Ha ráncolja a homlokát, boldogtalan lesz. Egy kis botoxszal viszont ntem tudja ráncolni, így idegeskedni se.
A depresszió szinte már népbetegségnek számít, és bármennyire is hangoztatják a szakemberek, hogy mit kéne ellene tenni, és hogyan lehetne boldogabb az életünk, mégis egyre többen szenvednek tőle. A legfrissebb kutatások nemrégiben egy máshonnan ismerős módszert kiáltottak ki hatásos depresszió-űzőnek, mégpedig a ránctalanítás csodafegyverét, a botox kezelést. Azt már régebben tudjuk, miszerint ha mosolygunk, az valóban jobb kedvre derít, azonban azt eddig nem lehetett tudni pontosan, miért is van ilyen hatással a hangulatunkra, azonban most erre is magyarázatot kapunk.
A botox, azaz a botulinum toxin nevű idegméreg a modern kozmetikai ipar univerzális csodaszere: amellett, hogy eltünteti a ráncokat (és túlzásbavitt alkalmazása esetén szoborszerű külsőt biztosít), a fokozott izzadás, sőt, a migrén ellen is felveszi a harcot. Most pedig az derült ki róla, hogy a súlyos depresszióban szenvedő betegek állapotát is nagyban javítja.
Dr. Eric Finzi, a marylandi Chevy Chase Kozmetikai Központ orvosi igazgatója abból az ismert tényből indult ki, hogy amilyen érzelmet mutatunk fizikailag – például mosolygunk –, az nagyban befolyásolja a hangulatunkat is. Ezt tovább gondolva arra jutott, ha botoxszal kisimítjuk a homlokon lévő ráncokat, akkor az elűzi a depressziót is. Állítása szerint kutatásaiban megbizonyosodott arról, hogy a homlokráncolás lelombozza a kedvünket, míg ha mosolygunk, akkor javul a hangulatunk.
Dr. Finzi elmélete szerint a botox hatása ez esetben az, hogy ha nem ráncoljuk a homlokunkat, akkor az agyba nem jutnak el azok a jelek, amelyek a stresszért és a rossz kedvért felelősek. Ezért a legjobb, amit tehetünk, ha idegesek vagyunk, hogy derűs arcot vágunk, és várunk, míg valóban derűsek is leszünk.
Az orvos 2006-ban egyik kolléganőjével, dr Erika Wassermannal tíz, 36 és 63 év közötti depressziós nőt vizsgált, akik átlagosan 3,5 éve szenvedtek depresszióban. Minden résztvevőt alaposan kikérdeztek a kísérlet előtt és két hónappal utána is. A kérdőívekből kiderült, hogy a kezelés után kilenc pacienst már nem lehetett a klinikai depressziósok közé sorolni, de a maradék egynél is lényeges javulás volt tapasztalható. A probléma csak az, hogy mihelyst a botox hatása kiment (ez úgy 2-4 hónap általában), sajnos a betegség is újra visszatért.
A legújabb kísérletében dr. Finzi 84 súlyosan depressziós alanyt vizsgált, akik nem igazán reagáltak a kapott antidepresszánsokra. Az önkéntesek egy részének homlokát botoxszal kezelték, míg a többiek ugyanerre a területre csupán placebót kaptak, majd három, illetve hat héttel később ismételten megvizsgálták őket. Az eredmény alátámasztotta dr. Finzi elképzeléseit: a botoxszal kezeltek 27%-a csaknem teljesen megszabadult a depressziótól, míg azok közül, akiknek a placebo jutott, csupán 7%-uk számolt be javulásról.
A botox hatása nem merül ki csupán az említettekben, a közelmúltban azt is felfedezték a tudósok, hogy a rák elleni kemoterápiás küzdelemben is nagy segítségünkre lehet, mivel felfokozza a kezelés hatását, így a rákos sejtek gyorsabban semmisülnek meg.
Mindezek mellett jelenleg egy másik kísérletben ausztrál tudósok éppen azt vizsgálják, hogy valóban hatásos-e az orrba bejuttatott botox gél a szénanáthában szenvedőknél. Reményeik szerint az idegméreg ugyanis blokkolja az orrban lévő idegvégződéseket, melyek így nem tudnak majd kapcsolatba lépni a szénanáthát okozó vegyületekkel. A kutatók arra számítanak, hogy ez a módszer három hónap alatt enyhíteni fogja a szemviszketést, az orrfolyást, valamint a tüsszögést.
