Mindannyian tudjuk, hogy másoknak hazudni nem szép dolog. De mi a helyzet azzal, ha önmagunkat csapjuk be?
Sokan azért kötnek házasságot, mert ez a logikus következő lépés a járás után. Valójában jobban megkönnyebbülnek attól, hogy befejezték a párkeresést, mint amennyire az életük új szakasza vonzza őket. Aztán idővel elkényelmesednek, egyre kevesebb lesz a közös program és a szex. Telnek az évek, a kapcsolat megromlik, de ha már ennyi energiát beletettek, nem akarják felbontani, hátha megint jó lesz minden. Ez a folyamat csak egy példája annak a szélesebb problémának, amelybe bárki belesüppedhet.
Előfordult már veled, hogy valamit nem kaphattál meg, ezért idővel elhitetted magaddal, hogy nem is kellett neked? Megesett, hogy olyan alacsony volt a fizetésed, hogy meggyőzted magad: tulajdonképpen ingyen is elvégeznéd a munkát? Az ehhez hasonló önbecsapásokat kognitív disszonancia redukciónak hívja a pszichológia. Összefoglaltuk, mit érdemes tudnod róla.
Az igazán rászoruló függők sokáig hitegetik magukat és a környezetüket azzal, hogy ha elintéztek mindent, amit akartak, elmennek végre segítséget kérni. Ami persze sosem történik meg...
Kreativitás, emlékezés, problémamegoldás, empátia – ezeket a klassz dolgokat mind-mind az agyunknak köszönhetjük, ugyanakkor egy csomó kevésbé kellemes érzést, élményt vagy ártalmas viselkedést is: a félelmet, a haragot, az irigységet, az önbecsapást, a pletykálkodást, a téves hiedelmeket és a paranoiás képzelgéseket. Bizonyos helyzetekben ráadásul különösen hajlamosak vagyunk sötéten látni a világot, ezzel saját és/vagy mások kárára elferdíteni a valóságot. Segítünk, hogy felismerd ezeket, és időben kilépj a negatív gondolatok örvényéből.
Kényelemből hülyítjük magunkat és észre sem vesszük. Szakértőt kérdeztünk arról, hogy hogyan nézhetünk szembe az igazsággal.
Magasabbra jutnak azok az emberek, akik hisznek magukban. Még akkor is, ha a nagyfokú önbizalomnak alig vagy egyáltalán nincs alapja.
