Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A mesterséges intelligencia segítségével másodpercek alatt kielemezhető, melyik molekuláris ráktípust milyen gyógyszerrel kezelhetnek hatékonyan az onkológusok a jövőben: magyar kutató, Peták István innovációja ad reményt a világnak.
Dr. Peták István több mint harminc éve a rákkutatásnak szenteli életét: az Oncompass és a Genomate alapítójaként a precíziós onkológia terén nyújt kimagasló teljesítményt kutatótársaival. A molekuláris diagnosztikán alapuló személyre szabott kezeléstervek elindulásában Oncompassnak úttörő szerepe volt hazánkban, sőt a világon is. a Genomate-et pedig azért alapította meg munkatársaival 2022-ben Bostonban, hogy a mesterséges intelligencia segítségével érjen el még komolyabb eredményeket.
A két cég az év elején egyesült, az általuk javasolt terápiák az eredmények szerint négyszer nagyobb eséllyel bizonyulnak hatékonynak, mint azok a kezelési módszerek, melyeket a módszer ellenjavallt.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Peták István és kutatótársainak munkásságát korábban az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság innovációs különdíjjal ismerte el, legutóbb pedig a Szilícium-völgyben megrendezett, az ENSZ egészségügyi innovációval foglalkozó C3 Davos Silicon Valley Healthcare Summit konferencián a Genomate technológiáját a világ legígéretesebb egészségügyi innovációi közé választották.
135 jelentkezőből heten adhattak elő itt: egyikük a magyar kutató volt.
Az Amerikai Rákkutatók Társasága is az áttörő innovációk közé sorolta idén Peták és munkatársai módszerét, melyről interjúban kérdezhettük a kutatót.
Mit takar pontosan a precíziós onkológia kifejezés?
Egy olyan személyre szabott kezelési módszert jelent, amelyben figyelembe vesszük nemcsak a daganat típusát, elhelyezkedését, a szervet, ahol kialakult, hanem azt is, hogy a daganatos sejtekben milyen génhibák vannak jelen.
A daganattípusban jelen levő mutációk ismeretének a birtokában választunk személyre szabott kezelést.
A mutációk többsége életünk során keletkezik a sejtjeinkben: azok folyamatosan osztódnak, cserélődnek, ilyenkor másolási hibák történnek. Ezeket a szervezet próbálja kijavítani, vagy ha nem sikerül kijavítani, akkor beindulnak az önmegsemmisítő folyamatok. Ha az se segít, akkor az immunrendszer próbálja megtalálni a hibás sejteket. Ha a sejt még ezt is túléli és tovább osztódik hibásan, akkor alakul ki a daganat.
A precíziós onkológiában az a célunk, hogy megértsük, mi hibásodott meg, és utána azt az alkotórészt javítsuk meg, olyan célzott gyógyszert adjunk, ami a hibás gén működését kiiktatja.
Hogyan érhető el ez?
Magát a gént nem tudjuk megjavítani, de az általa termelt, hibás fehérjét ki tudjuk kapcsolni, vagy visszakapcsolni. Ezen a megközelítésen dolgozom 30 éve, mostanra már nagyon sok mérföldkövet elértünk, nagyon sok betegnek van ebből haszna.
Fokozatosan kiváltjuk a hagyományosabb kezelési módszereket, a kemoterápiát, bár továbbra is nagyon sok betegnek nincs még elérhető célzó gyógyszer a daganatot okozó mutációkra.
Ilyenkor pont azzal az információval segítünk, hogy a mutáció ismeretében kemoterápia továbbra is a legjobb választás, mert független a hatásmechanizmusa a génhibáktól.
Segítjük tehát azt, hogy minden beteg a megfelelő kezelést kapja, illetve próbáljuk azt segíteni, hogy ez az egész tudomány továbbmenjen, egyre jobb diagnosztikai vizsgálatok, egyre több gyógyszer legyen elérhető. Génről génre, mutációról mutációra. Az igazi kihívás a precíziós onkológiában az, hogy a végső cél az egy teljesen személyre szabott kezelés: több mint 200 gyógyszerből választjuk ki mindenkinek azt, ami a biológiai tudásunk szerint a leglogikusabb kezelés.
