Társat találni nem könnyű, és az internetes párkereső oldalak is legalább annyi nehézséget okoznak, mint amennyit segítenek. Persze kivételek mindig akadnak, de a felhasználók szerint az esetek többségében a normálistól igencsak messze lévő alakokkal lehet találkozni. Jobb esetben már rövid levelezgetés, chatelés után kiderül, hogy mégse az az illető lesz az a fehér lovon ülő herceg, de van, hogy mindez csak az első személyes találkozás után lepleződik le. Azok, akik már jó ideje társkeresőznek, már jól tudják, mi mindenre számíthatnak, és hogy milyen típusú emberekbe futhatnak bele a gyanútlan kezdők.
Az antiszociális
Sokan azért használják a virtuális világot, mert a való életben képtelenek lennének másokhoz közeledni, vagy csak nagyon nehezen megy ez nekik. Az ilyenek rendszeres vendégei a randioldalak chatszobáinak. Sokszor ők a legsziporkázóbbak, ám a kezdeti varázs és a magabiztos udvarlás legtöbbször csupán az első személyes találkozásig tart: ekkortól kezdve ugyanis zavaró hallgatásba burkolóznak, így normális párbeszédre esély sincs velük.
„Többször jártam már úgy, hogy hosszan leveleztem valakivel, aki nagyon szimpatikus volt, és úgy éreztem, egy hullámhosszon vagyunk. Persze nem szoktam egyből találkára menni, így általában várok pár hetet, mire elfogadom a meghívást a randikra. Sajnos nem egyszer fordult elő velem, hogy a neten helyes, vicces, közvetlen srác az életben unalmas és sótlan. Oké, lehet, hogy csak félénk, de mivel már nem vagyok huszonéves, nem akarom megvárni, amíg kibújik valaki a csigaházból. És különben is, azt vallom, hogy ha két ember igazán illik egymáshoz, akkor már az első perctől kezdve nagy az összhang közöttük” - mondja Marcsi, aki már kisebb-nagyobb megszakításokkal 2 éve vendége a társkereső oldalaknak.
A munkamániás
A mai világban a munka mellett nehéz párt találni. Nehéz, de nem lehetetlen, és ha valaki azt mondja, hogy ő kizárólag azért nem tud magának komolyabb kapcsolatot kialakítani, mert sokat dolgozik, ott valami baj van, mert ha máskor nem is, de hétvégén lenne ideje társaságba járni és ismerkedni.
„Pár hónapja megismerkedtem a neten egy PR-os sráccal. Helyes volt, kedves és elvált. Még az elején mondta, hogy kapott egy jobb álláslehetőséget, amit persze el is fogadott. Izgatott is volt miatta, sokat beszélt róla, látszott rajta, hogy büszke magára, én meg természetesen vele együtt örültem. Aznap, amikor az első találkozót megbeszéltünk, felhívott, hogy lemondja a randit, mivel túlóráznia kell. Kicsit elkeseredtem, de vigasztalt a tudat, hogy megbeszéltünk egy másik időpontot. Bár arra eljött, azonban mondta, hogy nem tud sokáig maradni, mert van még egy kis munkája. Miután ezt többször eljátszotta (még hétvégén is), mondtam neki, hogy ez így nem fog menni, így elváltak útjaink.”
A nős
A netes társkereső oldalak rossz hírét leginkább azok keltik, akik bár házasok, lelkesen ismerkednek. Van, aki nemes egyszerűséggel letagadja státuszát, ám akadnak olyanok is, akik kerek perec megmondják, feleségük van, de ennek ellenére szívesen randiznának.
„Szerencsére velem még nem fordult olyan elő, hogy túl későn tudtam volna meg, hogy nős az illető, viszont olyan már volt, hogy az, aki rám írt, már az elején elárulta, hogy házasságban él. Őt válaszra se méltattam, ám nála rosszabb már csak az volt, aki azt állította, hogy elvált: arra nyilván nem számított, hogy megnézem a közösségi oldalát is, ahol persze ott mosolygott a feleségével és a gyerekivel együtt.”
