Nem, ez még nem lógás, és a tudósok szerint a produktivitásnak, a kreativitásnak és a lelkesedésnek is kell ennyi szünet.
A halogatás utálatos dolog. Nemcsak rém kellemetlen, de még a testünknek is rossz, ráadásul ilyenkor nemcsak az elménk azonnali kielégülésre törekvő részével, de a határidők közeledtével ránk törő pánikszörnnyel is meg kell küzdenünk. (Erről itt olvashat részletesebben.) Azt azonban elég nehezen lehet belőni, hogy pontosan mi is számít halogatásnak. A tevékenységek priorizálása nyilván nem az, ahogy nem lehet halogatásnak minősíteni azt sem, amikor az ember kicsit pihenteti az agyát munka közben. De vajon mennyi az optimális agypihentetésre szánható idő? Hol a határ a hatékonyság növelése és az időhúzás között? Most már tudjuk.
52 perc munka, 17 perc pihenés. Ennyi. Legalábbis egy, a munkavállalók számítógéphasználati szokásait rögzítő alkalmazásának adatai alapján. Az alkalmazás pedig nemcsak a munkával töltött időt figyeli, de azt is, hogy az emberek mennyi vannak a gépüktől távol. A legjobb teljesítményt nyújtó 10 százalék munkamódszerét elemezve pedig kiderült, hogy az 52 perc hatékony, koncentrált munkavégzés után beiktatott 17 perc szünet tűnik a leghatékonyabb stratégiának. Persze ezek a paraméterek nyilván nem alkalmazhatóak mindenki számára, minden helyzetben, de talán nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy munka közben kell szünetet tartani. Ez ugyanis növeli a produktivitást, a kreativitást, és segít abban is, hogy ne fáradjunk bele a feladatokba, hogy ne öljön meg minket az unalom.
A kutatás eredményei szerint érdemes a gépen egy feladatra fókuszált melósprintet nyomni, aztán ott kell hagyni egy kicsit az egészet. Vagy ha nem megy, még mindig lehet cuki cicás képeket bámulni, állítólag az is segít. Ha pedig drasztikus változásra vágyik, igazoljon át a Virgin Grouphoz, ott annyi szünetet tarthat, amennyi jólesik.
