Az, ahogy az első három évben gondozzuk a gyerekünket, az egész felnőtt létét meghatározza.
Tudjuk, hogy gyerekkori tapasztalataink, az a mód, ahogy a szüleink bántak velünk, ahogy kapcsolódni tudtak hozzánk, az a minta, ahogy neveltek, gondoztak, szerettek minket, amit tudatosan vagy tudattalanul közvetítettek felénk az egész felnőtt létünket meghatározza. A személyiségünk, a hiedelmeink, az értékeink, az, ahogy kezeljük az emberi kapcsolatainkat, ahogy viszonyulni, kötődni tudunk egymáshoz mind a szülőkkel való korai tapasztalatainkban gyökereznek. Egy friss kutatás most azt is bebizonyította, hogy a szülők életre szóló hatása alól az iskolai teljesítményünk sem kivétel.
A Child Development nevű szaklapban megjelent tanulmányból kiderül, hogy a szülőkkel, gondozókkal való korai tapasztalatok minősége maradandó és folyamatos hatást gyakorolnak a gyerekek szociális és iskolai fejlődésére. A kutatásban 243 szegénységben született ember vett részt, akiket 32 éven át, születésüktől kezdve kísértek nyomon a kutatók. A kísérletben részt vevők első három életévében a kutatók megfigyelték a szülő-gyerek interakciókat, később a gyerekek számos tesztet töltöttek ki, a kutatók tanároktól kértek jellemzéseket, majd húsz, harminc évre rá a személyes interjúk következtek.
Az eredmények szerint a gyerekek szülőkkel való első néhány éves tapasztalata kritikus szerepet tölt be a szociális élet és iskolai teljesítmény alakulásában, nemcsak az élet első két évtizedében, de felnőttkorban is. Az első néhány év tehát különösen fontos gyerek életének, jövőjének szempontjából, és különösen nagy a szülők felelőssége ebben az időszakban. A gyerekek életére a legpozitívabb hatással az érzékeny gondviselés volt, az, amikor egy szülő képes volt azonnal és megfelelően reagálni a gyerek igényeire, pozitívan állni a gyerekhez és képes volt biztonságos bázist teremteni a világ felfedezéséhez. A cél tehát ez, türelmet, kitartást és sok energiát kívánunk hozzá!