Az örök agglegény
Korosztálytól függetlenül rengeteg olyan ember fordul meg ezeken az oldalakon, akik csupán vadászgatni szeretnének, ám eszük ágában sincs megállapodni. Vannak, aki ezt nyíltan felvállalják, és már az adatlapukon feltüntetik, de a nagy részük nem ennyire őszinte.
„Már számtalan olyan sráccal találkoztam – személyesen is -, akik sportot űztek abból, hogy minél több nőt szedjenek fel a társkereső oldalakon. A baj az, hogy eddig nem sikerült rájönnöm arra, hogy hogyan szűrhetném ki őket. Persze az már eleve gyanús, aki azonnal azt ígéri, hogy lehozza a csillagokat is az égről, ám az esetek nagy részében mindig az van, hogy egyszer csak kiderül, nem én vagyok az egyetlen, akit szédít.”
A "csak a barátok miatt vagyok itt "srác
Az ember azt hinné, hogy egy társkereső oldalra csakis azok regisztrálnak fel, akik valóban párt akarnak szerezni maguknak, azonban néhány adatlapon a következő olvasható: „nem ismerkedni vagyok fent, hanem csak a barátaim miatt.”
„Nekem az a halálom, amikor olyanokba botlok bele, akik azt állítják, hogy csakis azért regisztráltak fel egy társkereső oldalra, mert fent vannak a barátaik is, és így szeretnének velük chat-elni. Kérdem én, mire vannak akkor a közösségi oldalak, a Facebook?! A legidegesítőbb bennük az, hogy bár azt mondják, távol áll tőlük ez az ismerkedési forma, folyamatosan hozzászólogatnak képekhez. Jobb lenne, ha bevallanák maguknak,hogy igenis nehéz dolog a párkeresés és nekik is elkélne némi netes segítség.”
Mit mond a pszichológus?
Az internetes társkereső kitágítja térben és időben az ismerkedési lehetőséget, ez mindenképpen jó dolog, azt azonban tudni kell, hogy nem árt óvatosnak, körültekintőnek lenni.
„Az internetes ismerkedés esetében sajnos nem lehet a nemet, a külsőt, bizonyos megnyilvánulásokat - például a testbeszédet - látni, ezért a kommunikáció valamennyire más jellegű, és nem ritkák a hazugságok sem. Persze mindig fennáll ez a veszély, azonban az internetes udvarlás esetén hatványozottabban fordul elő. Lehet, hogy már a bemutatkozó profilnál is eltorzítja az ember az adatait”- mondja Ádám Veronika pszichológus.
Honnan lehet tudni, hogy ha nem komolyak a másik szándékai?
Az egyik legárulkodóbb jel, ha folyton halogatja a találkozást: mindenképpen gyanús kell legyen, ha valaki hónapokig nem akar találkozni és állandóan csak ürügyeket talál, hogy miért nem jön össze a randevú. Ilyenkor általában vagy van már társa, vagy csak szórakozik.
Az is gyanús, ha azonnal lehozza a csillagokat is: aki túl teátrálisan udvarol, és túl sokat bókol, úgy, hogy még csak nem is találkoztak, annak megkérdőjelezhető az őszintesége. A szakember szerint éppen ezért ajánlott pár levélváltás után egy személyes találkát beiktatni. Persze előtte nem árt tájékozódni - például a már említett közösségi oldalakon - arról, hogy valóban igazak e a dolgok, amiket az illető magáról írt (legalább az iskola, munkahely stimmeljen...).
A sablonos levelek is okkal ébreszthetnek gyanút: figyelje meg, mennyire szól önnek a levél, mennyire személyes. Ha csupán sablon szöveget kap a másiktól, akkor gyanakodhat arra, hogy mindenkinek ugyanazt írja.
"Bár az természetes, hogy mindenki keresi a párját, így hajlamos idealizálni, de fontos, hogy azért maradjon a realitásoknál! Ha túlzott álmokat sző a másikkal kapcsolatban és a vágyait rávetíti, akkor egy téves kép alakulhat ki. Ilyenkor nagy az esélye annak, hogy a személyes találkozáskor felébred ebből az illúzióból és csalódni fog - és ez nem a másik hibája lesz." - mondja a pszichológus.
