SZÜLŐSÉG

Ne elvek alapján neveld fiúnak vagy lánynak!

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. június 16., hétfő 11:34

A legtöbb ember számára egyszerű kérdés, férfi vagy nő, olyasmi, ami már születés előtt eldől, innentől kezdve nincs számára kérdés. Egyre népesebb azoknak a tábora, akik arra helyezik a hangsúlyt, nemcsak biológiai nem létezik, hanem társadalmi nem is, ami azt jelenti, a társadalomban férfiként vagy nőként jelenünk-e meg, melyik nem kulturálisan előírt szabályrendszerébe illeszkedünk jobban. És van valamilyen identitásunk is, azaz, hogy férfinak vagy nőnek tartjuk-e magunkat, esetleg elvetjük ezeket a kategóriákat, mondván, ezek csak címkék.

shutterstock 186588599

Az utóbbi időben sokak kedélyeit a „szakállas nőként” emlegetett Conchita Wurst borzolta fel. Sokakat zavart, hogy valaki, aki eredetileg férfi, mégis nőként jelenik meg, majd magára ölt egy olyan külső jegyet - szakáll -, ami épp a férfiak sajátja. Míg mások szerint nincs is olyan, hogy „eredetileg férfi”, hiszen férfinek vagy nőnek lenni identitás kérdése, ahogy az is a személyes szabadságba tartozik, milyen külsővel érzi magát jól az ember. Hogy mit gondolunk a nemekről: mit jelent férfinak, nőnek lenni, a gyermeknevelésben is megjelenik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Minőségi éhezés: túl sok kalóriában túl kevés tápanyag

Jukka Anna 2014. június 15., vasárnap 10:24

Ha alultápláltságról beszélünk, legtöbbünknek valószínűleg egy kórosan sovány ember alakja jut eszünkbe. Nem is tévedünk nagyot, hiszen az alultápláltságnak elsődleges formája pont ez, amikor konkrétan kevés az élelem, így nincs meg a megfelelő mennyiségű tápanyag sem. Létezik egy másodlagos formája is, amikor a szervezet felszívódási problémákkal küzd, vagyis nem tudja a bevitt tápanyagokat megemészteni vagy felvenni.

A meglepőbb azonban az, hogy egy szemre jó húsban lévő gyerek/felnőtt is lehet alultáplált; ekkor az elfogyasztott étel nem tartalmaz megfelelő mennyiségű tápanyagot - ásványi anyagokat, nyomelemeket, fehérjéket és vitaminokat. Ezt nevezzük minőségi éhezésnek.

shutterstock 96216545

Míg az alultápláltság előbbi formája elsősorban a fejlődő országokra jellemző, addig az utóbbi egyértelműen a fejlett országok civilizációs betegsége. Az egyoldalú, értékes anyagokban szegény táplálkozás – túl sok zsír, fehérje, szénhidrát – ráadásul előbb-utóbb elhízáshoz vezethet, ami további egészségügyi problémákat idéz elő.

De mik a minőségi éhezés tünetei, és milyen ételeket kellene a gyereknek adni, hogy biztosítsuk számára a fejlődéshez szükséges tápanyagokat? Erről kérdeztük dr. Veres Gábort, a Semmelweis Egyetem 1. Gyermekgyógyászati Klinika gasztroenterológusát, és Kovács Ildikó dietetikust.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mit üzen a viselkedésed a gyereknek?

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. június 14., szombat 10:36

Rengeteg olyasmit megtanítunk a gyermeknek, amit nem szeretnénk, sokszor éppen az ellenkezője a szándékunk. Majd csodálkozunk, hogy miért nem a várakozásunknak megfelelően alakulnak a dolgok: nem úgy viselkedik, ahogy szeretnénk, nem úgy látja a világot, önmagát, mint amit át akartunk neki adni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így emigrálunk: 24 óra alatt találtunk lakást!

Prokop Gábor 2014. június 13., péntek 14:21

Ahogyan arról nemrégiben szó volt, négy gyerekkel elcuccolunk az országból. Alig több, mint két hetünk van a költözésig, pedig ugyanennyivel ezelőtt még nem is volt lakásunk. Felkerekedtem, és úgy döntöttem, addig haza sem jövök, míg nem találtam helyet magunknak.

Feleségemmel már a tervezgetés legelején eldöntöttük, hogy a két szóba jöhető nagyváros, München és Drezda közül az utóbbit választjuk. Bár a gazdaság érezhetően erősebb Bajorországban, a lakás- és üzletbérleti költségek is ehhez igazodnak. Amennyiből Drezdában egy erősen belvárosi, 100 négyzetméteres üzletet bérelhetünk, annyiból Münchenben egy lakótelepi, 40 négyzetméteres garázsboltot találtunk a külváros peremén. A lakóingatlanok piacán is ez a helyzet, azonos feltételek mellett nagyjából fele egy drezdai bérlemény.