Milyen különbséget jelent ez a korábbi megközelítéshez képest?
Használjunk egy autós példát. Tudjuk, hogyan működik az autó, ismerjük a kapcsolási rajzát. Ha meghibásodik, akkor a szerelő meg tudja keresni, melyik alkotórész felelős ezért, és ki tudja cserélni. Ha nem működik a fék, akkor lehet, hogy elviszem az autót a szerelőhöz, aki később fölhív, és azt javasolja, hogy cseréljük ki a fékpofát. Megkérdezem, hogy miért?
Azért, mert annak a kopása a leggyakoribb oka a gyenge féknek, azt szoktuk elsőre kicserélni, statisztikailag az a leggyakoribb – bizonyítékunk van arra, hogy ha minden fékhibás autóban kicseréljük a fékpofát, akkor az esetek nagy százalékában megjavul a fék.
Nem mindig, de legtöbbször. Ez a leggyakoribb hiba, így, ha mindenkinél ezt csináljuk, akkor mindenki, minden vevő egyforma eséllyel a legjobb ellátást kapja.
Azért megkérjük, vizsgálja meg, biztos az-e a hiba. Visszahív, és azt mondja, hogy hát képzelje, a fékpofa teljesen rendben van, de egy bovden, ami összekapcsolja a fékpofát a fékpedállal, elszakadt. Azt mondja, sosem volt még olyan esete, hogy Renault 306-osban elszakadt ez a bovden, kicserélte, és a fék megjavult. Hogy mi a következő lépés? Kicseréli a fékpofát, mert arra van tapasztalat, hogy ez a legjobb döntés?
Meglepő lenne, de az orvostudományban mi a fékpofa és a bovden ebben az esetben?
Ez egy érdekes probléma. Onkológiai konferenciákon azzal szoktam kezdeni az előadásomat, hogy képzeljék el a kollégák; a késő időszakban bejön egy beteg, nagyon fáj a feje, közel mennek hozzá, és látják, hogy egy nagy szög áll ki a fejéből. Mit csinálnának?
Pár perc után persze viccesen azt mondom, hogy tudjuk a választ: migrénre kezeljük. Ez a leggyakoribb oka a fejfájásnak. Ez a protokoll, ez az előírás.
Ez két vicces történet, de valójában tényleg ilyen egyszerű a precíziós onkológia viszonya a protokollal. A kérdés csak az: el tud-e jutni az orvostudomány odáig, hogy ilyen szinte bele tudjunk avatkozni egy ok-okozati érvelésbe. Az agynak kétféle működése van, tapasztalati és ok-okozati, és itt a kettő ütközik. De már 2003-ban volt egy olyan betegünk, akinél volt egy sejtosztódást okozó génhibája – adtunk rá gyógyszer, és eltűntek az agyi áttétei.
Ez azért volt nagyon nagy áttörés, mert bizonyítottuk, hogy ki lehet húzni a szöget.
Egy olyan gyógyszert is tudtunk használni, amire korábban statisztikai bizonyíték nem volt, de mégis logikus volt.
Most már nagyon sok célgyógyszernél bebizonyosodott, hogy működnek ilyen esetekben. Ilyen sikerekről szólt a legutóbbi onkológiai világkonferencia Amerikában: egy célzott kezelés (KRAS gátló) a hasnyálmirigybeteg túlélését megduplázta, ami szintén nagy lökést adott a precíziós onkológiának.
A másik olyan gyógyszer (EGFR/MET gátló), amelynek az elvén Kéri György biokémikus professzorral 14 éve dolgoztunk Magyarországon, fej-nyaki daganatban tudtak sikerrel használni, és egy olyan halálreceptort (DR5) célzó gyógyszer is sikeres lett, aminek a célpontján 1998–2000 között dolgoztam Amerikában. Az Oncompassban fejlesztett molekuláris diagnosztika mellett a célzott gyógyszerek kutatásában is részt vehettem.
A mesterséges intelligenciát is bevethetik a diagnosztikában: hogyan?
