Az 1952-es nagy londoni köd a brit főváros egyik legismertebb eseménye volt a város huszadik századi történetének. A brit fővárosban az ipari forradalom óta folyamatos volt a magas légszennyezés és az olykor köddé sűrűsödő sárgás szmog, de egy katasztrófa örökre megváltoztatta a londoniak hozzáállását a légszennyezés kérdéséhez.
1952 decemberében egy rendkívüli légszennyezési katasztrófának lehettek tanúi a londoni lakosok, és a BBC hírszolgáltatásának köszönhetően a tragikus eseményt szerte a világon követhette a közönség. A jelenség mindössze négy nap alatt ezrek életét követelte, és rávilágított arra, milyen súlyos következményei lehetnek az ipari szennyezésnek.
Amikor a város teljesen eltűnt a ködben
Londonban már a középkor óta problémát jelentett a szén égetésének következtében termelődő káros, légszennyező végtermék szabadba jutása. Az ipari forradalom idején a gyárak működése és a lakások fűtése miatt egyre több füst került a levegőbe, amely a természetes köddel keveredve sűrű szmogot alkotott.

1952. december 5-én különösen veszélyes időjárási helyzet alakult ki. Egy magas légnyomású rendszer csapdába ejtette a hideg levegőt a város felett, így a gyárakból és a háztartásokból származó szennyező anyagok nem tudtak elszállni. A mérgező füst a talaj közelében rekedt, és rövid idő alatt példátlanul sűrű szmogos köd borította be Londont.
A látási viszonyok annyira leromlottak, hogy egyes helyeken az emberek a saját lábukat sem látták. A közlekedés szinte megbénult, a mentők nehezen jutottak el a betegekhez, sokan pedig egyszerűen az út szélén hagyták autóikat. A helyzet olyan súlyos volt, hogy a decemberi napokban színházi előadásokat és koncerteket is le kellett mondani a brit fővárosban, mert
![]()
a közönség egészen egyszerűen nem látta a színpadot.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Több ezer áldozatot követelt a szmog
A köd december 9-én oszlott fel, de a tragédia valódi mérete csak hetekkel később vált nyilvánvalóvá. Az első hivatalos adatok mintegy négyezer halálos áldozatról szóltak, főként tüdőgyulladással és hörghuruttal összefüggésben. A későbbi kutatások azonban még súlyosabb képet festettek. A szakértők ma úgy becsülik, hogy a nagy londoni szmog valójában körülbelül tizenkétezer ember halálához járulhatott hozzá.
Nemcsak emberek, hanem állatok is áldozatul estek a mérgező levegőnek: beszámolók szerint a Smithfield piac szarvasmarhái közül is több megfulladt a tragikus napokban.
Törvényt is hoztak az óriási köd miatt
A katasztrófa után a brit kormány már nem hagyhatta figyelmen kívül a problémát. Négy évvel később megszületett a „Clean Air Act”, vagyis a Tiszta Levegő Törvény, amely korlátozta a szén használatát és ösztönözte a tisztább fűtési megoldások elterjedését Londonban.

A nagy londoni köd ma is a történelem egyik legsúlyosabb légszennyezési katasztrófájaként ismert. Az esemény nemcsak ezrek életét követelte, hanem fordulópontot is jelentett a környezetvédelem történetében, megmutatva, milyen súlyos árat fizethet egy város a kiemelkedő ipari termelésért.
A légszennyezettség ma is súlyos problémákat okoz a városokban.
