1979338 10201722180713190 4220155729725823455 o

Van egyébként kínálat a piacon, az http://immowelt.de/ vagy az http://www.immobilienscout24.de/ villámgyorsan dobálja a kiadó lakásokat bármilyen méretben. Ha szűkítettük a saját igényeinkre szobaszám és alapterület szerint, még mindig bőven húsz-harminc lakás maradt a listában Drezdán belül.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hat jó gyerekkönyv a könyvheti menüből

Rigoberta 2014. június 13., péntek 11:44

A hétvégén, június 16-ig pörög az idei ünnepi könyvhét a Vörösmarty téren, a gyerekkönyv-kiadók pedig ismét kitettek magukért, szuper mesékkel, verses kötetekkel jöttek ki a jeles alkalomból. Van itt kicsinek való bátorság-próba, nagyoknak szóló nyomozás, utazás-bolod gyerekkel megáldott anyukáknak mese- és rögtön vele egybe épített programajánló.

A könyvhét egy rakás kisérőprogrammal is kiegészül, hétvégén a gyerekek számára is sok érdekesség közül lehet válogatni, a budapesti programajánlót itt böngészhetik végig, koncertek, mesék, papírszínház, és még sok egyéb, népszerű gyerekkönyv-szerzők részvételével és/vagy tálalásában.

A kínálat végtelen, az ajánlóban igyekeztünk minden korosztályra gondolni , érdemes kilátogatni a kiadók standjára hétfőig.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Új oktatási trend: gyerekek iskola nélkül

Dívány 2014. június 12., csütörtök 14:21

Egyre többen gondolják úgy, hogy a gyereknek nem gyárban a helye, a hagyományos, frontális oktatás nem mindenkinek jelent jó megoldást. Az iskolákban gyakran a legjobb szándék ellenére sincs esély rá, hogy valami olyasmit csempésszenek az oktatásba, amitől a gyerek igazán élvezi a biológiát, vagy leköti az irodalom. Nagy az osztálylétszám, fáradtak a tanárok. És a sok kis kíváncsi buksi elég hamar elszontyolodhat, ha nem, vagy ne adj' Isten, csak félelemmel motiválják. Na de akkor mégis, mit tehetünk?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így nézne ki, ha a szóbeli bántás is sebet hagyna

Koncz Andrea 2014. június 11., szerda 14:32

"Amikor bántalmazásról, iskolai zaklatásról hallunk, többnyire fizikai bántalmazásra gondolunk. Ezzel a fotósorozattal arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a szóbeli bántalmazás fölött gyakran elsiklunk, holott gyakran ez csak kevéssel előzi meg a tettlegességet. Ráadásul önmagukban a szavak is komoly kárt tehetnek egy emberben"- fogalmazott a fotós Richard Johnson "Weapon of Choice" (választott fegyvernem) című képsorozatával kapcsolatban.

"A képsorozat minden résztvevője egy listáról választhatta ki azt a szót, ami számára különös jelentősséggel bírt. Sokan kiegészítették a mi listánkat olyanokkal, amik nekünk eszünkbe sem jutottak. Fel fogják fedezni, hogy a listán igen erős kifejezések szerepeltek, ám a kisebb gyerekek többsége számára a legrémisztőbb, legnyomasztóbb szó, amit csak suttogva ejtettek ki, a 'hülye' volt. Ez meglepett minket, és rávilágít arra, hogy valójában nem tudjuk, melyik szavakkal ejtjük a legmélyebb sebeket."

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kevés a teje? Valószínűleg téved, ez a tejpszichózis!

pp 2014. június 10., kedd 16:08

Szoptatni jó, és örülök, hogy nekem sikerült, bár szülés után úgy nagyjából fél évig, a hozzátáplálás megkezdéséig napi rendszerességgel idegeskedtem, hogy elég lesz-e a tejem. Volt olyan időszak, amikor csak kicsit aggódtam, és volt, amikor kétnaponta kétségbeesetten emaileztem a szoptatási tanácsadónak, hogy tuti, hogy kevés a tejem, most már biztos, nem lesz elég, elfogyott, elapadt, kész, vége, tápszer.

Szerencsére ő mindig biztosított róla, hogy elég lesz az, hiszen nézzek csak rá a gyerekre, hízik, mint a kismalac. Azt hittem, egyedül én vagyok őrült, míg nem beszéltem a barátnőmmel, aki egyszerűen csak „tejpszichózisnak” nevezte az egészet: hozzám hasonlóan ő is menetrendszerűen minden este beszorongott – kezében egy jól táplált, erős, egészséges, vidám kisfiúval - hogy kevés a tej, éhezik a gyerek.

shutterstock 106214729

Mint kiderült, az orvostudomány is hallott már a dologról: Perceived Insufficient Milk a szindróma neve, amit magyarul „kevésnek észlelt tej”-jelenségnek fordíthatunk. Értelemszerűen azt jelenti, amikor egy anyuka azt hiszi, hogy csecsemő gyermeke számára nem termel elég anyatejet, pedig de.