Több mint tíz éve fejlesztjük, mert már akkor világos volt, hogy ha nagyon sok szög közül kell mindig kihúzni a megfelelőt, vagy ha nagyon sok alkatrész van az autóban, akkor egyre nehezebb azt elvárni az orvosoktól, hogy
tapasztalati tudás nélkül, pusztán egy következtetési algoritmuson keresztül hozzanak döntéseket, miközben 40-en várakoznak a folyosón.
A protokollok azért születtek, mert ez volt kivitelezhető a klinikai gyakorlatban: mindenki ugyanazt kapja ugyanarra a betegségre. Ez megvalósítható, és demokratizálta az egészségügyi ellátást, mindenki ugyanazt az esélyt kapta.
Kialakult viszont egy krízis. Most már sejtjük, hogy meg lehetne mondani génhibák alapján logikus érveléssel, hogy melyik kezelést kellene adni, de ez nem elérhető a betegek többségének. Gyakorlatilag csak a legnagyobb rákközpontok molekuláris onkoteamjeinek van arra kapacitása, hogy kutatók egyesével végigelemezzék az összes mutációt és kitalálják, hogy mit kéne adni. Amerikában is csak a betegek 20 százaléka jut el ilyen centrumba, tehát nem csak Magyarországon nehéz ez, hanem ott is.
A megoldásnak csak azt az útját láttuk, ha csinálunk egy gépet, ami kikövetkezteti, melyik génhiba felelős az esetleges több génhiba közül a leginkább a beteg daganatáért, és tudományos bizonyítékokon keresztül javaslatot tesz, melyik gyógyszert kellene adni.
Ez egy robot, tehát sose fárad el, gyors és mindig ugyanazt az eredményt hozza ugyanarra az inputra. Mérhető a teljesítménye, tehát tudjuk, hogy hányszor hibázik, hányszor dönt helyesen, ezt lehet folyamatosan ellenőrizni, minőségbiztosítani, továbbfejleszteni.
Az egyik legizgalmasabb kérdés az emberiség számára most az, hogy a mesterséges intelligencia hogyan forradalmasít dolgokat.
Az egészségügyben először a tapasztalati orvoslást forradalmasította, például a röntgenképek elemzését. Ez egyszerű: nagyon sok röntgenképet kell látni, és előbb-utóbb a szemünk nagyon rááll, ugyanúgy a gép szeme is rááll, ha nagyon sok röntgent mutatnak neki. Ez a tapasztalati machine learning, gépi tanulás imitálja ezt a fajta emberi képességet. Erre jó a mesterséges intelligencia.
Az érvelés sokkal nehezebb dolog, a Genomate-nál pedig azt értük el. A Szilícium-völgyben azért választották a top 5% innovációk közé, mert egy héttel korábban az amerikai rákkutató-konferencián bemutattuk a bizonyítékokat, amelyek megmutatják, hogy hatékonyan tudja a gép kiválasztani a betegeknek a megfelelő kezelést.
Mi következik ebből az eredményből?
Globális jelentősége van, mert újra demokratizálhatja az orvos jellátást. Mindenki ugyanolyan eséllyel kap megfelelő kezelést, csak mindenki személyre szabott kezelést kap, amit egy gép segítségével választ ki az orvos. Ez reális abban az öt percben, ami rendelkezésre áll, de azt persze fontos elmondani, hogy egy részfeladatot váltunk ki, még ha nagyon bonyolultat is. Az orvosnak továbbra is meg kell vizsgálnia a beteget, hogy tudja: egyébként hogy van, milyen társbetegségei van, milyen az általános állapota, milyen más gyógyszereket szed, ez nagyon komplex döntés továbbra is.
Az én feladatom, a mi kutatócsoportunk feladata egy konkrét probléma megoldása, minden betegnél lehessen tudni, hogy melyik célzógyógyszert lenne érdemes alkalmazni.
Azt szeretném még elérni itt a következő 20 évben, hogy mindenkihez el is jussunk.
