a kiváltó okok pedig jelentéktelen apróságok, még akkor is, ha könnyen meg lehet kapni, hogy „Te tehetsz az egészről!”.
Egy jól működő kapcsolat sok mindent kibírhat. Jöhet betegség, munkanélküliség, költözés vagy bármilyen krízis, ha a bizalom és a kölcsönös támogatás megvan, egy kapcsolat nagyon „viharálló” tud lenni. A borderline kapcsolatban viszont előbb-utóbb úgyis az egésznek rossz vége lesz. A bántás, sértés, alaptalan támadások lassan, de folyamatosan pusztítják a kapcsolat lényegét, a kötődést. A kiszámíthatatlanságból és befolyásolhatatlanságból pedig lassan megtanuljuk, hogy ezzel az egésszel szemben tehetetlenek vagyunk. Lehet, hogy aggódunk, lehet, hogy felelősséget érzünk, de egyszer csak meg fog születni a döntés, hogy innen menekülni kell.
Mit lehet tenni?
Nem kell, hogy így legyen. Az első lépés a felismerés és a kimondása annak, hogy „igen, borderline-os vagyok, és szeretnék segítséget kérni”. Innen még nagyon hosszú lesz az út, de ez mégis fontos. A szenvedő számára azért, mert ez az előfeltétele annak, hogy hajlandó legyen egy terápiába belevágni. A partner számára pedig azért, mert ha tudjuk valamiről, hogy nem a valóság, hanem egy tünet, akkor kevésbé fáj, nem hibáztatjuk érte sem a másikat, sem magunkat. Az „Én kapom, de nem én tehetek róla, nem nekem szól, nem rám vonatkozik” alapszabály némi gyakorlással elsajátítható.
Régebben a borderline személyiségzavarnak nagyon rossz volt a híre. Sokan, sokszor gyógyíthatatlannak kiáltották ki. Ma már ezt nem így gondoljuk, és ez első sorban a modern pszichoterápiás módszereknek, különösen a Marsha M. Linehan által kidolgozott dialektikus viselkedésterápiának köszönhető. A DBT segítségével megtanulható a tudatos belső figyelem, az érzelmi kitörések megfékezhetővé válnak, javulhat az interperszonális hatékonyság, és így a viharos, a partnerek számára is halálosan fárasztó kapcsolatok is megmenthetők.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője, aki szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is.