A hozzáértők szerint ennek leggyakrabban az az oka, hogy a normál babaviselkedés egyes elemeit tévesen éhségként vagy a tápanyagellátással való elégedetlenségként értékelünk. Magyarul, a nem éhes babára azt hisszük, hogy éhes. Ez nem nehéz: első gyerekes anyukaként szinte akármikor sírt a baba, azt gondoltam, éhes, de ha véletlenül mégsem, akkor anyukám, anyósom vagy egy jószándékú járókelő vetette fel, hogy biztos azért sír, mert éhes.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kövér szülő, kövér gyerek?

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. június 9., hétfő 14:12

Általános tapasztalata a túlsúlyos gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak, terapeutáknak, hogy mikor a szülővel való találkozásra kerül a sor, látják, a leggyakoribb esetben mindkét szülő jelentős súlyfelesleget hordoz, az a kivétel, ha nem.

Lehetnek ennek genetikai okai is, és nyilvánvaló, hogy a másik fő ok az életmódban keresendő, hiszen ugyanazt eszi a gyermek és a szülő: ha az a menü túl sok kalóriát tartalmaz, akkor persze, hogy mindenki túlsúlyos lesz a családban. Ahogy az is magától értetődik, hogy az életvitelt is a szülőtől tanulja a gyermek: ha abban a családban inkább pihennek TV-zéssel, mint sétával, a hétvégét pedig szívesebben töltik a plázában, mint a hegyekben, akkor továbbadódnak az egészségtelen szokások szülőről gyerekre.

shutterstock 110873555

De szóba jönnek más, kevésbé egyértelmű, lélektani magyarázatok is, olyan rejtett üzenetek, amiket tudta nélkül szintén továbbad a szülő a gyermeknek. Ezek azért fontosak, mert mikor a kamasz, majd felnőtt szakítana addigi megszokott életével annak érdekében, hogy leadja feleslegét, dönthet úgy, hogy máshogy fog étkezni, és megváltoztathatja szokásait is, de ezekkel a tudattalan üzenetekkel sokkal nehezebb leszámolni. Gyakran ezek gáncsolják el a legkitartóbb, legmotiváltabb emberek próbálkozásait is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Itt a Gangnam tánc utóda, egy kétévestől!

Becca 2014. június 8., vasárnap 09:15

Gondolta volna, hogy a dél-koreai énekes-rapper PSY két éve tört be a köztudatba, Gangnam Style című számával? Mi sem. Jó régen volt, annyira régen, hogy már meg is érkeztek a trónkövetelők. PSY babérjaira ezúttal egy végtelenül cuki, kétéves koreai kislány tör, aki kifejlesztette saját táncstílusát.

Ha már most ilyen mozgása van, simán elképzelhető, hogy pár év múlva már ő fog koreográfiákat tanítani a sztároknak. Vagy nem? Bónusz: a tökéletesen értetlen képet vágó kisfiú, aki nem tudja az egészet mire vélni.

Ön szerint jól táncol?

  • 251
    Igen, nagyon helyes
  • 178
    Nagyon unom már ezt a kóreaisztájlt
  • 48
    Ki az a PSY?
Távolról sincs vége, olvasson még »

Állatsimogatás, pásztorhagyományok – gyerekprogramok a hosszú hétvégére

Divany.hu 2014. június 6., péntek 16:17

Ismét hosszú hétvége jön, ami egyfelől jó hír, másfelől meg kicsit stresszes, mert hát a gyerek fölös energiáit is le kell kötni valahogy – ha lehet, inkább értelmes programokkal. A hétvégére kánikulát jósolnak napsütéssel és néhány felhővel, de esni nem fog, így attól nem kell tartani, hogy a négy fal közé szorulnak, és a gyerek három napon keresztül mást sem csinál csak a tévét bámulja, vagy a számítógépen lóg. Sok jó szabadtéri program közül lehet szemezgetni, gyűjtöttünk pár fővárosi megmozdulást, hogy önnek már csak válogatnia kelljen közülük. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Pünkösdi kérdezz-felelek, nem csak szülőknek

Koncz Andrea 2014. június 6., péntek 09:23

Valószínűleg kommentelők hadának megvetését vonom magamra, amikor bevallom, minden egyes évben elfelejtem, mit ünneplünk pünkösdkor. Minden évben utánanézek, némi rutinnal a zsebemben mostanában már előre, aztán a kérdések megválaszolása után rendre el is felejtem a következő esedékesség idejére.

Ha önök is hasonlóan járatlanok a témában, itt a pünkösdi kérdezz-felelek, hogy ne akkor kelljen guglizni, amikor a gyerek rákérdez.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne tanítsa nyelvekre a gyereket!

SZH 2014. június 4., szerda 17:45

Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy mikor kezdje el idegen nyelven tanítani a gyerekét, hogy kihasználja azt a korai időszakot, amikor még erőfeszítés nélkül szívja magába az összes új információt, tanul új dolgokat.