Elméletileg már a betegek 75 százalékánál lehetne ilyen célzott kezelést találni, a jelenlegi gyakorlatban a realitás 36 százalék az amerikai klinikai onkológiai társaság konferenciáján bemutatott eredményeink szerint.
De az már nagyon jó, lehet látni, hogy ez nem csak a jövő, hanem a jelen. Már Magyarországon is nagyon sok vizsgálat elérhető, nagyon sok gyógyszer elérhető, és most remélem, hogy a mesterséges intelligencia is elérhető lesz. Remélem, Magyarország lesz az elsők között, akik a rák ellen ezt be tudják vetni.
Mikor lehet hazánkban reális az, hogy ez a precíziós diagnosztika bárhol elérhető legyen?
Azt gondolom, ahhoz, hogy országos szinten beépüljön, bő egy év kell, 2027 második felére megtörténhet. Ennek megvan az oka: végig kell mennie a szoftvernek mindenféle tanúsítási folyamaton, az Európai Uniós nagyon bonyolult rendszerén, hiszen ez egy orvosi szoftver.
Már megvan az orvosi szoftvergyártáshoz szükséges minőségbiztosítási auditunk, az ISO 13485, meg a Cyber Security ISO 27001. Egy olyan szoftverről beszélünk, ami betegek kezelésének a kiválasztását támogatja – az amerikai szabályozási környezet más, ott az FDA azt mondta, hogy ha el tudja a gép magyarázni az orvosnak, hogy miért azt kell választani, akkor nem kell külön engedély a használatához.
Magyarországon ezért most olyan formában érhető el a rendszer, hogy amikor valaki másodvéleményt kér nálunk, akkor a mi onkológusunk megkérdezi az amerikai orvos véleményét, így lehet hozzáférni most.
Nyilván ez körülményes. 2027 elejére van tervben az összes európai engedélye megszerzésére, 2027 őszén pedig valami elindulhat. Ehhez párhuzamosan kell tárgyalni a magyar kormánnyal, az egészségügyi minisztériummal és az OEP-pel.
Ha a rendszer elérhetővé válik, akkor javulhat a betegek ellátása és nőhet a költséggazdaságosság is. Annyira drágák a gyógyszerek, hogy nagyon fontos, hogy tényleg azokhoz a betegekhez jussanak el, akiknek tényleg haszna van belőle. Hatalmas költségekkel járnak a kezelések, de hogyha hat, akkor megéri.
Az állami egészségügy érdeke is tehát, hogy a drága, célzott gyógyszer adja, ne pedig sok, együttesen talán még drágább, de hatástalant?
Így van. A legdrágább gyógyszer a hatástalan: ez pénzkidobás azon túl, hogy árt a betegnek. Van egy matematikai képlet arra, hogy kiszámolják a gyógyszer értékét: elosztják a megnyert életéveket a gyógyszer költségével, és az a hányados mutatja, hogy megéri-e. Ha drága a gyógyszer, akkor legalább hasson, és sokáig hasson, és akkor rendben van.
Találkozott olyan daganatos beteggel eddigi munkássága során, akinek a sorsa igazán megérintette?
Nem tudom nem szóba hozni, hogy volt pár hete egy kisfiú, akinél bár elértünk részsikereket, végülis elvesztettük a csatát. Persze talán érdemes megemlíteni, hogy azért az fantasztikus, hogy a tüdőrákos betegek 30 százaléka már 5 évnél is tovább élhet megfelelő célgyógyszerrel, de hiába vannak ezek a sikerek, meg a nemzetközi elismerések, ha közben akár egyetlenegy beteget is elveszítünk.
Nem tudok nem azokra gondolni, akiket elveszítünk.
Különösen megérintett ennek a kisfiúnak, Mathiasnak a története. A világon nagyon sokan harcoltunk érte, nagyon ritka vesedaganata volt nagyon ritka génhibával. Az első gyógyszer, amit erre kapott, hatástalan volt, a daganat tovább nőtt. Itt léptünk mi be, amit aztán javasoltunk, az hatásos volt, eltűntek a tüdejéből az áttétek, jobban lett. De a hasában már olyan nagy volt az daganat, hogy kellett volna egy új vizsgálat, amelyből megtudjuk, milyen új mutációk vannak már benne. Arra már nem kaptunk időt.
