A Casabrasil a húsosok mekkája

Az Andrássy úton még február végén nyílt meg a Casabrazil étterem, az egykori Absinth helyén. A fehér terítős, kis terasszal csalogató hely meglehetősen elegánsnak néz ki, de nem a feszélyezős fajtából. Mi a degusztációs menüt kóstoltuk végig, meg persze a koktélokat, némi fehér- és vörösborral.

A helyen a légkondi egyelőre nem akart működni, ezért a tulajdonos lánya elnézést is kért, így a teret némi tájidegen ventillátorral tették élhetővé, ami szerencsére épp mellettünk kavarta a levegőt, így mi izzadás nélkül tömtük magunkba a vacsorát.

A rodizio, azaz az étterem profilját bemutató degusztációs menü pont arról szól, amit itt csinálnak. Sok-sok köret, és hihetetlen sok hús: nyársról a tányérra, frissen.

Az aperitfiként tálalt, igen erős caipirinha koktél után előételként vegyes salátát kaptunk, amiben az egyetlen izgalmas a brazil pálma szív volt, legalábbis kinézetileg. Egyébként egy teljesen hagyományos vegyes saláta volt, némi fűszerrel. Majd jött a bahiai babkrém leves némi baconnal, de ezért sem érdemes elrohanni az étterembe. Pont olyan, mint a nagyi bablevese lepürézve: meleg, sós, ízes, de ezt otthon is megkapjuk.

A főételeknél a koncepció az volt, hogy a köreteket kis tálkákban kapjuk meg, míg a húsokat a felszolgáló hozza. A rizs, sült banán, fekete bab, sült krumpli nem hozott lázba, a ropogós polenta azonban izgalmasan sikerült. A kisebb téglalapokra vágott kukoricát olajban átsütve tálalták, némi fokhagymás utóízt is ki lehetett érezni belőle.

A farofa itthon szintén nem ismert, ez manióka lisztből készült, és kábé "a köret körete", ugyanis a rizs vagy a bab tetejére kell szórni, miután az ember összekeverte a vágyott mixet. Ehhez jönnek a húsok, melyek annyira autentikusak, hogy egyenesen egy brazil grillmestertől (passadores) kapjuk őket, a probléma ezzel csak az, hogy az úr egy szót nem beszél angolul, így ha nincs egy magyar felszolgáló a közelben, csak találgatni tudunk, hogy mit kapunk. Az állat fajtája így még csak-csak megvolt, de, hogy éppen mi az, azt passzoltuk.

A csúcs persze a marha, ami nem Brazilíából, hanem a közeli Urugay-ból érkezett, ami az étterem tulajdonosa szerint jelenleg a legjobb marha lelőhely. Mi ezt nem vonjuk kétségbe, a vékony szeletekre vágott hús isteinen omlós volt, ugyanakkor nem a szétsütött fajtából. Ugyanakkor a roppant unalmasnak hangzó baconbe tekert pulyka is ütős, a kolbászkákról nem is beszélve. Bár életemben nem jutott volna eszembe hozzá sült banánt enni, teljesen jól működik együtt a sós húsokkal. Dobálózhatnánk még a Cupim, Maminha, Fraldinha szavakkal (ezek mind húsfélék), de inkább meg kell kóstolni, kinek mi ízlik. A menűsor végén jön a nyársra húzott ananász, ami segíti az emésztést, és átvezet az édességekhez.

Mi az elsőre sajttortának nézett, de marcujás tortát kóstoltuk meg. A hatalmas szelet (legalábbis így, néhány kiló hús után annak tűnő) torta alapja a linzertészta, erre jön a kissé savanykás könnyű krém. Isteni.