Mégis mikor és legfőképp hogyan tanítsuk a kisgyerekeket? Erről kérdeztem Price Beatrixot, aki a British Council Magyarország gyermek nyelvtanfolyamainak tanára, az Angoltanárok Nemzetközi Egyesületének (IATEFL) elnökhelyettese, és a Tempus Közalapítvány kisgyermekkori oktatásának társtrénere, így rendszeresen tart workshopokat angoltanároknak a kisgyerekek tanítási módszertanáról.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így emigrálunk négy gyerekkel

kh 2014. június 3., kedd 09:36

Kevesebb, mint egy évvel ezelőtt döntöttük el, hogy négy gyerekkel együtt emigrálunk. Tavaly júniusban egy csodálatos autós körutat tettünk Ausztriában, ahol a szívünk szakadt meg a hazafelé vezető úton. Itthon az elkészített fotók felett órákig tudtunk nosztalgiázni, aztán pár hét múlva megfogalmazódott bennünk az elhatározás: menni, menni, menni. El innen. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fejre esett a gyerek? Megmondjuk, mikor essen pánikba!

Rigoberta 2014. június 2., hétfő 11:20

A fiam az ön- és közveszélyes kategóriába tartozik, másél éves, sokkal bátrabb, mint amilyen ügyes, de ahhoz elég ügyes, hogy ötpercenként navigálja bele magát lehetetlennél lehetetlenebb helyzetekbe.

Már a télen nyilvánvalóvá vált, hogy idén nyáron nem fogunk unatkozni, pedig akkor még inkább a lakáson belül élte ki a kalandorságot, de így is többször kerülgetett a szívroham, amikor a szék tetején állva találtam az épp hogy csak járni tudó gyereket.

j

Bár egyébként a “jó, max. leesik, majd megtanulja, és legközelebb nem mászik fel rá” iskola híve vagyok (nyilván nem hagyom olyan magasságban bohóckodni, ahonnan komolyan megütheti magát), néhányszor igen komoly önmegtartóztatás kellett hozzá, hogy ne szedjem le azonnal a székről, ágyról, kanapéról, amikor láttam, hogy esés lesz belőle.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Elborult spanyol és japán kutatások csecsemőkről

pp 2014. június 1., vasárnap 20:34

Sokak szerint a szülés utáni első egy óra kritikus: ilyenkor magunkra kell fektetni a csecsemőt, méghozzá úgy, hogy a csupasz bőrünk összeérjen, kettőnk felett egy takaró, mert a korai bőr-bőr kontaktus alapozza meg a jó szoptatási gyakorlatot és a csecsemő további egészségét. De mi történik akkor, ha ez valami miatt nem jön össze? Mennyire fontos a bőrkontaktus valójában? A témában számos kutatás született, köztük néhány egész meghökkentő is.

Én például olyan kórházban szültem, amely ugyan nem kapott „bababarát” minősítést, az orvosom és a szülésznőm rendszerint az anyára teszi az újszülöttet közvetlenül a szülés után. Így azzal a tudattal vágtam bele a szülésbe, hogy majd mindenképpen biztosítom a babának a bőrkontaktust.

Persze nem sikerült: a baba a nyakára tekeredett köldökzsinórral született meg, ezért a mellkasom helyett egyből egy gyermekgyógyász kezébe került, csak pár percre hozták vissza megmutatni, és másnap kaphattam végre a kezembe. Szerencsére teljesen egészséges baba, csak a bőrkontaktus maradt ki, és mint az a kutatásokból kiderült, a korai bőrkontaktus hiányától sem lesz semmi baja.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem mentheted meg a gyereket minden fájdalomtól

Cziglán Karolina, pszichológus 2014. május 31., szombat 18:26

Sokszor mondják, hogy a gyereknek szembesüli kell tettei következményével, és hogy nem szabad burokban nevelni. De amikor arra kerül a sor, hogy konkrét helyzetben döntést hozzunk, könnyen kimennek ezek az elvek a fejünkből. Kétségtelen, hogy a szülőség abból is áll, hogy megvédjük a gyereket a külvilág hatásaitól, biztonságot nyújtunk neki. Ha nem is burokban, de fészekben neveljük őket, ahonnan kilátnak, de azért megtartja őket. Ám könnyű túlzásba esni, és olyasmiben is védelmet nyújtani, amivel már a gyerek is elbánna. Ilyenkor többet használunk azzal, ha kicsit hátra lépünk.

Érdemes különbséget tenni aközött, hogy ráérez a szülő, most valamiért több pátyolgatásra van szüksége a gyereknek, és aközött, hogy valójában saját maga miatt dönt: mert ő nem bírja nézni a csemete nyűglődését. Természetes, hogy vannak pillanatok, mikor a gyerek elesettebb.

shutterstock 118425118

Talán nem is derül fény konkrét okra, máskor egyértelmű, hogy azért igényel az életkoránál kisebbnek járó bánásmódot, mert például beteg vagy összeveszett valakivel és szomorú. Fontos, hogy ezekre a rezdülésekre rezonáljon a szülő, és a következetesség félreértéséből fakadóan ne igyekezzen mindig ugyanúgy, robotként viselkedni.