Ez az eset persze büszkeséggel tölt el, jó gyógyszert javasoltunk, de keserűséggel is eltölt, mert nyilván ez a legrosszabb, amikor már úgy érezzük, hogy nagyon közel voltunk. Ha hamarabb jutunk el a kisfiúhoz, és már rögtön a felfedezés pillanatában jó gyógyszert kapott volna, talán nagyobb esélyünk lett volna, mert a legfontosabb, hogy minél hamarabb kapják meg a betegek a megfelelő kezelést, hogy ne engedjük a daganatot tovább nőni.
Ez egy hónapja történt, egy évig követtem a kisfiú sorsát, nagyon szerettem volna, ha meggyógyul.
Ez csak azt jelenti számomra, hogy tovább kell harcolni azért, hogy minden beteghez, az egész világon, már az elsőként választható gyógyszer szintjén eljussunk. Amíg ez nem valósul meg, addig nem érzem, érezhetem úgy, hogy sikeresek vagyunk.
Magyarországon nagyon magas a daganatos betegségek aránya. Hol vétünk hibát?
A legnagyobb probléma a primer megelőzés, az életmód: a kevés mozgás, a túlsúly és a táplálkozás. Azt szeretném látni, hogy a kórházak büféjében legalább választható legyen egy alma. Maradhat a zsömle meg a sajtos roló, de legalább opció legyen egy alma.
Az már egészen csodálatos lenne, ha lenne répa is, amit lehetne rágcsálni.
A másik a mozgás. Én sok helyre gyalog megyek Budapesten: megnézem, 20 perc lenne kocsival, 25 tömegközlekedéssel, 30 gyalog. És akkor elgyaloglok 2-3 kilométert úgy, hogy az időmből ez valójában 5 percet vett el. Sétáljunk, ne szálljunk fel három megállóra a villamosra. Fél óra mozgás heti ötször felére csökkentheti a legtöbb daganat kockázatát.
Azt is fontos elmondani, hogy csak a felére: tehát továbbra is el kell menni a szűrésre. Aki nagyon egészségesen él, az se legyen nyugodt, menjen el a szűrésre. Utána pedig, ha kiderül bármi gyanú, nagyon gyorsan kell mindent megszervezni, és elkezdeni ezt a bizonyos személyre szabott kezelést rögtön az első vonalban. Itt számít az idő. Az lenne a cél, hogy két héten belül elkezdődjön a megfelelő kezelés. Amiről beszéltem, az nem is feltétlenül pénz kérdése.
Inkább mentalitásé…
Egy-egy szokás átállításáé – például, hogy nem teszek cukrot a kávémba. A kávé jó, azt lehet inni, hogy valami jót is mondjak: arról nem kell leszokni. Minden statisztikában pozitívan jön ki, tehát csökkenti a daganatos előfordulást. Nem teljesen tudjuk, miért, de jótékony hatású. De cukrot ne tegyünk bele.
Az egészségügy is képes lehet fejlődni, de ott nagyon sok terápia, diagnosztika elérhető, ott is tudunk majd javítani a betegek túlélésen, de ennek kisebb a hatása a társadalom szintjén.
Úgyhogy remélem, hogy egyre kevesebb dolgunk lesz a jövőben.
Fontos még tudni, hogy egyébként a halálozás csökken. Bár egyre több a daganatos beteg, ezzel együtt a daganattal diagnosztizált betegek egyre nagyobb aránya meggyógyul. Ezt azért fontos elmondani, hogy optimistán menjünk orvoshoz, optimistán menjünk szűrésre, és hogyha bármi panaszunk van, tünet van, akkor is menjünk orvoshoz, mert ma már jók az esélyek arra, hogy meggyógyuljunk. Csak erről kevesebbet beszélünk, mint azokról, akit elveszítünk. Érdemes használni a diagnosztikát, érdemes használni a terápiát, amit az orvostudomány évtizedek munkájával kifejlesztett nekünk.
Kapcsolódó:
