Magasabbra jutnak azok az emberek, akik hisznek magukban. Még akkor is, ha a nagyfokú önbizalomnak alig vagy egyáltalán nincs alapja.
Az megvan, mennyire irritálóak tudnak lenni a beképzelt emberek? Azok, akik maximálisan bíznak saját képességeikben és ennek harsányan hangot is adnak? És az is megvan, hogy miközben a közelségük kellemetlen, mégis van bennük valami irigylésre méltó erő és energia? A magabiztosság ugyanis lehengerlő. Annyira, hogy egy új kutatás szerint a legtöbbünk be is dől neki: sokkal tehetségesebbnek tartjuk őket, mint amilyenek valójában. Ez ráadásul nemcsak egy szubjektív ítélet, hanem valami, aminek komoly következményei is vannak, például az, hogy valószínűbben haladnak felfelé a ranglétrán és jutnak vezetői pozíciókba. Ezzel szemben a szerény embereket következetesen alulértékeljük. Igazságtalan egy világ ez, mondom.
Különösen igazságtalan abból a szempontból, hogy a hazugság (akár magunknak szól magunkról, akár másoknak), ugye, nem kellene, hogy ennyire kifizetődő legyen. Egy igazságos világban, persze. A PLOS one című szaklapban megjelent vizsgálat szerint azonban éppen ez történik: aki jobb az önbecsapásban, az jobb mások megtévesztésében is.
„Sok szempontból előnyös lehet, ha mások azt hiszik, hogy az ember jobb, mint valójában. Ennek eléréséhez pedig a legjobb út az, ha önmagunkat is becsapjuk” – állítja az egyik, vizsgálatban résztvevő kutató, dr. Vivek Nityananda, aki feltételezi, hogy az önbecsapás képessége nem véletlenül maradt fenn az emberi történelemben, hiszen egyértelmű evolúciós előny származik belőle.
A kutatásban egy adott kurzust hallgató főiskolások értékelték saját képességeiket, majd megtették ugyanezt a társaik is. Ahhoz képest, hogy milyen értékelést kaptak a kurzus végén a diákok, 40 százalékuk túl-, 45 százalékuk pedig alulértékelte saját képességét. Mindössze a diákok 15 százaléka látta reálisan teljesítményét. A kortársak ítéletei azonban igazodtak az önértékelési eredményekhez: a valósághoz képest a menőzőket jobban, a szerényeket rosszabbul ítélték meg.
A vizsgálatból tehát kiderül, hogy azok a hiedelmek, melyekkel saját magunkhoz viszonyulunk, nemcsak minket, de a környezetünket is erősen befolyásolják. Hogy mi ebben a szívás? Hát az, hogy a beképzelt emberek hajlamosak a nagyobb kockázatvállalásra, hiszen nem képesek reálisan felmérni saját határaikat. Mi ellenben simán rájuk bízzuk magunkat.