Lehet, hogy egyedül szokott törölközni fürdés után az ovis, de ha ma épp bújósabb, és jól esik neki, ha mi törölgetjük meg, miért ne? Lehet, hogy tud önállóan enni a kétéves, de valamiért most arra kér, etessük meg, miért ne? Nem szoktunk éjjel tizenegykor csokit adni a gyereknek, de ha a napok óta betegeskedő kölyöknek most ment le a láza, végre van egy kis étvágya, és csoki esne neki jól, akkor, ha nem is kilószám, de egy-két falatot adunk neki.

Távolról sincs vége, olvasson még »

7 különbség: aki csak úgy hordozgat, és az igazi, hardcore arc

pp 2014. május 30., péntek 16:30

Nagyon szeretek hordozni, hiszen a hordozás bababarát és praktikus: a baba kevesebbet sír, és nem kell lépcsőkön fel-le szenvednünk a babakocsival. Ugyanakkor a hordozás olyan, mint a kerékpározás, lehet csupán közlekedési eszköz, de lehet szubkultúra, életstílus, filozófia és eszközrendszer: vannak, akik biciklivel járnak, és vannak a bringások.

Van, aki csak úgy hordozgat. És vannak az igazi hordozók.
Van, aki csak úgy hordozgat. És vannak az igazi hordozók.

Bár mi még nem vonulunk fel a Föld Napján, blokkolva a forgalmat, és nem emeljük a végén a fejünk fölé a mei tai-t, az anyákon azért rögtön látszik, ki az, aki "csak úgy" hordozgat, és ki az igazi hardcore arc. Ha szeretne a szubkultúra részévé válni, így lehet hét lépésben igazi hordozós anyuka:

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így szívat az államkincstár: nyolc hónapig vártam a GYES-re

kh 2014. május 29., csütörtök 18:45

Fizetett szabadságom alatt szültem a lányomat. Az ok eléggé egyszerű volt: sokkal jobban megérte, mint TGYÁS-ra menni, ami az EKHO-s bérem miatt nem sokkal lett volna több, mint a GYES. A hat hét elteltével viszont már nem igényelhettem meg a TGYÁS-t, csak a GYES-t, és GYED-re is csak a szülést követő 168. nap után lettem jogosult. (Értelemszerűen az EKHO miatt a GYED-em is minimális összegű.)

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vélemény: a terhes nők védelme többet árthat, mint sem

Koncz Andrea 2014. május 28., szerda 17:41

Női magazin gyerekes rovataként hivatalból örülünk minden olyan döntésnek, ami segíti a gyereket akaró, terhes vagy családos női munkavállalókat. Így aztán nagy érdeklődéssel olvastuk az alkotmánybíróság határozatát, amely a munka törvénykönyvének várandós és lombikprogramban résztvevő nőkkel szembeni felmondásra vonatkozó paragrafusait módosítja.

Röviden, és teljesen szakszerűtlenül a következőkről van szó:

  • A nők ezentúl nem kötelesen munkáltatójuknak bejelenteni a terhesség/lombikprogramban való részvétel tényét a felmondási védelemhez
  • Ezeket az információkat a jövőben csak akkor kell bejelentinük, ha a felmondási esemény bekövetkezett.

Az a helyzet, hogy a 18 oldalas dokumentumon és a hivatkozott törvényi passzusokon átrágva magunkat az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Hogy miért? Mi persze nem vagyunk alkotmánybírák, de azért elmondjuk.

Az teljesen indokolt, hogy senkit ne lehessen kirúgni azért, mert gyereket szeretne (lombik), vagy mert gyereket vár. Az előtt viszont kissé értetlenül állunk, hogy az AB határozata szerint a nőt akkor sem lehet elbocsátani, ha a felmondásának oka például az, hogy nem jól dolgozott. Legalábbis nem tudjuk másként értelmezni azt, hogy a felmondási védelem például akkor is megilleti, ha a felmondás idejekor még ő maga (a nő) sem tudta, hogy terhes.

Aminek örülünk

1. Senkinek semmi köze hozzá

A korábbi szabályozás szerint a felmondási védelem akkor illette meg a nőt, ha az a felmondás ELŐTT tájékoztatta erről a munkaadóját. Ráadásul előírta, hogy a felek tájékoztassák egymást minden, a munkaviszony szempontjából jelentős eseményről. Vagyis ahhoz, hogy ez a védelem megillesse a nőt, annak azonnal szólnia kellett, ahogy megtudta, hogy gyereket vár, vagy ahogy elkezdte a lombikprogramot.

Az AB szerint a a terhesség és a lombikozás is az intim szférához tartozik. Azt mondták ki, hogy bár a munkáltató eddig is látszólag a munkavállaló hozzájárulásával nyert bepillantást a magánszférájába – az adatszolgáltatás nyilvánvaló módon nem volt önkéntes.

Az is szerepel az indoklásban, hogy mivel a felmondási védelem a munkaadó részéről nem igényel aktivitást (szemben a terhesség idejére járó könnyítésekkel, mint például a csökkentett munkaidővel, az éjszakai műszakok tilalma, stb), ezért nem látják alátámasztottnak az igényt, hogy a nő köteles legyen azonnal bejelenteni az állapotát.

2. Nincs megaláztatás

Ehhez kapcsolódik az is, hogy a bejelentési kötelezettség eltörlése megkíméli a nőket attól, hogy például először közölni legyenek kötelesek egy egészen korai terhességet, majd esetleg bejelentsék a vetélés tényét. Ugyanígy, nyilvánvalóan a legtöbben nem szívesen beszélgetnek a főnökkel arról, hogy lombikbébire gyúrnak, és nem szeretnének minden próbálkozás után beszámolni arról, hogy vajon sikerrel jártak-e.

3. Védelem a legszemetebbek ellen

Szintén örömteli az intézkedés abból a szempontból, hogy létezhet olyan munkaadó, aki hivatalosan ugyan még nem tudja, hogy Gizike terhes, de a folyosói pletyka már a fülébe jutott, és preventíve, még a bejelentés előtt gyorsan meg is szabadul tőle, hiszen a terhes nőkkel sok a gond, és aztán évekig ott is maradnak a cég nyakán, hiszen a gyerek 3 éves koráig ki sem lehet rúgni őket.

shutterstock 150297308

Csakhogy ezért meg nem örülünk

1. Akkor is védett, ha a felmondáskor még nem is tudott róla, hogy terhes

A határozat azt is kimondja, hogy a nőt akkor is megilleti a felmondási védelem, ha a felmondás idején még ő maga sem tudott arról, hogy terhes. Lássuk be, egy ilyen esetben gyakorlatilag biztosra vehetjük, hogy a felmondás oka az, hogy az adott ember munkájával valami baj volt.

Hát, már elnézést kérek, de azt gondolom, itt most fordítva ülünk a lovon. Fontos tudni, hogy a szabályozás nem vonatkozik a közszférára, vagyis az állami alkalmazottakra. Vagyis ismét egy újabb szép példáját látjuk annak, hogy valamilyen népszerű, amúgy jogost célt úgy próbálunk elérni, hogy ahhoz a más farkával verjük a csalánt.

Vegyünk egy példát. Legyen önnek mondjuk egy kis közértje. Csinálja ön, és ott dolgozik még Julika meg Terike. Mondjuk valahogy csodát tud tenni, és mindkettő bejelentve dolgozik, és mégsem döglött bele az adóterhekbe. Julika és Terike havi nettója mondjuk 150 ezer, ez az ön cégének - mire mindent befizet utánuk - havonta fejenként mondjuk 400 ezer forint költséget jelent, vagyis összesen 800 ezer forint hasznot (nem árbevételt!!!) kell termelnie ahhoz, hogy őket kifizesse, és akkor keresni még nem keresett a bulin semmit. Julika szuper, Terike viszont lustácska, időnként nem túl kedvesen beszél a vevőkkel. Már többször szólt neki, de semmi nem változott.

Ön leülteti Terikét, és elmondja neki, fel is út, le is út. Aztán két hónap múlva kap egy határozatot a bíróságtól, hogy bocsi, de Terike pont terhes volt, amikor ön felmondott neki, ugyan maga sem tudta még, de vissza az egész, Terike újra az öné, méghozzá még legalább három és fél évig.

Ön pedig fizeti Terike bérét, amíg dolgozik, és nem is vehet fel helyette mást állandóra, amíg gyesen van, majd köteles visszavenni, és újra fizetni, ha éppen dolgozni támadna kedve. Holott Terikét, ha mondjuk Tamásnak hívták volna, simán elküldi, és boldogan keres helyette valaki mást.

2. A pozitív diszkrimináció néha visszaüt

Amint az előző példából is jól látszik, Terike milliós nagyságrendű pénzügyi kockázatot jelent Tamással szemben. A baj csak az, hogy nem csak Terike, de a hibátlan munkájú Julika is. A munkaadó, amikor interjúztat, nem lehet benne egészen biztos, melyikük ül a székben. Így aztán, ha több jelölt is van, itt van még egy ok, amiért a pasit választja majd. Eddig is tudtuk, szülőképes korú nőként, pláne kisgyerekes anyaként elég harmatosak az álláspiaci esélyeink, de itt egy újabb szög a koporsónkba.

És ne essünk tévedésbe, a munkaadó az nem feltétlenül valami gonosz, hatalmas hidra. Hanem lehet a sógora, aki a saját vállalkozásával küzd, vagy a szomszéd pasi kis műhelye. De tovább megyek. Lehet egy multi is, aki azt a sokszor pármillió forintot, amit elkölt a kényszerűen megtartott Terikékre majd nem tudja kiadni béremelésként önnek, a barátnőjének vagy az unokatestvérének. Esetleg éppen azért nem tudja felvenni önt végleges állásba, mert hát a Terike helye az a Terike helye, megmondja a törvény.

3. Éljen a feketemunka

Az előző két példából jól látszik, borzasztó veszélyes dolog 20 és 45 év közötti nőt bejelentve foglalkoztatni. Ám ha valaki feketén dolgozik egy zöldségesnek zsebbe százér', azzal nincs ilyen gond. Egyrészt nem kell foglalkozni olyan baromságokkal, hogy legyen ideje elmászkálni vizsgálatokra, másrészt meg simán elküldik, ha nem akarja emelgetni a krumpliszsákokat. Ja, és ha bunkó volt a vevőkkel és kirúgtuk, akkor sem fog visszajönni két hónap múlva azzal, hogy bocs, nem tudtam, hogy terhes vagyok, úgyhogy fizessél csak szépen tovább, de emelgetni nem fogok.

4. Terhes vagyok. Bocs, elvetéltem. Terhes vagyok

És akkor vegyük azt az esetet, hogy ön szeretne kirúgni valakit. Behívja a kolleganőt, és felmond neki. Mire ő közli, hogy terhes. Oké, akkor nem mond fel. Nyilván nem pisiltetheti tesztre, hazudik-e. Nyolc hónap múltán azért már rákérdez, nem kéne-e lassan szülnie. Mire közli, hogy ja nem, sajnos akkor elvetélt. De azóta már újra terhes. És így tovább.

shutterstock 174718835

Összességében

Összességében örömteli a szándék, hogy a terhes, lombikprogramozó és kisgyerekes anyákat illesse meg plusz védelem. Még akkor is, ha az indoklásból az derül ki, hogy minket csak mint nemzeti erőforrásokat tartanak fontosnak, akik azért vagyunk hasznosak, mert sok kis magyart szülünk a hazának.

Az viszont felháborító, hogy ezt ilyen paternalizáló, lekezelő, és ostobán uniformizáló módon próbálják megvalósítani. Egyrészt ezzel megnehezítik az összes, a munkaerőpiacon valóban értékes nő helyzetét is. Másrészt a munkaerőpiacilag értéktelen, amúgy indokoltan kirúgandó nőket erővel varrják a cégek nyakába, hasonlatosan a szocialista, "kapun belüli munkanélküliség" gyakorlatához. Csak szólok, nem kell ahhoz Nobel díjas közgazdásznak lenni, hogy belássuk, ez nem a gazdasági felemelkedés tuti receptje.

Ha az állam úgy érzi, feladata megvédeni ezeket a nőket, akkor tegye meg, a saját eszközeivel és forrásaival - amik természetesen amúgy mind a mi forrásaink egyben. De ne kezeljen minket tenyészkancaként, arra hivatkozva, hogy "a család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása, amelynek gyarapodása nélkül nincs fenntartható fejlődés és gazdasági növekedés."

Ha esetleg az ilyenolyan preambulumok írói még nem láttak volna közelről családot, akkor mondom, hogy az ember nem azért szül sok gyereket, hogy a haza gyarapodjon. Hanem éppen fordítva szokott ez lenni. Tessék nekünk csinálni egy működő országot, ahol munkával lehet boldogulni, ahol az iskolarendszer nem növeli, hanem csökkenti az egyenlőtlenségeket, és ahol annak is van esélye 3-4 gyereket felnevelni, akinek a férje nem nyúlt le párszáz milliót a közösből. Mert úgy könnyű, ha mindegyiknek már a születésekor a nevén a rózsadombi lakás, meg a bankszámlán a lóvé, amiből kifizetjük majd a dajkát, meg az egészet a magánovitól a Harvardig. Csak ezek nélkül nehéz kicsit bevállalni a sok gyereket, amikor jól  ismert tény, hogy átlagember számára a totális lecsúszás felé vezető egyik legbiztosabb út a nagycsalád.

És ne varrjanak minket erőszakkal a más nyakába, ha arra érdemtelenek vagyunk, mert ezzel nem növelni fogják az esélyeinket a munkaerőpiacon, hanem még jobban aláásni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hét tévhit a bárányhimlőről

henna 2014. május 27., kedd 09:18

Egyik nap még pókcsípésnek gondoltuk a csípőjén felbukkanó piros foltot, aztán másnap már egyértelművé vált, hogy bárányhimlőről van szó. Mint kiderült, a tizenegy éves lányom iskolájában járvány van, erre persze senki nem figyelmeztetett minket, mint ahogyan tavaly a tetűjárványról sem.

A helyzet azért sokkolt kissé, mert egy nyolc hónapos gyerek is van a családban, akit még (szintén) nem oltattam be bárányhimlő ellen. Ami a legjobban meglepett, az az egyik ismerősöm reakciója volt: ne különítsem el a nagyobbik lányt a kisebbiktől, hiszen jobb a himlőn minél korábban átesni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Végső kétségeesés: akupresszúra az átaludt éjszakáért

pp 2014. május 26., hétfő 14:45

Vannak jól alvó és rosszul alvó babák, vagyis mázlista és kevésbé mázlista szülők. Mi néhány hónapig az előző kategóriába tartoztunk, majd úgy nagyjából fél éves korában elromlott a kislányunk alvása: elkezdett óránként felébredni. Eleinte a fogzásra fogtuk meg a hidegfrontra, és úgy gondoltuk, majdcsak kibírjuk valahogy. Aztán, amikor már kilenc hónapos volt, és még mindig egy-másfél óránként felébredt, nyilvánvalóvá vált, hogy nem bírjuk.

A babák alvásának javítására különféle viselkedésterápiás trükkök léteznek, nappal is tedd be egy kicsit az ágyába játszani, hogy szeresse az ágyacskáját, legyen esti rituálé, ami mindig ugyanolyan sorrendben zajlik, ne etesd meg mindig, amikor felébred, csak akkor, ha tényleg éhes. Ezeket mind alkalmaztuk, hasztalanul.

shutterstock 53792650
Fotó: Shutterstock

A következő lépés általában a dr. Ferber nevével fémjelzett sírni hagyós módszer: a simogatva, hurcolgatva vagy szoptatva elaltatott babák megrendszabályozása érdekében betesszük a babát az ágyába és kimegyünk. Ő sír, mi nagyjából ötpercenként bemegyünk megpuszilgatni. Állítólag az első napon másfél-két órát is sírnak a babák, másnap már csak egyet, és nagyjából egy héten belül megtanulnak maguktól visszaaludni.

Három hónap másfél óránkénti felugrálás után úgy éreztem, van az a pont, amikor komolyan elgondolkozom dr. Ferber módszerén, de előtte még szeretnék kipróbálni minden mást. De mi létezik még? A homeopátiában nem hiszek, a hagyományos kínai orvoslásban viszont igen, és ha a kínai babák is rosszul alszanak évezredek óta, talán akad valami bölcsesség a tarsolyukban. Beírtam a keresőbe, hogy tradicionális kínai orvoslás és csecsemő altatás, így bukkantam rá a Holistic Baby Sleep System nevű, otthon végezhető akupresszúrás módszerre.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem vizsgálja meg az orvos a gyerekeket, de miért?

olvir 2014. május 25., vasárnap 12:00

Ha nem megyek le a gyerekkel együtt a gyerekorvoshoz, az nem vizsgálja meg - többek között emiatt váltottunk nemrégiben házidokit. Lógós kamaszok számára persze tökéletesnek bizonyulhatott ez a helyzet (emlékszem, annak idején, amikor még kamasz voltam, nekünk ezer forintot kellett fizetni egy igazolásért), csakhogy ez rá sem nézünk a gyerekre gyakorlat egy valóban beteg kölök esetében  elég súlyos következményekkel járhat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Banánevő kisfiú az új internetes mém

Becca 2014. május 24., szombat 13:04

Soha nem lehet tudni, hogy éppen mit fog felkapni az internet, a mémgyárosok és a humorral megáldott internetezők abszolút random módon hájpolnak egy fotót, amiből aztán gifek és további vicces fotók születnek. Így történt ez Carterrel is, a „banánevő kisfiúval”. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csodálatosan bizarr babák, nem csak gyerekeknek

Dívány 2014. május 22., csütörtök 15:34

Létezik a kislányoknak az az időszaka, amikor semennyi Barbie nem elég. Amikor már van szőke legalább öt darab, jönnek a barnák, persze, nehogy már ezekből is kevesebb legyen, aztán ott nyilván ott van pasijuk, mert hát lovag nélkül nem élet az élet, ezekből is van legalább vagy egy tucat etnikumtól függetlenül, és amikor már azt gondolja, hogy ezt tényleg nem lehet fokozni, most szólunk: lehet! Unokahúgom például a közelmúltban terhesbarbit kért a szülinapjára. Vagy ha az nincs, hát sellőbarbit. De olyat, aminek világítson a farka, és ússzon a kádban. Végülis majdnem ugyanaz a kettő, tényleg.

A barbibaba-univerzumon belül szépen tettenérhető, hogyan próbálnak mindig újítani, például a Disney világból is kiharapni egy darabot, így születnek a sellő, hercegnő, tündér, stb babák. Ezzek bizarrnak éppen nem bizarrak, legfeljebb az ember elcsodálkozik, nahát, hogyan nőtt Barbienak világító halfarka.

De a termékfejlesztés itt nem ér véget, jövet-menet a közelmúltban több, igen érdekes Barbie-szerű babával futottak össze a kollegák, az ötletek meg csak szépen gyűltek a belső listánkon. Hát íme, egy rakás furabarbi és elmaradhatatlan utánfutóik, csodálják őket kedvükre.

Figyelem, a babák között kifejezetten csak felnőtteknek valók is akadnak, így gyerekkel óvatosan nézegessék a képeket!

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 ... 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 ... 296

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés